Antonin Proust
Antonin Proust | |
Édouard Manet: Antonin Proust | |
Született | Niort |
Elhunyt | 1905. március 20. (73 évesen)[2] Párizs |
Állampolgársága | francia |
Szülei | Théodore-Bara Proust |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Halál oka | öngyilkosság |
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonin Proust témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Antonin Proust (Niort, 1832. március 15. – Párizs, 1905. március 22.) francia politikus és író.
Élete[szerkesztés]
Korán hírlapíró lett, beutazta Görögországot és 1864-ben La semaine universelle címen Brüsszelben lapot alapított. 1869-ben hevesen küzdött az Ollivier-kabinet és a plebiszcitum ellen, melynek az új alkotmányt kellett volna szentesítenie. 1870-ben mint a Temps levelezője követte a rajnai hadsereget, és szeptember 2-a után Gambetta titkárja, 1871-ben pedig a République française munkatársa lett. Több ízben volt a képviselőház tagja, ahol az egyesült balpárthoz csatlakozott, a Gambetta-kabinetben pedig (1881 november-1882 január) a szépművészeti miniszteri volt. Belekeveredett a Panama-botrányba is, de az esküdtszék 1893. március 21-én fölmentette.
Művei[szerkesztés]
- Les beaux-arts en Angleterre (La Rochelle, 1862)
- Chants populaires de la Grèce moderne (Niort, 1866)
- Les beaux-arts en province (uo. 1867)
- Archives de l'Ouest (uo. 1867-69)
- La justice révolutionnaire a Niort (2. kiad., 1874)
- La démocratie en Allemagne (1872)
- Le prince de Bismarck, sa correspondance (1876)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Proust, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X