Ugrás a tartalomhoz

XI. Alfonz kasztíliai király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(XI. (Bosszúálló, vagy Igazságos) Alfonz kasztíliai király szócikkből átirányítva)
XI. Alfonz
Kasztíliai király
Uralkodási ideje
1312. szeptember 7. – 1350. március 26.
Koronázása
1331
ElődjeIV. Ferdinánd
UtódjaPéter
Életrajzi adatok
UralkodóházHouse of Burgundy - Castile and León
Született1311. augusztus 13.
Salamanca
Elhunyt1350. március 26. (38 évesen)
Gibraltár
NyughelyeIglesia de San Hipólito (Córdoba)
ÉdesapjaIV. Ferdinánd
ÉdesanyjaPortugáliai Konstanca
Testvére(i)Kasztíliai Eleonóra
Házastársa1) Konstanca
2) Portugáliai Mária
Gyermekei2.-tól:
Ferdinánd
Péter király

törvénytelenek:
Péter Alfonz
János Alfonz (1.)
Sancho Alfonz (1.)
II. Henrik király
Fadrique Alfonz
Ferdinánd Alfonz
Tello Alfonz
János Alfonz (2.)
Sancho Alfonz (2.)
Péter Alfonz
XI. Alfonz aláírása
XI. Alfonz aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz XI. Alfonz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

XI. (Bosszúálló, vagy Igazságos) Alfonz (Salamanca, 1311. augusztus 13. – Gibraltár, 1350. március 27. vagy 1350. március 26.), a Burgundiai-házból származó kasztíliai és leóni király (1312 – 1350) IV. Ferdinánd (1285 – 1312) kasztíliai és leóni király fia és utóda. Édesanyja, Konstancia (1290 – 1313) Dénes (1261 – 1325) portugál királynak és feleségének, az aragóniai királyi családból származó Portugáliai Szent Erzsébetnek (1271 – 1336) volt a leánya.

Élete

[szerkesztés]

XI. Alfonz csak egyéves volt apja halálakor. Édesanyja is hamarosan meghalt, ezért a nagyanyja – IV. Ferdinánd édesanyja – Maria de Molina (1265? – 1321), Molina úrnője 1312-től 1321-ig Kasztília régensnőjeként uralkodott. (Maria de Molina Alfonso de Molinának, IX. Alfonz leóni király és Berengária kasztíliai királynő gyermekének, III. (Szent) Ferdinánd öccsének, volt a lánya.)

A király azonban nemcsak a nagyanyjának a gyámsága alatt állt. Több rokona is betöltötte a gyámi tisztet, többek között az apjának öccse, Kasztíliai Péter, és nagyapjának, IV. Sancho (1257? 1258? – 1295) kasztíliai és leóni királynak az öccse, Kasztíliai János, akik 1319-ben elestek a Tiscar melletti csatában, amit a kasztíliaiak elveszítettek a granadai mórok ellen.

XI. Alfonz gyermekkorára a nemesi csoportosulások véres harca nyomta rá a bélyeget. Ezért, 1325-től, a nagykorúvá válásától kezdve, az uralkodó példátlan eréllyel kezdett hozzá királyságaiban a rend helyreállításához, szigorúan beszedte az államot illető jövedelmeket, határozottan fellépett a nemesség lázongó csoportjai ellen, előszeretettel támaszkodott a városokra, és uralkodása vége felé befejeződött két törvénykönyv összeállítása is. Tevékenysége miatt vannak, akik őt az „igazságos”, és szigora, erélye miatt vannak, akik a „bosszúálló” jelzővel illetik.

A király rendkívül sikeresen harcolt a mórok ellen az 1340-ben kirobbant marokkói – kasztíliai háborúban. A Nasszerida-dinasztiából származó I. Juszuf (1318 – 1354) granadai király a kasztíliaiak ellen segítségül hívta a Maronita – más írásmóddal Marinida – dinasztiából származó, marokkói szultánt, Abu Al-Hasan Ali ibn Othmant (1297? – 1351). (Vannak olyan források, amelyek az uralkodót nem szultánként, hanem marokkói királyként, illetve – Fez marokkói város után – fezi királyként jelölik.) Bár a háború azzal kezdődött, hogy a marokkói hajóhad győzött a kasztíliai ellen, XI. Alfonz 1340. október 30-án, a Salado folyó mellett vívott csatában döntő győzelmet aratott a marokkói szultán és a granadai király felett, mégpedig az édesanyja testvére, IV. Alfonz (1291 – 1357) portugál király segítségével. A szárazföldi diadalt ezután a kasztíliai hajóhad két győzelme követte a marokkói felett és 1344-ben XI. Alfonz visszafoglalta a móroktól Algeciras városát. Még ebben az évben a granadai király kénytelen volt – megfogadva marokkói szövetségese tanácsát – békét kötni a kasztíliai uralkodóval. (Ez a marokkói támadás volt egyébként a Hispániai-félsziget elleni utolsó Észak-Afrikából induló mór támadás.)

XI. Alfonz 1350-ben a még mindig mór kézen lévő Gibraltár ostroma alatt meghalt, valószínűleg az ekkor dúló nagy európai pestisjárványban. Utóda a fia, Péter (1334 – 1369) lett, ő I. Péter kasztíliai király és leóni király, az utolsó uralkodó a királyságokban a Burgundiai-házból. I. Péter édesanyja XI. Alfonz második felesége volt, Portugáliai Mária (1313 – 1357), IV. Alfonz portugál királynak és feleségének, Kasztíliai Beatrixnek (1293 – 1353) a lánya. ( IV. Alfonz Dénes (1261 – 1325) portugál királynak és feleségének, az aragóniai királyi családból származó Portugáliai Szent Erzsébetnek (1271 – 1336) volt a fia, Konstanciának, XI. Alfonz édesanyjának a testvére, azaz, XI. Alfonz az unokatestvérét vette feleségül. – Beatrix pedig IV. (Merész) Sancho kasztíliai-leóni király lánya, IV. Ferdinánd király testvére, azaz, XI. Alfonz nagynénje volt.)

XI. Alfonz nagy befolyású szeretője Eleonóra (Leonor Nunez de Guzman /1310 – 1351/), Medina Sidonia úrnője volt, aki kilenc fiút szült a királynak. A gyermekek egyike lett II. (Trastámarai) Henrik (1333 – 1379) király, I. Péter utóda. Alfonz és Eleonóra kapcsolatáról szól Donizetti A kegyencnő c. operája.

Források

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
IV. Ferdinánd 		Következő uralkodó:
I. Péter
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=XI._Alfonz_kasztíliai_király&oldid=27340977”