Ugrás a tartalomhoz

Magyar nyelvi homonimák listája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Ábécé szerinti tartalomjegyzék
  • állat (2)
    • az élőlények egyik országába tartozó fn
    • valakit állásra kényszerít ige
    • Emberre használt jelző, szleng jelző
  • ár (5)
    • áru ellenértéke pénzben fn
    • területmérték (10×10m) fn
    • hegyes végű cipészszerszám fn
    • áradás (l. árvíz) fn
    • dagály (l. árapály) fn
  • bajai (Bajára való)
  • bajai (bajai csak szaporodtak)
  • bán (középkori méltóság)
  • bán (megbán)
  • bánja (a dalmáciai horvátok bánja)
  • bár (éjszakai szórakozóhely)
  • bár (bár elolvasta, mégis ...)
  • beérik (a gyümölcs)
  • beérik (utolérik)
  • bele (beleszaladt)
  • bele (lóg a bele)
  • betűzés (nehézkesen olvas)
  • betűzés (betűzés látható a ruhán)
  • bíró (nagy erővel bíró ember)
  • bíró (aki ítéletet mond)
  • bugyogó (ruhanemű)
  • bugyogó (láva)
  • bután (propán-bután gáz)
  • bután (nézett maga elé)
  • csap (2)
    • Úgy üt, hogy csak csattan ige
    • Folyadéknak, gáznak csőből, hordóból, való kieresztését lehetővé tevő, ill. áramlását szabályozó szerkezet. fn
  • cső
    • ezen keresztül folyik a vezetékes víz, folyadék fn
    • köszönés (szleng)

dob (valaki dobol) (labdát dob)'

derék

(Az emberi testnek a mellkas és az alsótest közé eső, oldalt elkeskenyedő, hajlékony része) (Ügyes, elismerésre méltó, becsületes, megbízható)

  • ég (2)
    • hőt és fényt bocsát ki ige
    • a föld felett, a magasban boltozatnak látszó térség fn
  • él
    • létezik
    • kés része
  • ér
    • patakvíz vagy vér "medre" fn
    • eljut, kézzel sikerrel közelít ige
    • ellenértéke van ige
  • eső
    • pottyanó
    • csapadék
  • fej
    • testrész fn
    • tehenet fej ige
  • fél (2)
    • ½ szn
    • didereg ige
    • partner fn
  • faló
    • sokat evő mn
    • a trójai faló fn
  • falat
    • étel darabja
    • térelválasztót
    • elsődleges
    • fej
    • a leves megfő
  • fánk
    • ragozott főnév fn
    • édesség fn
  • fog
    • valamit megfog ige
    • ezzel harapunk fn
    • valami kifog rajta
  • görög
    • nép neve fn
    • gördül, gurul ige
  • hal (2)
    • kopoltyús, uszonyos állat fn
    • meghal, elhuny ige
  • hold (2)
    • égitest fn
    • mértékegység fn
  • huzat (3)
    • légáram fn
    • bútor, ágynemű, ruha textil védőburkolata fn
    • valakit húzásra kényszerít ige
    • naptári egység
    • csapadék
  • hasad
    • pocakod
    • reped
  • hegy
    • domborzati elem
    • vékony végződése valaminek
  • héja
    • valaminek a felülete fn
    • madár fn
  • ír (3)
    • nép és annak nyelve fn
    • írásban rögzít ige
    • gyógyító anyag fn
  • idegen (2)
    • számunkra ismeretlen ember
    • idegek (melyek behálózzák a fejlett szervezeteket)
  • követ (3)
    • ragozott főnév fn
    • valakit után ered ige
    • rang (például nagykövet) fn
  • kutat (2)
    • ragozott főnév fn
    • utánanéz, keresgél ige
  • karom
    • végtagom
    • állat testrésze
  • kacsa
    • madár
    • hírlapi álhír
  • korom
    • ragozott főnév fn
    • valami leégése utáni sötét por fn
  • köröm
    • ragozott főnév fn
    • az ujjunk végén van fn
  • képes
    • meg tud tenni valamit fn
    • valahol/valamiben képek vannak mn
  • koszt
    • étel fn
    • ragozott főnév fn
  • láb (2)
    • végtag fn
    • hosszmérték fn
  • levél (2)
    • növény rész fn
    • távollévő személyhez intézett írásbeli közlés fn
  • légy (2)
    • röpképes rovar fn
    • legyél ige
  • lép (2)
    • szerv
    • ige
  • marok (2)
    • emberi testrész fn
    • (meg)mar egyes szám 1. szem. ige
  • mész
    • építőanyag
    • járkálsz
  • mer
    • elég bátor vmihez
    • pl. vizet mer
  • méh
    • női szerv
    • rovar
  • nyúl
    • állat
    • kezet távolít
  • nyelv
    • ami a szájunkban van fn
    • amit beszélünk fn
  • ó
    • régi, ősi mell
    • felkiáltás ksz
  • ólom
    • anyag neve fn
    • itt tartom az állataimat fn
  • óra (2)

Ö, Ő

[szerkesztés]
  • öl (3)
    • térd ülésre alkalmas része fn
    • elpusztít ige
    • régi mértékegység fn
  • önt
    • vizet önt ige
    • pl.: hogy hívják önt? névmás
  • rák
    • tengeri állat
    • tüdőrák
  • retek
    • zöldség fn
    • csúnya, koszos mn
  • sarok
    • a láb része
    • útkereszteződések képezte helyszín


    • spárga
    • zöldség
    • zsinórszerű kötőeszköz
    • gimnasztikai mutatvány
  • szél
    • perem
    • időjárás eleme
  • tűz (2)
    • fizikai jelenség fn
    • valamit rátűz ige
  • török (2)
    • nép neve fn
    • tör egyes szám 1. szem. ige
  • túró
    • étel fn
    • a föld alatt ásva közlekedő (állat) fn
  • toll
    • madártoll fn
    • amivel írok fn

Ü, Ű

[szerkesztés]
  • vár (2)
    • kastély, középkori erődítmény fn
    • várakozik ige
  • veret (2)
    • dombormű fn
    • valakit rávesz arra, hogy verjen ige
  • vonó (2)
    • valamit elvonó fn
    • vonós hangszerek része fn
  • villa
    • evőeszköz fn
    • egy gazdag lakása fn
  • villám
    • evőeszközöm
    • időjárás eleme
    • az én villám(mint épületem)
  • Zebra (2)
    • csíkos állat
    • gyalogátkelőhely

Lásd még

[szerkesztés]