Vlagyimir Mihajlovics Komarov
Megjelenés
Vlagyimir Mihajlovics Komarov | |
Komarov 1965 | |
Született | 1927. március 16. Moszkva |
Elhunyt | 1967. április 24. (40 évesen) Orenburgi terület |
Sírhely | Temető a Kreml falánál |
Iskolái |
|
Nemzetiség | orosz |
Rendfokozat | ezredes |
Űrben töltött idő | 2 nap 3 óra 4 perc |
Beválogatás | 1960 |
Repülések | Voszhod–1 Szojuz–1 |
Kitüntetései |
|
Vlagyimir Mihajlovics Komarov aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Mihajlovics Komarov témájú médiaállományokat. |
Vlagyimir Mihajlovics Komarov, oroszul: Влади́мир Миха́йлович Комаро́в (Moszkva, 1927. március 16. – Orszk közelében, 1967. április 24.) szovjet-orosz berepülőpilóta, űrhajós, mérnök, tudós.
Életpálya
[szerkesztés]1949-től repülőtiszt. 1959-ben a Zsukovszkij Akadémián repülőmérnöki képesítést szerzett. 1960. március 7-től részesült űrhajóskiképzésben. Összesen 2 nap, 3 óra és 4 percet töltött a világűrben. Küldetését követően, visszatérés közben halt meg, 1967. április 24-én.
Űrrepülések
[szerkesztés]- 1964-ben a Voszhod–1 volt a szovjet űrprogram első többszemélyes űrrepülése, melyet a Voszhod űrhajóval hajtottak végre. A program résztvevői: Komarov tudós (parancsnok), K. P. Feoktyisztov tudományos munkatárs és B. B. Jegorov orvos.
- 1967-ben a Szojuz–1 volt a Szojuz-program első pilótás űrrepülése. A repülést sok meghibásodás kísérte (napelem-, hajtómű-hiba), de a tragédiát az okozta, hogy a visszatéréskor nem nyíltak ki az ejtőernyők, és az űrhajó nagy sebességgel (50 m/s) csapódott a földbe. Az asztronauta azonnal meghalt, és a keletkező tűzben a holtteste elégett. A világsajtóban elterjedt híresztelésekkel szemben az utolsó szavai nyugodtak voltak, és nem utaltak a közelgő tragédiára[1][2]
Tartalékosként
[szerkesztés]Kitüntetések és emlékezete
[szerkesztés]- Kétszer kapta meg a Lenin-rendet.
- A katasztrófa helyszínén – az Orenburgi területen – tiszteletére gránit emlékművet emeltek.
- Emlékére a Hold túlsó oldalán krátert neveztek el.
- Az 1836-os aszteroidát nevére keresztelték.
- Komarov földi maradványait a Kreml falában helyezték örök nyugalomra.
Magánélete
[szerkesztés]Felesége Valentyina Jakovleva Komarova (sz. Kiszeljova) történész, filológus és könyvtáros (1929–1995), akivel 1950-ben házasodtak össze. Fiuk, Jevgenyij 1951-ben, lányuk, Irina 1958-ban született.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lázok Zsanett: Ma van Vlagyimir Komarov tragédiájának évfordulója, 2023. április 24. Spacejunkie.hu/
- ↑ vö. Союз-1, orosz Wikipédia
Források
[szerkesztés]- Vlagyimir Komarov az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz) honlapján[halott link]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk
[szerkesztés]- Elter Tamás: Barmok! Beraktatok egy sz.r űrhajóba! - ezek voltak a szörnyethalt űrhajós utolsó szavai (magyar nyelven). Origo.hu, 2023. augusztus 11. (Hozzáférés: 2023. augusztus 14.)
- Vlagyimir Mihajlovics Komarov. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. május 12.)
- Vlagyimir Mihajlovics Komarov. astronautix.com. [2004. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 12.)
- Vlagyimir Mihajlovics Komarov. warheroes.ru. (Hozzáférés: 2012. május 12.)
- Vlagyimir Mihajlovics Komarov. svengrahn.pp.se. [2012. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 21.)
- Vlagyimir Mihajlovics Komarov. compulenta.ru. [2013. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 21.)
- Barátja és hőse, Jurij Gagarin életéért adta sajátját Vlagyimir Komarov