Ugrás a tartalomhoz

Vők

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vlky szócikkből átirányítva)
Vők (Vlky)
Vők zászlaja
Vők zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületPozsonyi
JárásSzenci
Rangközség
Első írásos említés1260
PolgármesterFejes Boldizsár
Irányítószám900 44
Körzethívószám02
Forgalmi rendszámSC
Népesség
Teljes népesség415 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség118 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság126 m
Terület3,62 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 09′ 30″, k. h. 17° 22′ 03″48.158333°N 17.367500°EKoordináták: é. sz. 48° 09′ 30″, k. h. 17° 22′ 03″48.158333°N 17.367500°E
Vők weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Vők témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Vők (szlovákul Vlky, németül Nickelsdorf) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Szenci járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Pozsonytól 21 km-re keletre, a Kis-Duna jobb partján fekszik. Vők zsáktelepülés, egyetlen 2,5 km hosszú bekötőút köti össze a közeli Fél községgel.

Története

[szerkesztés]

Első ízben 1260-ban említik a községet, majd egy 1346-ból származó okmányban "Welk" alakban, mint a pozsonyi prépostság és káptalan birtokát, amelyet IV. Béla királytól kaptak. IV. László király 1277-ből származó oklevelében ezt az adományt megerősíti, itt a község neve "Velk". Birtokosai között 1292-ben megjelent Völki Miklós, s a falu nevét ekkor "Wylk" alakban jegyezték fel. Helyi hagyomány szerint a község neve alapítójától származik, akit Velknek vagy Welknek neveztek. 1301-ben "Velky" néven jelenik meg, 1448-ban "Kiswelk", de 1484-ben már "Naghwelk" néven szerepel. "Jogabiónok" (jobbágyok ) lakhelye, akik a pozsonyi káptalanhoz tartoznak . A pápai tized szedőinek listáján a község nevét "Vek" formában jegyzik. A középkori okiratokban "Vek" és "Velk" néven szerepel, majd 1553-ban nevét "Weők" alakban 178 lakossal jegyezték fel.

Az 1553-ból származó összeírásban az áll, hogy "Weok" községnek 12 portája van. Ebben az időben már a Pálffy család szerepel földesúrként. A falu szegénységéről tanúskodik az is, hogy nem volt saját temploma, máig is a féli római katolikus plébániához tartoznak. Így volt ez 1945-ig a különféle hivatalokkal és közigazgatási intézményekkel is.

A községben hosszú időn át nem volt iskola. Annak ellenére, hogy a prépostságnak és káptalannak jelentős bevételei voltak itt a halászatból, amelyet a 17. századtól a Pálffyak béreltek. A 16.-17. századtól Vőkön is elterjedtek a protestáns egyházak tanai, híveik Egyházfa parókiájához tartoztak. A 17. század végén az ellenreformáció papüldözése idején kitiltották a faluból ezt a vallást. 1715-ben 8 adófizető lakos volt a községben, a Kis-Dunán két vízimalom működött. A víz az itteni lakosság számára nemcsak munkalehetőséget és élelmet jelentett, hanem károkat is a rendszeres áradások miatt. Vőköt évszázadokon át rombolták az árvizek, amelyek többnyire meglepetésszerűen érték a lakosságot. Akkoriban lehetett utcáin hallani a figyelmeztetést:,,Csak a gyerekeket vigyék fel a padlásra, azok közül is csak a javát!“ A falunak többször is helyet kellett cserélnie, átköltözködnie. Az 1845-ös árvíz elpusztította a község házait, ezután új helyen, a Kis-Dunától távolabb építették újjá. Lakosai sokáig molnár mesterséggel, halászattal és szarvasmarha-tartással foglalkoztak.

Az eredeti község a mai futballpálya mögött terült el, a "Kopottfalu" határrészben, amelynek állítólag 13. századból származó kis temploma volt temetővel és szegényháza-ispotálya is. A falu maradványai még 1955-ben láthatóak voltak, de abban az évben nehéz talajgéppel tüntették el a felszín egyenetlenségeit. A mai területeket a 18. században kezdte el a község betelepíteni, és ez a 19. században is folytatódott.

A 18. század végén Vályi András így ír a vőkiekről: "VÖK. Magyar falu Posony Várm. földes Ura a’ Posonyi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Újfalunak, és Bústelekinek szomszédságjokban; többnyire minden esztendőben vetik földgyét, marha legelő mezején, ’s kevés rétségén kivűl egyéb jövedelme nints."[2]

Fényes Elek szerint "Vők, Poson vm. magyar f. a kis Duna jobb partján 178 kath. lak. F. u. a posoni káptalan. Ut. p. Poson, 2 óra."[3]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Vök, magyar kisközség a Csallóközben 31 házzal és 213 róm. kath. vallású lakossal. A pozsonyi prépostság és káptalan ősi birtoka, melyet már IV. Béla királytól kaptak. 1277-ben IV. László oklevelében Velk néven szerepel. 1292-ben egy másik birtokosa merül föl, Völki Miklósban. A pápai tizedszedők jegyzékében Vek alakban van említve. 1484-ben Nagyvelk néven a pozsonyi káptalan jobbágyainak lakóhelyeként szerepel. Az 1553-iki összeírásba Weök alakban 12 portával van felvéve. Egyik részének később a Pálffyak lettek az urai és ma is id. Pálffy János grófnak és a pozsonyi társas-káptalannak van itt nagyobb birtoka. Temploma nincs; postája és távírója Fél, vasúti állomása Csötörtök."[4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott.

