Ugrás a tartalomhoz

1976-os cannes-i filmfesztivál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 29. cannes-i nemzetközi filmfesztivál 1976. május 19. és 28. között került megrendezésre, Tennessee Williams amerikai író elnökletével. A versenyben 20 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 8 alkotást vetítettek, s további 17-et pedig a három nem hivatalos, versenyen kívüli szekciókban (Termékeny szemek, A kor légköre, illetve Az összetett múlt).[1] A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 21 nagyjátékfilm és 6 kisfilm vetítésére került sor.

A 70-es évek közepére a párhuzamos rendezvényekhez képest a fesztivál versenykategóriájának kínálata erősen lecsökkent.[2] Azért, hogy esélyt adjanak a szerzői filmeknek, és az új kezdeményezéseknek, a válogató bizottság folytatta azt a gyakorlatot, hogy a már ismert, nagy produkciókat versenyen kívüli vetítésre ajánlották. Maurice Bessy filmtörténész, kritikus és forgatókönyvíró, a filmfesztivál művészeti vezetője ebben az évben A termékeny szemek mellett két újabb szekciót alapított: A kor légköre (L’air du temps) a kortárs témákat feldolgozó filmeket vonultatta fel, míg Az összetett múlt (Le passé composé)[3] szekciót a montázsfilmeknek, valamint hírlapok archívumainak és fikciós filmrészleteknek szentelték.[4]

Az Arany Pálma Scorsese Taxisofőr című filmdrámáját illette, annak ellenére, hogy a zsűri több tagja – maga az elnök is – túlzottan erőszakosnak találta. A film egyébként általános polémiát indított el az erőszakkal átitatott kortárs alkotásokról. A zsűri külön nagydíjjal értékelte Carlos Saura filmjét, a Nevelj hollót, valamint Éric Rohmer alkotását, az O. márkinét.

Az Alfred Hitchcock-nak tapsoló fesztiválvendégek ekkor még nem sejtették, hogy a Családi összeesküvés a mester utolsó filmje lesz. A legjobb rendezés díjét vehette át Ettore Scola, de a nagynevű filmrendezők közül egy-egy filmjével képviselte magát Ingmar Bergman, Bernardo Bertolucci, Alan Parker, Pier Paolo Pasolini, Roman Polański és Wim Wenders. A korábbi Arany Pálmás amerikai rendező, Joseph Losey alkotása, a náci megszállás alatt Párizsban játszódó Klein úr nem aratott különösebb sikert, azonban antiszemita felhangú vitát provokált.

A szovjet filmfőhatóság szerette volna elérni, hogy a fesztivál válogató bizottsága két orosz pszichodrámát is meghívjon a versenyprogramba, amire a bizottság nem volt hajlandó, mivel szerintük gyermekfilmekről van szó, különben is figyelemmel kell lenniük máshonnan jött, új rendezőkre is… A szovjetek diszkriminációt emlegetve bojkottálták a fesztivált.[2]

A rendezvény legnagyobb színészsztárja az ekkorra végleg befutott Robert De Niro, az Arany Pálmás Taxisofőr és a versenyen kívül vetített Huszadik század című alkotások főszereplője volt. Mellette nemcsak termetével tűnt ki egy másik, francia fiatal: Gerard Depardieu. Igazi felfedezés volt Jodie Foster, egy 14 éves fiatal színésznő, aki kora ellenére már több, mint 40 filmszerepet tudhatott maga mögött, és akit nem sokkal korábban Scorsese Arany Pálmás filmjében nyújtott alakításáért (Iris, a prostituált), legjobb női mellékszereplőként jelöltek Oscar-díjra. Ő játszotta a Cannes-ban ugyancsak bemutatott Bugsy Malone című angol családi film főszerepét is. Kiemelkedő alakítást nyújtott Geraldine Chaplin (Nevelj hollót), Roman Polański és Isabelle Adjani (A bérlő), Anthony Quinn (A Ferramonti-örökség), Katharine Hepburn (Kényes egyensúly), Alain Delon és Jeanne Moreau (Klein úr), Rainer Werner Fassbinder (Schatten der Engel), valamint De Niro és Depardieu mellett a Huszadik század további szereplői: Donald Sutherland, Stefania Sandrelli és Burt Lancaster.

A párhuzamos rendezvények alkotásai közülük kiemelkedett Thomas Koerfer Az alkalmazott és Jacques Rivette Párbaj című filmje, valamint Osima Nagisza igaz történetet feldolgozó filmdrámája, az Az érzékek birodalma.

Magyar részről sikeres volt a részvétel: Törőcsik Mari ismét elismerésben részesült, ez alkalommal a legjobb női alakításért járó díjat vehette át, Maár Gyula versenyfilmje, a Déryné, hol van? főszerepében nyújtott alakításáért. Mellette olyan kiválóságokat láthattak a nézők, mint Kállai Ferenc, Sulyok Mária, Major Tamás, vagy Ráday Imre. Versenyen kívül vetítették a fesztiválon Kovács András Labirintus című filmjét, Kállai Ferenc, Avar István és Ruttkai Éva főszereplésével.

