Ácscincér
Ácscincér | ||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Ácscincér nősténye
| ||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
Ergates faber Linnaeus, 1761 | ||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ácscincér témájú médiaállományokat és Ácscincér témájú kategóriát. |
Az ácscincér (Ergates faber) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Az ácscincér Közép-Európa keleti részén található meg. Korábban az elterjedési területe jóval messzebb húzódott nyugat felé, ma az Elba vonalától nyugatra már ritka. Nálunk a nyugati határszél fenyveseiben él.
Megjelenése
[szerkesztés]Az ácscincér 6 centiméteres hosszúságával egyik legnagyobb és legismertebb cincérünk. A két nem jól megkülönböztethető: a nőstény csápjának hosszúsága alig éri el a testhossz felét, míg a hím csápja az állat egész testénél messzebbre nyúlik. A nőstény előtora kisebb és szemcsézettebb, a hímé nagyobb és felülete egyenletesebb.
Életmódja
[szerkesztés]Az ácscincér kiterjedt erdeifenyvesekben él, ahol idős fák is vannak.
Szaporodása
[szerkesztés]A bogarak júliustól szeptember végéig a szürkületi órákban repülnek virágokra és öreg erdeifenyőkre. A nőstény a kéreg alá rakja le 200-300 tojását, melyek közül kevés éri el a bogárállapotot, mivel kifejlődésük 4 évet igényel. A lárvák akár 8 centiméter hosszúra is megnőnek. A farészekbe járatokat fúrnak. A lárvák a fa rostjaival táplálkoznak.
Források
[szerkesztés]- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Greenfo.hu[halott link]
- A taxon adatlapja a Biolib.cz-n