Ugrás a tartalomhoz

Jamagata Aritomo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Jamagata Aritomo
Született1838. június 14.[1][2]
Hagi
Elhunyt1922. február 1. (83 évesen)[3][4][1][5][2]
Koki-an
Álneve
  • 辰之助
  • 小助
Állampolgárságajapán
HázastársaTomoko Yamagata
Foglalkozása
Tisztsége
  • member of the House of Peers
  • Lord of Home Affairs (1883. december 12. – 1885. december 22.)
  • Japán miniszterelnöke (1889. december 24. – 1891. május 6.)
  • Japán miniszterelnöke (1898. november 8. – 1900. október 19.)
IskoláiShōkasonjuku Academy
Kitüntetései
  • Fehér Sas-rend
  • Order of Merit
  • Fekete Sas-rend
  • Francia Becsületrend
  • Order of the Rising Sun, 1st class (1877. november 2.)
  • Order of the Rising Sun, 1st class (1877. november 2.)
  • Silver Medal with Yellow Ribbon (1891. április 8.)
  • Order of the Rising Sun with Paulownia Flowers, 1st class (1895. augusztus 5.)
  • Order of the Golden Kite, 2nd Class (1895. augusztus 5.)
  • Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum (1902. június 3.)
  • Collar of the Supreme Order of the Chrysanthemum (1906. április 1.)
  • Order of the Golden Kite, 1st Class (1906. április 1.)
Halál okatüdőgyulladás
Jamagata Aritomo aláírása
Jamagata Aritomo aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jamagata Aritomo témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jamagata Aritomo OM (japánul: 山縣 有朋, Hepburn-átírással: Yamagata Aritomo) (1838. június 14. – 1922. február 1.) a Meidzsi-kor (1868–1912) és a Taisó-kor (1912–1926) jelentős japán államférfija volt. Alacsony rangú csósúi szamurájként részt vett a lojalista szonnó dzsói mozgalomban, hadügyminiszterként 1873-ban bevezette az általános hadkötelezettséget, 1877-ben leverte Szaigó Takamori szacumai lázadását. Vezérkari főnökként 1882-ben ő bocsátotta ki a Legfelsőbb Kézirat a Katonákhoz és Tengerészekhez című ediktumot, amely előírta a feltétlen császárhűséget és a fegyveres erők politikamentességét. Volt belügyminiszter (létrehozta a modern rendőrséget és az önkormányzati szervezetet), kétszer miniszterelnök (1890-ben nagyrészt ő dolgozta ki a Legfelsőbb Kézirat az Oktatásrólt, a politikai indoktrináció 1945-ig ható dokumentumát). Az orosz–japán háborúban (1904–1905) ismét vezérkari főnök, ekkor hercegi rangot kapott. Élete utolsó 20 évében a genró legbefolyásosabb tagja, a politika szürke eminenciása volt.

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  3. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Ямагата Аритомо, 2015. szeptember 28.
  4. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jamagata_Aritomo&oldid=26083352”