Ohotszk
| Ohotszk (Охо́тск) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Oroszország | ||
| Föderációs alany | Habarovszki határterület | ||
| Alapítás éve | 1647 | ||
| Irányítószám | 682480 | ||
| Körzethívószám | +7 42141 | ||
| Autórendszám kódja | 27 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség |
| ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 6 m | ||
| Időzóna | VLAT (UTC+10) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Ohotszk
Pozíció Oroszország térképén
| |||
 é. sz. 59° 23′, k. h. 143° 18′Koordináták: é. sz. 59° 23′, k. h. 143° 18′ | |||
Ohotszk
Pozíció a Habarovszki határterület térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ohotszk témájú médiaállományokat. | |||
_(1790).png)
Ohotszk (oroszul Охо́тск) városi jellegű település Oroszország távol-keleti részén, a Habarovszki határterületen, az Ohota folyó és az Ohotszki-tenger partján. Az Ohotszki járás székhelye.
Lakossága a Szovjetunió felbomlása után lecsökkent: 9298 fő (1989); 5738 fő (2002); 5500 fő (2004); 4215 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[12]
A települést kozákok alapították 1649-ben. 1714-ben I. Péter orosz cár hajóépítőket küldött Ohotszkba, hogy gyorsabban tudják meghódítani Kamcsatkát. 1718-ban elkészült az első hajó Ohotszkban. 1731-re ez lett a legforgalmasabb orosz tengeri út a Csendes-óceán mentén.
Ohotszk az Orosz-amerikai Társaság tevékenységének egyik központja; több felfedező, többek között a dán Vitus Bering és a portugál Anton de Vieira főhadiszállása volt.
A 19. században Petropavlovszk-Kamcsatszkij növekedése elmozdította Ohotszkot a vezető kereskedelmi pozíciójából, bár így is fontos maradt.
Ohotszk rakétakilövőhely is volt, az itt elhelyezett rakétákat több mint 1000 kilométeres magasságba is képesek voltak kilőni.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Okhotsk című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ a b c Географическо-статистический словарь Амурской и Приморской областей, со включением некоторых пунктов сопредельных с ними стран / Сост. преп. Благовещ. муж. гимназии Александр Кириллов. - Благовещенск : тип. т-ва Д.О. Мокин и К°, 1894. -[4, IV, 543 с. ; 25. - Библиогр.: с. III-IV.]
- ↑ Статистико-географическая таблица городов Российской империи / Сост. С. Артемовский. - [Санкт-Петербург : тип. Акад. наук, 1855. - 1 л. табл.]
- ↑ Первая Всеобщая перепись населения Российской империи 1897 года.Наличное население в губерниях, уездах, городах Российской Империи (без Финляндии)
- ↑ Обзор Приморской области... - Владивосток : тип. Приморского обл. правл. - 26-34 см. - Обзор за 1889-1899, 1900, 1905-1914 гг.: Прил. к всеподданнейшему отчету.
- ↑ Список населенных мест Дальневосточного края по переписи 17.02.1926
- ↑ Административное деление СССР на 1.01.1933
- ↑ Хабаровский край и Еврейская автономная область : опыт энцикл. геогр. слов. / Приамур. геогр. о-во ; [гл. ред. И. Д. Пензин. — Хабаровск : Восток-пресс, 1995. — 327 с. — На обл. загл.: Энциклопедия Хабаровского края и Еврейской автономной области. — Библиогр.: с. 318–321. — 7000 экз.]
- ↑ Хабаровский край, численность населения на 1.01.2000
- ↑ Численность населения Хабаровского края по муниципальным образованиям на 1 января 2019 года
- ↑ Численность населения Хабаровского края по муниципальным образованиям на 1 января 2020 года
- ↑ Численность населения Хабаровского края по городским округам и муниципальным районам на 1 января 2023 года и в среднем за 2022 год (с учётом итогов ВПН-2020)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 13.)
