Brudzinski-jel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A klinikai neurológiában a Brudzinski-jel az agyhártyagyulladás diagnosztizálására alkalmas, könnyen kiváltható kóros reflex reakció. Nevét Józef Brudziński lengyel gyermekorvosról kapta.

A vizsgálat[szerkesztés]

A Brudzinski-jel meglétét akkor vizsgálják, ha felmerül a gyanú, hogy a beteg agyhártyagyulladásban szenved. Az orvos egyik kezét a hátán fekvő beteg feje alá helyezi és a fejet megemeli, miközben másik kezét a beteg mellkasára helyezve megakadályozza, hogy a beteg törzs felemelkedjen. A Brudzinski-jel pozitív (valószínűsíthető az agyhártyagyulladás), ha a beteg ennek hatására spontán felhúzza a lábát.[1]

Brudzinski egy másik hasonló tesztet is kidolgozott az agyhártyagyulladás diagnosztizálására. Ennek során az orvos a hátán fekvő beteg egyik lábát behajlítja. Pozitív az eredmény, ha a beteg ennek hatására spontán behajlítja a másik lábát is.[1]

Megbízhatóság[szerkesztés]

Brudzinski diagnosztikai módszerét széles körben használják, de egy 2002-es vizsgálat szerint az eljárás nem ad megbízható eredményt, bár a Brudzinski-jelet általában pontosabbnak tartják a Kernig-jelnél.[1][2]

Források[szerkesztés]

  1. a b c Saberi, Asif; Saeed A. Syed: Meningeal Signs: Kernig’s Sign and Brudzinski’s Sign (angol nyelven). Hospital Physician, 1999. július 1. [2012. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 14.)
  2. Thomas, Karen E., Rodrigo Hasbun, James Jekel, Vincent J. Quagliarello (2002. február 15.). „The Diagnostic Accuracy of Kernig's Sign, Brudzinski's Sign, and Nuchal Rigidity in Adults with Suspected Meningitis” (angol nyelven). Clinical Infectious Diseases 35 (1), 46-52. o, Kiadó: Oxford University Press. ISSN 1537-6591. (Hozzáférés: 2013. január 14.)