Közönséges húslégy
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Párzó húslegyek
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Sarcophaga carnaria (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges húslégy témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges húslégy témájú médiaállományokat és Közönséges húslégy témájú kategóriát. |
A közönséges húslégy (Sarcophaga carnaria) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjéhez, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjéhez és a húslégyfélék (Sarcophagidae) családjához tartozó faj.
Elterjedése[szerkesztés]
A közönséges húslégy Európa és Afrika nagy részén megtalálható.
Megjelenése[szerkesztés]
A közönséges húslégy 8-15 milliméter hosszú. Tekintélyes, sötét vagy fekete színű húslégy a húslégyfélék (Sarcophagidae) családjából, melyek néhány száz fajjal képviseltetik magukat Európában. Potrohának sakktáblaszerű rajzolata miatt régen kockás húslégynek nevezték. Összetett szemei élénkvörösek.
Életmódja[szerkesztés]
A közönséges húslégy az emberi településeken gyakori, sokszor láthatjuk trágyarakásokon. A szabad természetben az erős illatú virágokon tartózkodnak.
Szaporodása[szerkesztés]
A különböző húslégyfajok húson élnek. Abba helyezik pár nap leforgása alatt néhány száz petéjüket is, amelyekből magas hőmérséklet esetén pár óra múlva kikelnek a lárvák. A bomló hússal táplálkoznak, és egy hét múlva bebábozódnak. Évente több nemzedéke van. Az ilyen módon romlott húst semmiképpen sem szabad elfogyasztani, mivel életveszélyes húsmérgezést okozhat.
Források[szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
