Nyugati zöld-rablószitakötő
Nyugati zöld-rablószitakötő | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Hím nyugati zöld-rablószitakötő
| ||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||
Chalcolestes viridis Vander Linden, 1825 | ||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||
Lestes viridis | ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Nyugati zöld-rablószitakötő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugati zöld-rablószitakötő témájú médiaállományokat és Nyugati zöld-rablószitakötő témájú kategóriát. |
A nyugati zöld-rablószitakötő (Chalcolestes viridis) a rabló szitakötők családjába tartozó, Dél- és Közép-Európában elterjedt szitakötőfaj.
Megjelenése
[szerkesztés]A nyugati zöld-rablószitakötő hímjének testhossza 42–47 mm, a nőstény valamivel kisebb, 39–44 mm. Tora és potroha fémes zöld, az egyes rokonoknál meglévő hamvaskék foltok hiányoznak. Az idősebb példányok bronzoszöldre színeződnek. A tor oldala világoszöld, a sötétzöld felső résszel közös határon sarkantyúszerű mintázat figyelhető meg. Szárnyjegye feketével keretezett halványbarna. Pihenő állapotban szárnyait félig összezárva, 45°-os szögben tartja. A szárnyakhoz képest potroha hosszú. A hím potrohfüggelékei fehéresek, végük fekete.
A zöld rablótól szabad szemmel gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a keleti zöld-rablószitakötő (Chalcolestes parvidens), amelyet sokáig alfajának tekintettek. Fő különbség a tor oldalán lévő sarkantyúmintázaton, valamint a hímek potrohfüggelékének színezettségében figyelhető meg, amely a keleti zöld-rablószitakötő esetében fehérebb.
Elterjedése
[szerkesztés]Dél- és Közép-Európában, valamint Észak-Afrikában honos. Skandináviában és a Brit-szigeteken inkább csak délről vándorol be nyaranta. Kelet felé ritkul, Oroszországban már nem található meg. Az utóbbi években némileg terjeszkedett észak felé. Magyarországon a domb- és hegyvidékeken, kisebb mértékben az Alföld erdős területein él.
Életmódja
[szerkesztés]Hazai rokonaitól eltérően lárvája beárnyékolt, fákkal szegélyezett erdei tavacskákban, vizesgödrökben, álló vizű csatornákban él. Lárvája viszonylag sokáig fejlődik, nyár közepén alakul át imágóvá. Július-október között repül. Az imágók többnyire a fák lombkoronaszintjében vadásznak, nagyobb távolságokra nem kóborol el. Párzás után a nőstény a vízparti füzek vagy égerfák puha kérgű hajtásaiba helyezi le 200 petéjét. A peték áttelelnek, majd tavasszal kikelnek és a lárvák belehullanak a vízbe. Ha a földre esnek, képesek megkeresni a közeli vízfelületeket.
Magyarországon nem védett.
-
Hím
-
Nőstény
-
Hím közelről. A tor oldalán látható a sarkantyúmintázat
-
Párosodó nyugati zöld -rablószitakötők
Kapcsolódó cikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2016. március 4.)
- Lestes viridis (VANDER LINDEN, 1825) Zöld rabló Szitakötők
- Lestes viridis British Dragonfly Society
- Western Willow Spreadwing (Lestes viridis) Dragonflypix
További információk
[szerkesztés]- nyugati zöld-rablószitakötő - Chalcolestes viridis (Vander Linden, 1820). izeltlabuak.hu . (Hozzáférés: 2018. július 5.)