Ugrás a tartalomhoz

Csepel Autógyár Fürst Sándor Szocialista Brigádja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Viola János szócikkből átirányítva)
Fürst Sándor szocialista brigád
Teljes névCsepel Autógyár Fürst Sándor Szocialista Brigádja
VállalatCsepel Autógyár
Beosztásokszerelők, lakatosok, technikusok
BrigádvezetőZáhonyi László
Tagok száma10 (5 állami díjas) (1985)
DíjakÁllami Díj, 1985

A Csepel Autógyár Fürst Sándor Szocialista Brigádja (röviden Fürst Sándor szocialista brigád[1]) tíz autógyári munkásból álló munkaközösség. A Szakma Kiváló Brigádja címet elnyert[2] munkások az Ikarus autóbuszgyárnak bedolgozó Csepel Autógyárban szereltek össze önjáró autóbusz-fenékvázakat. 1985-ben „a tíztagú brigád legjobb és legrégibb tagjai”[3] – három szerelő, egy lakatos és egy technikus – megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díját, az indoklás szerint „az autóbuszvázak szerelése terén több mint tízéves kiemelkedő, minőségi munkájukért, az anyagmegtakarításban elért eredményeikért”.[2]

A brigád tagjai

[szerkesztés]

A Fürst Sándorról elnevezett brigád tagja volt:[2]

  • Deminger Ferenc (1943) szerelő (Munka Érdemrend ezüst fokozat, 1984)
  • Horváth József (1944) szerelőlakatos (Kiváló Munkáért, 1982; Munka Érdemrend arany fokozat, 1984)
  • Kreisz György (1945) gépkocsiszerelő, csoportvezető (Kiváló Dolgozó, 1982)
  • Viola János (1948) szerelő (Kiváló Dolgozó, 1976)
  • Záhonyi László (1949) technikus, üzemi diszpécser, brigádvezető
  • valamint további öt munkás

A brigád története

[szerkesztés]

A Csepel Autógyár tíz munkása 1975 és 1985 között 61 300 önjáró autóbusz-fenékvázat szerelt össze az Ikarusnak. Újításaikkal a szerelési normaidőt a tíz év alatt 72 óráról 36 órára csökkentették, ezzel 8,7 millió forintos megtakarítást értek el.[3]

A Népszava 1985. április 5-i cikke szerint „tíz év alatt 2400 óra társadalmi munkával és 75 ezer forint anyagi juttatással támogatták a mozgássérülteket, a szociális otthonban élő idős embereket és a környező óvodákat, iskolákat. Ezen kívül 5800 órát töltöttek el kommunista műszakban, a munkahelyi környezet alakításával és a brigádtagok különböző otthoni munkáinak segítésével.” Deminger Ferenc szerint „ők azzal érdemelték ki a magas elismerést, amit 8 órán túl végeztek.”[3]

Források

[szerkesztés]
  1. Darvasné–Klement–Terjék 684. o.
  2. a b c Darvasné–Klement–Terjék 653. o.
  3. a b c Népszava 1985

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 653. o. ISBN 963-05-4420-2  
  • Gyorsan is lehet jól dolgozni, Népszava, 1985. április 5. (Darvasné–Klement–Terjék 659–660. o.)