További két magyar vonatkozása is volt a fesztiválnak: a nagyjátékfilmek versenyébe meghívták az az idő tájt Olaszországban élő Jancsó Miklós olasz-jugoszláv koprodukcióban készült Magánbűnök, közerkölcsök című alkotását; Jerry Schatzberg Sweet Revenge[5] című filmjének pedig Zsigmond Vilmos volt az operatőre.

Zsűri

[szerkesztés]

Hivatalos válogatás

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenye

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül

[szerkesztés]

Rövidfilmek versenye

[szerkesztés]
  • Agulana – rendező: Gérald Frydman
  • Babfilm – rendező: Foky Ottó
  • Hidalgo (Hidalgo)[6] – rendező: Ion Truica
  • High Fidelity – rendező: Antoinette Starkiewicz
  • La rosette arrosée – rendező: Paul Dopff
  • La syncope – rendező: Edouard Niermans
  • Metamorphosis – rendező: Barry Greenwald
  • Nightlife – rendező: Robin Lehman
  • Perfo – rendező: Jean Paul Cambron
  • Rodin mis en vie – rendező: Alfred Brandler

Párhuzamos szekciók

[szerkesztés]

Kritikusok Hete

[szerkesztés]
  • Der Gehülfe (Az alkalmazott)[6] – rendező: Thomas Koerfer
  • Harvest: three thousand years – rendező: Haïlé Gerima
  • Iracema – rendező: Jorge Bodansky és Orlando Senna
  • Le temps de l’avant – rendező: Anne-Claire Poirier
  • Mélodrame – rendező: Jean-Louis Jorge
  • Tracks – Henry Jaglom
  • Une fille unique – rendező: Philippe Nahoun

Rendezők Kéthete

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek

[szerkesztés]
  • Ai no corrida (Az érzékek birodalma )[6] – rendező: Osima Nagisza
  • Behindert – rendező: Stephen Dwoskin
  • Cetiri dana do smrti – rendező: Miroslav Jokic
  • Der Starke Ferdinand (Az erős Ferdinánd) – rendező: Alexander Kluge
  • Duelle (Párbaj) – rendező: Jacques Rivette
  • Giliap – rendező: Roy Andersson
  • Gitirana – rendező: Jorge Bodanzky és Orlando Senna
  • Goldflocken – rendező: Werner Schroeter
  • Hollywood on Trial – rendező: David Helpern
  • La Batalla de Chile: La lucha de un pueblo sin armas - Segunda parte: El golpe de estado (Chile csatája: Az államcsíny) – rendező: Patricio Guzmán
  • La tête de Normande Saint-Onge – rendező: Gilles Carle
  • Le berceau de cristal – rendező: Philippe Garrel
  • Le diable au cœur – rendező: Bernard Queysanne
  • L'eau chaude, l’eau frette – rendező: André Forcier
  • Les nomades – rendező: Sid Ali Mazif
  • O Casamento – rendező: Arnaldo Jabor
  • Os Demónios de Alcácer Quibir – rendező: José Fonseca e Costa
  • Seljacka Buna 1573 – rendező: Vatroslav Mimica
  • Son nom de Venise dans Calcutta désert (Velencei neve az üres Calcuttában) – rendező: Marguerite Duras
  • The Devil’s Playground (A gonosz melegágya) – rendező: Fred Schepisi
  • We Have Many Names – rendező: Mai Zetterling

Rövidfilmek

[szerkesztés]
  • L'enfant prisonnier – rendező: Jean-Michel Carré
  • Labyrinth Tale – rendező: Terajama Sudzsi
  • Leonina – rendező: Jean-Paul Courraud
  • Les stars – rendező: Serge Luthens
  • Pierre Molinier, 7 rue des Faussets – rendező: Noël Simsolo
  • Walter – rendező: Serge Dubor
Az Arany Pálmás Taxisofőr rendezője: Martin Scorsese

Díjak

[szerkesztés]

Nagyjátékfilmek

[szerkesztés]

Rövidfilmek

[szerkesztés]
  • Arany Pálma (rövidfilm): Metamorphosis – rendező: Barry Greenwald
  • A zsűri első díja (rövidfilm): Agulana – rendező: Gérald Frydman
  • A zsűri második díja (rövidfilm): Nightlife – rendező: Robin Lehman

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ E szekciók filmjei a Nagyjátékfilmek versenyen kívül alfejezetben kerültek felsorolásra.
  2. ↑ a b V. C. Thomas: 1976 – Les Affranchis. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 31.) (franciául)
  3. ↑ Szójáték – utalás a francia nyelv összetett múlt igeidejére.
  4. ↑ Loredana Latil: Les années 70 : un nouveau départ après la crise de mai. Cannes et le Festival. Site officiel de la ville de Cannes. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 31.) (franciául)
  5. ↑ a b A fesztiválon Dandy, the All American Girl címmel szerepelt.
  6. ↑ a b c d e f Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  7. ↑ a b Egyes források Az idő sodrában címmel említik.
  8. ↑ A filmesztiválon Face to Face címmel szerepelt.
  9. ↑ Egyes források Színről színre, illetve Szemtől szembe címmel említik.
  10. ↑ A párhuzamos rendezvények részére kiosztott kritikusi díj.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1976-os_cannes-i_filmfesztivál&oldid=26079595”