Ugrás a tartalomhoz

Aliivibrio fischeri

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vibrio fischeri szócikkből átirányítva)
Aliivibrio fischeri
Rendszertani besorolás
Domén: Baktériumok (Bacteria)
Törzs: Proteobacteria
Osztály: Gamma Proteobacteria
Rend: Vibrionales
Család: Vibrionaceae
Nemzetség: Aliivibrio
Faj: A. fischeri
Tudományos név
Aliivibrio fischeri
Urbanczyk, Ast, Higgins, Carson & Dunlap 2007
Szinonimák

Vibrio fischeri (Beijerinck 1889)
Lehmann & Neumann 1896

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aliivibrio fischeri témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aliivibrio fischeri témájú kategóriát.

Az Aliivibrio fischeri egy Gram-negatív, pálcika alakú baktérium, ami nagy számban fordul elő a Föld óceánjaiban.[1] Az A. fischeri biolumineszcens képességgel rendelkezik, és általában különböző tengeri állatokkal, például a kurtafarkú tintahallal való obligát szimbiózisban fordul elő.

A kurtafarkú tintahal (Euprymnascolopes), mely Hawaii mellett az óceánban él, világítani tud az A. fischeri segítségével.[2] Éjszakánként halvány fénnyel világítanak, nappal pedig elbújnak a tengerfenéken.[3] A tintahal a felszíni vizeken táplálkozik éjjelente, de ilyenkor egyben lehetséges táplálék is a ragadozó halak számára. A Hold fénye épp elegendő lehet, hogy a ragadozók könnyen felfedezzék a vízben úszkáló tintahalakat. Pontosabban könnyen felfedeznék, ha a tintahal által kibocsátott halvány, lefele irányuló fény nem akadályozná meg, hogy a tintahalat az árnyékuk láthatóvá tegye.

A tintahalak fényét a speciális világítószervükben élő A. fisheri baktériumok[4] adják. Az ikrákból kikelő ivadékokban még nem található meg ez a baktérium, hanem életük korai fázisában a tengervízből veszik fel őket (horizontális szimbiontatranszfer).

A folyamat a következő: a fényképző szerv külső felületén egy speciális nyák jelenik meg és csillós karok nőnek, melyek a vízben lévő baktériumokat a nyákhoz hajtják. A baktériumok hatására a nyákos felületből kiindulva vékony járatok alakulnak ki, melyeken keresztül a baktériumok a fényképző szervbe jutnak. Ezután a nyák és a járatok megszűnnek, az állat kívülről nem vesz fel baktériumokat.

A fényképző szerv azonban nem kellemes hely a legtöbb baktérium számára, mert magas koncentrációban tartalmaz hidrogén-peroxidázt. A Vibrio fisheri kivétel ilyen szempontból, mert van egy speciális luciferáz nevű enzime.[5] A luciferáz enzim a veszélyes oxigénionokat fogyasztja, s közben a felszabaduló energia fény formájában távozik.

A gazdaállat „fertőtlenítőjét” csak az A. fisheri baktérium éli túl, és mellékesen világítást szolgáltat a gazdának. A kifejlett tintahal 3–5 cm hosszú, és a baktériumok fényét speciális lencsékkel, tükrökkel és színszűrővel állítja be a kívánt irányúra és színűre.[3] A gazda tintahal a fertőtlenítőszer mellett tápanyagban gazdag környezetet biztosít a baktériumok számra, ahol azok gyorsan szaporodnak. Reggelente – amikor vége a „szolgálatnak”, megszabadul a baktériumok 90-95%-ától, hogy estére megint optimális méretű populáció lakja be a fényképző szervét.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Scheuring István: A mikrobák védelmében. (hely nélkül): Természet Világa. 2013. 60–63. o.  

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Madigan M, Martinko J (editors). Brock Biology of Microorganisms, 11th ed., Prentice Hall (2005). ISBN 0-13-144329-1 
  2. Scheuring István: A mikrobák védelmében. Természet Világa 144. évf. 2. szám, 60-64. oldal (2013)
  3. a b http://www.devbio.bilogy.gatech.edu/?page_id=303[halott link]
  4. Archivált másolat. [2015. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 14.)
  5. Archivált másolat. [2014. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 14.)