Szentjánoskenyérfa
 |
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját! Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2024. május 28. |
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Példány a Monte Arcosu WWF-rezervátumban, Szardínia szigetén
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Ceratonia siliqua L. (1753) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szentjánoskenyérfa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szentjánoskenyérfa témájú médiaállományokat és Szentjánoskenyérfa témájú kategóriát. |
A szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágúak családjába tartozó fás szárú növényfaj. Kétlaki növény, azaz hím ivarú és női ivarú virágai külön példányokon nőnek. Korábban nemzetségének (Ceratonia) egyetlen fajaként ismerték.[1][2] Sokoldalúan felhasználható növény. Termése a szentjánoskenyér, amely éretten emberi és állati fogyasztásra egyaránt alkalmas.
Magyar neve arra utal, hogy a legenda szerint Keresztelő Szent János a sivatagban a fa érett termésével táplálkozott.[1]
Elterjedése[szerkesztés]
A Mediterráneum keleti felében és a Közel-Keleten honos. Keleten már az időszámításunk kezdete előtt termesztésbe vonták, termesztési területe csak később az arabok közvetítésével nőtt tovább. Manapság a Földközi-tenger medencéjében mindenütt előfordul, gyakran teraszossá alakított földterületeken művelik.[2][3][1]
A meleg mérsékelt övön belül a mediterrán éghajlatú területeken fordul elő, azok legszárazabbjain is megél. A száraz, meszes talajokat kedveli.[3]
Alaki jellemzői[szerkesztés]
Többnyire kisebb méretű fa vagy szétterülő cserje, legfeljebb 10 m-es, de ritkán akár a 20 m-es magasságot is elérheti. Lombkoronája kúpos, lombozata nagyon sűrű. A párosan szárnyasan összetett levelei 6-10 bőrszerű, kemény tapintású, fényes levélkéből állnak. A levélkék kerekdedek, röviden tojásdadok, szélük kissé kanyargós. Mind a hím, mind a női ivarú virágai sziromtalanok, kicsik, vöröses színűek és fürtvirágzatokba tömörülnek, amelyek közvetlenül az ágakon nőve (kauliflória) jelennek meg ősszel. A hím ivarú virágok ötporzósak, a női ivarú virágok egytermősek, s rendszerint külön példányokon fordulnak elő. Az éretten sötétbarna színű, mintegy 10–25 cm hosszú, 3–6 cm széles és 1–3 cm vastag hüvelytermése a szentjánoskenyér, amelyben 8-12 mag ágyazódik a termésfal húsos részébe. A magvak laposak, fényesek, vörösesbarna színűek. A termések sokáig az ágon maradnak.[3][4][5][1]
Biológiai jellemzői[szerkesztés]
Örökzöld növény. Nagyon lassan növekszik, de több száz évig él. Csak 20 éves kora körül kezd teremni. Termése éretlenül mérgező.[1]
Kémiai jellemzői[szerkesztés]
A szentjánoskenyér termésfalában mintegy 30–70% szacharóz, 1–2% pektin, 2–3% nyálka, cseranyagok és a sajátos szagot, ízt adó izovajsav található. A magvak kb. 90% galaktomannán nyálkaanyagokat (karubint) tartalmaznak.[5][6]
Felhasználása[szerkesztés]
Élelmiszernövény[szerkesztés]
Húsos hüvelytermése, a szentjánoskenyér éretten édes (cukros), emberi fogyasztásra is alkalmas, nyersen és pirítva egyaránt fogyasztható.[2][3]
A magok endospermiumából nyert szentjánoskenyér-liszt E410 jelzésű ételsűrítő-anyag, tejtermékek és péksütemények stabilizátora.[5] A dietetikában a szentjánoskenyér-liszt kipréselt sűrű levét súlycsökkentő étrendekben – a napraforgó-fehérjével és a rizskeményítővel együtt – étrendkiegészítőként alkalmazzák.[4]
A szentjánoskenyér héjának őrleményéből erjesztett italokat, kávépótszert készítenek.[5]
A termés válaszfalnak levéből szirupot készítenek.[2]
Takarmánynövény[szerkesztés]
A szentjánoskenyeret állatok takarmányozásában is felhasználják.[2]
Gyógynövény[szerkesztés]
A gyógynövényi drog a növény szárított termése (Ceratoniae fructus) és magja (Ceratoniae semen).[6]
A szentjánoskenyér-liszt hasmenésgátló, gyomorgyulladás ellen ajánlott és védi a beleket az izgató anyagoktól. Nyálkaanyaga, a magbelső kipréselt leve sűrítő tulajdonságú és hányás ellen hatásos (csecsemőknek és terhes nőknek is), nem emészthető, ugyanakkor csökkenti az éhségérzetet.[4][5]
A szentjánoskenyérfa alapú készítményeknek mindezidáig semmilyen káros vagy mérgező hatása nem ismert. Túladagolás esetén azonban bélelzáródás következhet be.[4]
Könnyű- és szépségipari növény[szerkesztés]
Fája kemény, fényes, vöröses, az idősebb példányoké belül borvörös színű: faberakásoknál, kerékgyártásnál használták. A nedves környezetet nem bírja, ott könnyen korhad.[3]
Mézgáját magas dextrintartalma miatt a papírgyártásban használják.[3]
Kérge és levele bőrcserzésre alkalmazható.[3][1]
A szentjánoskenyeret a kozmetikaiparban is felhasználják.
Egyéb felhasználás[szerkesztés]
A nagy pontossággal egyforma tömegű magvai egykor a karát súlyegységei voltak[3] (1 mag ~ 1 karát), drágaköveket (pl. gyémántot) és aranyat is mértek vele.[5][1]
A Mediterráneumban a szárazabb területeken gyakran ültetik utcába sorfaként, ami annak is köszönhető, hogy sűrű lombozata mély árnyékot vet.[3]
Képek[szerkesztés]
-
Példány Kréta szigetén -
Portugáliai idős példány kérge és termései -
Női ivarú virágzata (Izrael) -
Hím ivarú virágzata (Izrael) -
Olaszországi példány közelebbről: kéreg, ágak, levelek, termések -
Levélkéi (balra a fonák oldal, jobbra a szín oldal) -
Száraz termései és magvai a toulouse-i múzeum gyűjteményében -
Fája a toulouse-i múzeum gyűjteményében -
Joaquín Sorolla Szentjánoskenyérfa című festménye (1899)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Szentjánoskenyérfa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2024. május 20.
- ↑ a b c d e Siegfried Danert, Franz Fukarek, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Christian O. Lehmann, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 420–421. o.
- ↑ a b c d e f g h i Szentjánoskenyérfa. In Oleg Polunin: Európa fái és bokrai. Barbara Everard rajzaival. Fordította és kiegészítette: Debreczy Zsolt. A fordítást az eredetivel egybevetette: Zombori Lajos. Szakmailag ellenőrizte: Priszter Szaniszló. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1981. 100., 203. o. ISBN 963 280 947 5
- ↑ a b c d A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- ↑ a b c d e f Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- ↑ a b Ceratonia siliqua L. In Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Szabó László Gy: Gyógynövények ismerete: A fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Budapest: Galenus Kiadó. 2012. 184. o. = Galenus Könyvek, ISBN 978-963-7157-29-5
Források[szerkesztés]
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
