Szőlőfélék

Szőlőfélék
	Clematicissus opaca (egy Nyugat-Ausztráliai nemzetség faja)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Rosidae;
Rend:	Szőlővirágúak (Vitales);
Család:	Szőlőfélék (Vitaceae); Juss.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szőlőfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szőlőfélék témájú kategóriát.

A szőlőfélék (Vitaceae) családja a szőlővirágúak (Vitales) rendjébe tartozó egyetlen növénycsalád. A családba tartozó nemzetségek és fajok számáról az egyes szerzők véleménye megoszlik.^[2] Rokonsági viszonyai még nem tisztázottak, úgy tűnik, nincs egészen közeli rokona.^[3]

Gazdasági és kulturális szempontból a szőlő (Vitis) nemzetség a legjelentősebb, mely a legrégebben termesztett kultúrnövények egyike (már 6–7 ezer évvel ezelőtti ó-egyiptomi falfestmények is szőlőkultúráról tanúskodnak). Magyarországon a rómaiak kezdték termeszteni Kr. e. III. században. Termése csemegeként fogyasztható, sajtolt, kipréselt levéből pedig erjedéssel készül a legelterjedtebb szeszes ital, a bor.

Elterjedésük, élőhelyük

Mintegy 14 nemzetségük és 850 fajuk főleg a szubtrópusi és trópusi területeken él.

Jellemzésük

A szőlővirágúak karéjos levelű, kacsokkal kapaszkodó, bogyóterméssel rendelkező fásodó szárú cserjék ritkán szukkulens törzsű kis fák. Hajtásrendszerük elágazása szimpodiális, azaz áltengelyes: kacsban vagy fürtben végződik, a főtengely szerepét a levélhónaljakban lévő oldaltengely veszi át. A kúszó fajok kacsai kétfélék lehetnek:

egyszerű, szálas, köröző mozgással keresi a támasztékot (nutáció), majd ha megtalálja spirálisan megcsavarodik, s elfásodik;
a csúcsán tapadókorongot visel, mely az epidermiszsejtek burjánzásából jön létre, nutációt csak ritkán végez, de csúcsi epidermiszsejtek levegőn megszilárduló nyálkát választanak ki, így a növény sima felületeken is meg tud kapaszkodni.

Virágaik általában kétivarúak, fürtös fürtvirágzatba rendeződnek. Vannak köztük egyivarú virággal rendelkező egy- vagy kétlaki fajok is. Öttagú virágaikról nyíláskor lehullanak a felül összenőtt sziromlevelek, csak a csésze marad meg. Magvaik tojásdadok vagy körte alakúak.

Rendszerezésük

Az Angiosperm Phylogeny Group (2009) a családot a Rosidae kládba helyezte, azon belül a saját rendjébe, a Vitales-be.

A Vitaceae családon belül három fő klád különült el. Az első nagy csoport tagjai: Ampelopsis, Rhoicissus, Cissus striata komplex (dél-amerikai fajok), Parthenocissus, Yua, Vitis, Ampelocissus és Pterisanthes. Ez a klád körülbelül 240 fajt foglal magába, főként az északi féltekéről. A második klád tagjai a Cissus-ok, körülbelül 350 fajjal, a trópusokról (Ázsia, Afrika, Ausztrália, Csendes-óceáni térség). A harmadik kládhoz tartoznak a Cayratia, Tetrastigma, Cyphostemma, körülbelül 350 fajjal.^[3]

A családot a hagyományos morfologikus rendszerekben a Bengevirágúak (Rhamnales) egyik családjának tekintették. A rend Leeaceae (Leeafélék), a Vitaceae (Szőlőfélék) és a Rhamnaceae (Bengefélék) családot foglalta magába.

Nemzetségek

Acareosperma
Ampelocissus
Borostyánszőlő (Ampelopsis)^[4]
Cayratia
Kúszóka (délszőlő) (Cissus)^[4]
Clematicissus
Cyphostemma
Víziszőlő (Leea)^[4]
Nothocissus
Vadszőlő (díszszőlő) (Parthenocissus)^[4]
Pterisanthes
Pterocissus
Rhoicissus
Gesztenyeszőlő (Tetrastigma)^[4]
Szőlő (Vitis)^[4]
Yua

Jegyzetek

↑ Nature Capitale - két napra átalakult a Champs-Elysées, 2010. május 28. Archiválva 2018. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, utikalauz.hu
↑ *Varga Zsuzsanna: Régi tokaj-hegyaljai fajták termesztési értékének és rokonsági viszonyainak vizsgálata Archiválva 2018. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Doktori értekezés Budapesti Corvinus Egyetem, 2009
↑ ^a ^b Katuláné Debreceni Diána: Gombarezisztens szőlő genotípusok molekuláris azonosítása, Gödöllő 2011
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Priszter 1999

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vitaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Biológiai lexikon IV. (S–Z). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1978. ISBN 963-05-0533-9
Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János: Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007
Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 298., 338., 411., 447., 519., 538. o. ISBN 963 9121 22 3

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Nature Capitale - két napra átalakult a Champs-Elysées, 2010. május 28. Archiválva 2018. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben, utikalauz.hu

[2] *Varga Zsuzsanna: Régi tokaj-hegyaljai fajták termesztési értékének és rokonsági viszonyainak vizsgálata Archiválva 2018. október 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Doktori értekezés Budapesti Corvinus Egyetem, 2009

[KDD2011-3] Katuláné Debreceni Diána: Gombarezisztens szőlő genotípusok molekuláris azonosítása, Gödöllő 2011

[Priszter_1999-4] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Priszter 1999

[1]

[2]

[3]

[4]