Virágkákafélék
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Butomus umbellatus L. | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Virágkákafélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Virágkákafélék témájú médiaállományokat és Virágkákafélék témájú kategóriát. |
A virágkáka (Butomus umbellatus) a virágkákafélék (Butomaceae) családjának egyetlen faja.
Rendszertani helyzete
[szerkesztés]A virágkákafélék a hídőrvirágúak rendjének (Alismatales) egyik monotipikus – azaz egyfajú – családja. Korábban több nemzetség és faj is tartozott ide (4 nemzetség 13 fajjal). A molekuláris kladisztikai vizsgálatok azonban egyértelműen igazolták, hogy a külső hasonlóság nem tényleges filogenetikai rokonság eredménye, és a korábban idesorolt fajok nagy részét áttették a hídőrfélék (Alismataceae) családjába.
Származása, elterjedése
[szerkesztés]A melegebb vizű árkok, csatornák, patakok mentén, illetve mocsarak partvidékén Európa nagy részén megtalálható.
Megjelenése, felépítése
[szerkesztés]60–150 cm magasra nő.
Az iszapban kúszó gyöktörzsében sok a keményítő.
Keskeny (1 cm széles), háromélű, tőálló, fényes mélyzöld levelei akár 1 m hosszúra is megnőhetnek.
Virágai magas (2 m-es) tengelyen ülő, legfeljebb 30 virágot tartalmazó, álernyős virágzatba tömörülnek; a fehéres-rózsaszín virágok egy-egy tőkocsány csúcsán nyílnak. Minden virágnak 6 lepellevélből álló takarórendszere van. A porzótáj 9 porzót tartalmaz: hatot a külső, hármat a belső porzókörben. A termőtáj hat termőlevél részleges összenövéséből alakult ki.
A magházból fejlődő termés ún. tüszőcsokor, amin három lepellevél is marad.
Életmódja, termőhelye
[szerkesztés]Hazánkban a mocsaras, lápos területeken igen gyakori; a mocsári növényzet egyik legszebb faja. Júniustól augusztusig virágzik.
Felhasználása
[szerkesztés]Keményítőben gazdag gyöktörzsét (régies magyar nevei: elecs, alacs, elecske) régebben gyűjtötték, majd hamuban sütötték meg. Dekoratív levelei és hosszú virágzása miatt kertekbe is telepítik (főleg Nyugat-Európában). A gyöktörzs osztásával ivartalanul könnyen szaporítható.
Képek
[szerkesztés]-
Élőhelyén -
Virágzata -
Termése
Források
[szerkesztés]- Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
- Tuba Zoltán–Szerdahelyi József–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
- Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
- Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompediuma
- Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II.
- Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
- Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
- Botta Pál, 1987: 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekről. Mezőgazdasági, Budapest. 88 oldal. ISBN 963 232 412 9 Archiválva 2016. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
