Ugrás a tartalomhoz

Pierre d’Aubusson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre d’Aubusson

A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend nagymestere
Uralkodási ideje
1476 1503
ElődjeGiovanni Battista Orsini
UtódjaEmery d’Amboise
Született1423
Le Monteil-au-Vicomte
Elhunyt1503. július 3. (79-80 évesen)
Rodosz
ÉdesapjaRenaud d'Aubusson
ÉdesanyjaMarguerite de Comborn
Testvére(i)
  • Guichard d'Aubusson
  • Antoine d'Aubusson, Seigneur de Monteil, Vicomte d'Aubusson
  • Louis d’Aubusson
  • Hugues d’Aubusson
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre d’Aubusson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pierre d’Aubosson (Le Monteil-au-Vicomte, 1423. – Rodosz, 1503. július 3.) francia arisztokrata, a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend nagymestere, bíboros volt. 1480-ban ő irányította Rodoszon a török ostromot visszaverő csapatokat.

Pályafutása

[szerkesztés]

Pierre d’Aubusson francia nemesi családban született, amely a 10. század óta uralta Poitou-tól keletre fekvő birtokait, amelyek központja Guéret volt. Lovagi nevelésben részesült, majd Luxemburgi Zsigmond udvarába került apródnak. 1444-ben a későbbi XI. Lajos francia király seregében harcolt a svájciak ellen. Tüzérségi, mérnöki ismereteket szerzett.[1]

A johannita rendhez 1453-ban csatlakozott Rodoszon. Diplomáciai megbízásokat kapott, ő képviselte Jean de Lastic nagymestert Európában, amikor a johanniták megpróbáltak pénzügyi támogatáshoz jutni a várható török támadás miatt.[1] 1457-ben Kosz szigetén, 1459-ben Cipruson harcolt. Giovanni Battista Orsini Rodosz vezénylő kapitányának nevezte ki, ő felügyelte és irányította a rodoszi erődítmények építését és felújítását, nevéhez fűződik az 1480-as ostrom visszaverésében óriási szerepet hátszó Szent Miklós-torony megépítése is. Megkapta az auvergne-i nyelv (a lovagrendben nyelveknek hívták az azonos területről, nyelvterületről származó lovagok csoportjait) perjeli posztját. 1470-ben Negroponténál harcolt a törökök ellen. 1476-ban a rend nagymesterének választották, és ő irányította az 1480-as oszmán ostrom visszaverését.[2] Az ostromban ötször sebesült meg.[3] Bátyja, Antoine szintén részt vett a csatában.[4]

II. Mehmed oszmán szultán halála után Dzsem török herceg Rodoszra menekült a trónt elfoglaló bátyja, II. Bajazid oszmán szultán elől. D’Aubusson menlevelet ígért a hercegnek, de megszegte a szavát, mert Bajazidtól pénzt kapott, hogy fogva tartsa öccsét. A hercegre d'Aubusson unokatestvére, a későbbi nagymester Guy de Blanchefort vigyázott.[5] Hat év múlva a nagymester átadta Dzsemet a pápának, aki rendkívül értékes politikai fegyvert látott a hercegben. Cserébe VIII. Ince pápa bíborossá nevezte ki d’Aubussont 1489-ben, ő volt az egyetlen nagymester, aki ezt a címet megkapta. D’Aubusson megreformálta a rendet. Rodoszról viszont valamennyi felnőtt zsidót elkergette, gyerekeiket pedig erőszakkal megkereszteltette.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Rácz 19. oldal
  2. Rácz 20. oldal
  3. Rácz 36. oldal
  4. Rácz 37. oldal
  5. Carr 128. oldal
  6. Encyclopeadia Britannica

Források

[szerkesztés]