Velvícsia

Velvícsia
	Nagyon öreg, nőivarú növény természetes élőhelyén, Namíbiában
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Csoport:	Szövetes növények (Tracheophyta);
Főtörzs:	Virágos növények (Spermatophyta);
Törzs:	Leplesmagvúak (Gnetophyta);
Osztály:	Velvícsiák (Welwitschopsida);
Rend:	Welwitschiales;
Család:	Velvícsiafélék (Welwitschiaceae);
Nemzetség:	Welwitschia;
Faj:	Velvícsia (W. mirabilis);
Tudományos név
	Welwitschia mirabilis; Hook.f.
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Velvícsia témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Velvícsia témájú médiaállományokat és Velvícsia témájú kategóriát.

A velvícsia (Welwitschia mirabilis) a leplesmagvúak (Gnetophyta) törzsébe tartozó velvícsiák (Welwitschopsida) osztályának egyetlen faja. Rendszertani különállása okán a növényrendszertanban elfoglalt hierarchiája nem egyértelmű: egyes rendszerezők szerint nem külön osztály, csak a gnétumok (Gnetopsida) osztályának egyik rendje (Welwitschiales). Nevét az osztrák botanikus Friedrich Welwitsch után kapta, aki 1859-ben fedezte fel. Átlagosan 500-600 évet élnek, de egyes példányai 2000 évnél is idősebbek.^[1]

Elterjedése

Dél-Afrika nyugati, Csontvázpartnak nevezett partvidékén, Angola déli és Namíbia nyugati részén, a Namib-sivatagban honos. Ezen a területen alig hull eső, mivel az Atlanti-óceánban a part mentén északnak tartó, hideg Benguela-áramlás a tenger fölött annyira lehűti a levegőt, hogy a levegő nem száll fel. A tengerparton, mintegy ezerötszáz kilométer hosszan húzódó (nagyjából száz kilométer széles) sivatagban a csapadék fő forrása a ködszitálás.

Megjelenése, felépítése

Különleges virágú, kétlaki növény. Törzse vaskos, rövid, a közepén tölcsérszerűen belapul. Mindig két darab, széles és hosszú, szürkésszöld, szalagszerű lomblevele van. Ezek folyamatosan növekednek, akár több száz éven át is, mivel a velvícsia körülbelül ilyen élettartamot él meg. Levelei idővel vékony csíkokra hasadoznak szét, mintha a növénynek több, keskeny levele lenne: ezek a levelek veszik fel a hajnali párát.

Répaszerű gyökere mélyre hatol vízért és tápanyagokért – egyúttal raktároz is táplálékot.

Törzsében a tracheidák mellett sok tracheát is találunk.

Virágai a levelek hónaljából kinövő, elágazó nyélen fejlődnek ki. Termős virágait tobozszerű, fás pikkelyek takarják. A magkezdemény, amelyből kis bibeszálszerű képződmény bújik ki, a pikkely falára tapad. A toboz négyélű, a magkezdemények a termőlevelek tövében, viszonylag szabadon fejlődnek. A porzós virágok ugyancsak a tobozpikkelyekben nyílnak, a pikkelyeken csak a portokok nyúlnak túl. A virágok a levelek hónaljából kinövő, elágazó nyeleken ülnek. A tobozokban nagy mennyiségű szárnyas magot termel.