Galácz András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galácz András
Született1944. november 7. (79 éves)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Kitüntetései

SablonWikidataSegítség
Geczyceras galaczi Kovács, 2009. Kora jura (toarci) Ammonitina. Lelőhely: Gerecse, Tardos, Bánya-hegy. Átmérő: 194 mm. ELTE TTK Őslénytani Tanszék gyűjteménye. Fotó: Kovács Zoltán

Galácz András (Budapest, 1944. november 7. –) magyar geológus és paleontológus, az MTA doktora, az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének professor emeritusa.

Életpályája[szerkesztés]

1968-ban geológusként végzett az ELTE Természettudományi Karán; azóta az egyetem Őslénytani Tanszékének oktatója, 2006–2009 között tanszékvezetője is volt. 1972-ben egyetemi doktor, 1987-ben a földtudomány kandidátusa lett, 1997-ben nyerte el az MTA doktora címet, és ebben az évben nevezték ki egyetemi tanárrá is, 2014 óta az ELTE TTK professor emeritusa.[2]

Kutatási területe elsősorban jura időszaki ammoniteszek rétegtani, rendszertani, paleobiogeográfiai és paleobiológiai vizsgálata, de mezozoós és harmadidőszaki lábasfejűekkel (pl. nautiluszokkal), tethysi jura képződmények keletkezésével és ősföldrajzával, tudománytörténeti és tudománymódszertani témákkal is foglalkozik. Magyarországon kívül kutatómunkát folytatott Németországban, Lengyelországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, illetve Kenyában és Tanzániában.[2][3]

Oktatási tevékenysége az őslénytani és geológiai tárgyakat öleli fel, geológus, geográfus, földrajztanár, biológus és környezettudomány szakos egyetemi hallgatókat egyaránt tanított. 2017-ig két egyetemi jegyzet és egy egyetemi tankönyv írója volt.[2]

Az ELTE-n tudományszervezési és adminisztrációs feladatokat is vállalt, választott tagja volt a Tanszékcsoporti, az Intézeti, a Kari és az Egyetemi Tanácsnak. 1994–1997 között az egyetem Természettudományi Karának tudományszervezési dékánhelyetteseként részt vett az új, iskola rendszerű egyetemi doktori képzés megszervezésében, a PhD tudományos fokozathoz kapcsolódó tevékenységek szabályozásában, kiépítésében, továbbá közreműködött az egyetemi habilitáció rendszerének és szabályozásának kialakításában.[2]

1992-ben úgynevezett visiting fellow volt a Cambridge-i St. John’s College-ben. Ugyanebben az évben az ELTE Bolyai Kollégium alapító tagja, 1993–2007 között földtudományi szaktanárja, 1999–2004 között igazgatója; utóbbi posztjáról azután mondott le, hogy a kollégium a Nándorfejérvári útra költözött. A Bolyai Kollégiumért Alapítvány kuratóriumának elnöke.[2][4]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Róla elnevezett taxonok[szerkesztés]

  • Eucycloidea galaczi Szabó, 1983 – bajoci (középső jura) csiga[7]
  • Limea (Pseudolimea) galaczi Szente, 1995 – bath (középső jura) kagyló[8]
  • Metophioceras galaczi Géczy et Meister, 2007 – sinemuri (kora jura) ammonitesz[9]
  • Villania galaczi Géczy, 1998 – pliensbachi (kora jura) ammonitesz[10]
  • Geczyceras galaczi Kovács, 2009 – toarci (kora jura) ammonitesz[11]
  • Cadomites galaczi Pavia, 2002 – késő bajoci – kora bath (középső jura) ammonitesz[12]
  • Sokurella galaczi Mitta, 2004 – bath (középső jura) ammonitesz[13]
  • Dichotomosella galaczi Vörös, 1995 – bath (középső jura) brachiopoda[14]
  • Bakonydraco galaczi Ősi, Weishampel et Jianu, 2005 – santoni (késő kréta) repülő hüllő

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2024. május 12.)
  2. a b c d e f NeSze!: Azaz NegyedSzázados Enciklopédia a Bolyai Kollégium alapításának 25. évfordulójára. Szerkesztette: Telek Máté. Fotók: Pálos Zsófia, Bereczki Zoltán. (hely nélkül): ELTE Bolyai Kollégium. 2017. 16., 29–31., 65. o. Hozzáférés: 2024. május 18.  
  3. Galácz András az ELTE TTK Őslénytani Tanszék honlapján. paleo.elte.hu (Hozzáférés: 2024. május 18.)
  4. Bolyai Kollégiumért Alapítvány. bolyai.elte.hu (Hozzáférés: 2024. május 18.)
  5. Teleki Sámuel-érem. foldrajzitarsasag.hu (Hozzáférés: 2024. május 18.)
  6. a b Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  7. „Szabó, J. 1983: Lower and Middle Jurassic Gastropods from the Bakony Mountains (Hungary) Part V. Supplement to Archaeogastropoda; Caenogastropoda. – Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici 75, 27–46.”.  
  8. „Szente, I. 1995: Bivalvia from the Bathonian (Middle Jurassic) of the Mecsek Mts, Hungary. – Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Geologica 30, 93–109.”.  
  9. „Géczy, B., Meister, C. 2007: Les ammonites du Sinémurien et du Pliensbachien inférieur de la montagne du Bakony (Hongrie). – Revue de Paléobiologie 26/1, 137–305.”.  
  10. „Géczy, B. 1998: Lower Pliensbachian ammonites of Villány (Hungary). – Hantkeniana 2, 5–47.”.  
  11. „Kovács, Z. 2009: Toarcian–Aalenian Hammatoceratinae (Ammonitina) from the Gerecse Mts (NE Transdanubian Range, Hungary). – Fragmenta Palaeontologica Hungarica, 27, 1–72.”.  
  12. „Pavia, G. 2002: Cadomites galaczi n. sp. – In: Pavia, G. & Cresta, S. (eds): Revision of Jurassic ammonites of the Gemmellaro Collections. Quaderni del Museo Geologico „G. G. Gemmellaro” 6, 240–242.”.  
  13. „Mitta, V. V. 2004: Sokurella galaczi gen. et sp. nov. and other Middle Jurassic Parkinsoniidae (Ammonoidea) from the Lower Reaches of the Volga River. – Paleontological Journal 38/3, 30–35, 257–264.”.  
  14. „Vörös, A. 1995: Bathonian brachiopods of the Mecsek Mts (Hungary). – Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Geologica 30, 181–208.”.