Cziegler-ház (Brassó)
Cziegler-ház | |
Település | Brassó |
Cím | Piața Sfatului 17. |
Építési adatok | |
Építés éve | 16. század |
Rekonstrukciók évei | 1781, 1829 |
Építési stílus | reneszánsz |
Hasznosítása | |
Felhasználási terület | ház |
LMI-kód | BV-II-m-B-11575 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 38′ 28″, k. h. 25° 35′ 20″45.641250°N 25.588850°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 28″, k. h. 25° 35′ 20″45.641250°N 25.588850°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cziegler-ház témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A brassói Cziegler-ház a Főtér déli részén, az úgynevezett Gyümölcssoron álló reneszánsz stílusú, kétszintes épület. Főként arról nevezetes, hogy ezen a helyen volt a város elsőként, 1512-ben említett gyógyszertára. A 18. században Andreas Cziegler kereskedő otthona volt, jelenleg az evangélikus egyház tulajdona.
Története
[szerkesztés]Az okmányok már 1512-ben megemlítenek ezen a helyen egy gyógyszertárat; egy officinát, amely a kolostorok és nemesi udvarok létesítményeihez hasonlóan kiszolgálta a középkori város lakosságát. Kezdetleges eszközökkel többféle gyógyszert, tinktúrát, elixírt, parfümöt állítottak elő. A gyógyszertárnak külön könyvtára is volt, és a hátsó udvar kertjében termesztették a gyógynövényeket.[1][2] 1520-ban név szerint említik az itt dolgozó Johannes de Monaco Aromatorius patikust.[3] Az épületet 1635-ben kijavították; ekkor két bejáratot említenek: egyik a Főtérre, a másik a templomudvarra nyílt.[4]
A ház – a belváros legtöbb más épületéhez hasonlóan – leégett az 1689-es tűzvészben. Egy korabeli beszámoló szerint erről az épületről terjedt át a tűz a Fekete templomra, ezért a városvezetés közel egy évszázadig nem engedélyezte, hogy az újjáépített házaknak templomudvarra néző ablakaik legyenek.[5] Más szemtanúk szerint a Fekete templomot belülről gyújtották fel a tűzvészt bosszúból előidéző Habsburgok.[6]
1741-ben Thomas Tartler krónikás wüssten Apotheke, vagyis „ismert patika” néven említi az épületet. Egy 1781-es jegyzőkönyv szerint Andreas Cziegler kereskedő-polgár (bürgerliche Kaufmann), a ház akkori tulajdonosa a városvezetés engedélyét kérte az épület átépítésére és kibővítésére.[4] 1826 körül a román Radu Orghidan nagykereskedő tulajdona lett, aki ismét átépíttette. 1850-ben megvásárolta a Brassói Általános Takarékpénztár.[5]
1875 körül a szász evangélikus egyházközség költözött ide, elcserélve a korábban birtokolt Kolostor utcai házát a takarékpénztárral. 1890 körül itt működött a Zum edlen Ritter (A nemes lovaghoz) vendéglő. 1948-ban államosították az épületet, majd az 1989-es rendszerváltás után visszakerült az evangélikus egyház tulajdonába. A 2000-es évek végén restaurálták; felújítása kétszer többe került, mintha egy új épületet emeltek volna.[5]
Leírása
[szerkesztés]Reneszánsz stílusú, kétszintes épület a Főtér és a Honterus-udvar határán; szomszédos a Hiemesch-házzal. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11575 sorszámon szerepel.[7] Jelenleg is itt van az evangélikus gyülekezet (Honterusgemeinde) székhelye és kincstára.[5]
A megyei múzeumban megtekinthető az egykori gyógyszertár néhány edénye és egy 1669-ben kelt recept.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Pavalache 141. o.
- ↑ Fulga, Ligia. Muzeul de Etnografie Brașov – Ghid. Brassó: Brastar Print, 32. o.
- ↑ Pavalache 146. o.
- ↑ a b Jenei, Dana: Cadrul istoric și arhitectural al curții Bisericii Negre. In Redescoperirea trecutului medieval al Brașovului. Kolozsvár: Mega. 2015. 38–39. o. ISBN 9786065436367
- ↑ a b c d Wittstock
- ↑ Marele incendiu al orașului Brașov. In Nussbächer, Gernot: Caietele Corona. Brassó: Aldus. 2016. 213. o. ISBN 9789737822949
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ Wittstock: Wittstock, Wolfgang: Ein Vorhaben das Zeichen setzt. Neue Kronstädter Zeitung, XXIII. évf. 1. sz. (2007. március 30.) 8. o. ISSN 0934-4713