Az I. Csehszlovák Köztársaság létrejöttével nagy változásokon ment át a község. Az I. világháború hét áldozatot szedett a falu lakosainak sorából. A határ északi részét, tehát a pozsonyi káptalan tulajdonát 1920-ban több helybéli gazda vásárolta meg (Dömötör István, Mikóczy János, Stingel Gyula, Hegedűs János, Horváth János, Fejes Vince). A határ déli részét, ifjabb Pálffy János tulajdonát, akinek Királyfán volt a székhelye, szintén vőki gazdák vásárolták meg (Szimethék, Hideghétyék), de a parcellák nem voltak nagyok, mert az egész határnak csak 362 hektár volt a területe. Augusztus 20-án részben leégett a falu, sok ház pusztult el. A károkat csak nehezen hozták helyre. A község lakosai többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak. A falu gazdái 1936-ban közadakozásból létesítették népiskoláját, melyet 1979-ben az iskolakörzetesítés során zártak be, ma óvoda működik épületében.

Az 1938. november 2-án hozott első bécsi döntés alapján a községet visszacsatolták Magyarországhoz. Abban az időben a legnagyobb földtulajdonosok Hideghéty Boldizsár (250 katasztrális hold), Stingel Gyula (51 katasztrális hold) és Mózes János (43 katasztrális hold) voltak. A második világháború folyamán egyetlen lakos esett el, az is a legvégén és szerencsétlen véletlen folytán. 1945 után a község ismét a Csehszlovák Köztársaság részévé vált. Az 1945-1948-as évek rendkívül nehezek voltak. 1946-ban 3 családot telepítettek át Csehországba. A szocializmus évtizedeiben megélénkült a község fejlesztése. 1948-ban alakult meg az állami gazdaság a Hideghéty-földeken. 1951-ben a Hideghéty-majoron jött létre a helyi egységes földműves-szövetkezet, az ötvenes években alapították a helyi nemzeti bizottságot. A község ebben a tekintetben is önállósult, mert addig a jegyzőség Félben volt. Megerősítették az utakat, megjavult a falu autóbusz-kapcsolata környékével. 1975-ben felépítették a vendéglőt és a vegyesárubolt új épületét. A lakosság nagyobb része mezőgazdasággal foglalkozik. Más munkalehetőség gyakorlatilag nincs is, így a lakosok a környékbeli városokba-falvakba járnak dolgozni. Vők máig megőrizte a 19. századbeli vagy 20. század eleji romantikus faluképét, ami nagy lehetőséget rejt az agroturizmus számára.

Banvelket, az eredetileg önálló községet, 1332-től emlegetik "Banwlke" néven és a helyi nemesek birtokaként. 1463-ban Banvelk Jakab a pozsonyi káptalannak adományozta egy részét a végrendeletében. 1484-ben a falu nevét "Banfalva a. n.Banwelk" alakban írták. Később ez a település egybeolvadt Vők községgel és a régi, megszűnt község részét képezte.

Népessége

[szerkesztés]

1851-ben 178 katolikus lakosa volt a falunak.

A lakosok számának fejlődése 1869-től, amikor 202 lakos élt itt, sokáig progresszívnak mutatkozott.

1880-ban 197 lakosából 180 magyar, 6 német, 4 szlovák anyanyelvű és 7 csecsemő volt. Ebből 185 római katolikus, 7 evangélikus és 5 zsidó volt.

1900-ban 213-ra emelkedett a számuk.

1910-ben 218 lakosából mind magyar anyanyelvű volt.

1930-ban 248, 1948-ban már 367 lakos élt itt.

1961-re a lakosság száma 324-re csökkent, 1970-ben ismét enyhén növekedett 356-ra, de 1995-ben már 365 lakosa volt a falunak.

2011-ben 426 lakosából (ez a falu életében a legmagasabb számot jelenti eddig) 295 magyar és 125 szlovák volt.

2021-ben 415 lakosából 251 magyar, 154 szlovák, 7 egyéb és 3 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A Hideghéty-kúria 1920-ban épült eklektikus stílusban.
  • A két világháború helybéli hősi halottainak emlékműve. Az első világháború vőki hősi halottainak tiszteletére emelt emlékművet 1934-ben építették közadakozásból. Az emlékmű talpazatán katona áll, kezében félig leeresztett zászlóval, melyen Szűz Mária ábrázolás van. A katona mellett feszület magasodik. A talpazaton elhelyezett táblákon a hősi halottak névsora.
  • Az Úr Színeváltozása templomát 2015-ben szentelték fel.[5]

Források

[szerkesztés]
  • Vladimír Rábik 2008: Diplomatarium Sancto-Adalbertinum - Stredoveké listiny v Literárnom archíve Spolku sv. Vojtecha (1181) 1214-1543. Martin, 53-76 Pôvod šľachtického rodu z Vlkov.
  • Kis-Duna Információs Portál[halott link]
  • Szabad Földműves 29/4, 16 (1978. január 28.)
  • Vasárnap, 2006. november 24. (XXXIX/47.), 14-15.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
  5. ↑ ujszo.com; dokostola.sk

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vők&oldid=27344183”