Very ’eavy… Very ’umble
Uriah Heep Very 'eavy… Very 'umble | ||||
nagylemez | ||||
Megjelent | 1970. június | |||
Felvételek | 1969. július – 1970. április, Lansdowne stúdió, London | |||
Stílus | heavy metal progresszív rock art rock pszichedelikus rock blues rock[1] | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 40:07 | |||
Kiadó | Mercury Records (Amerikai Egyesült Államok), Vertigo Records (Nagy-Britannia) | |||
Producer | Gerry Bron | |||
Kritikák | ||||
Uriah Heep-kronológia | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Very 'eavy… Very 'umble a brit Uriah Heep debütáló albuma, mely 1970-ben jelent meg, a Mercury Records (Amerikai Egyesült Államok), valamint a Vertigo és Bronze Records kiadók (Anglia) gondozásában. Az Egyesült Államokban kapható lemezeken csak a zenekar neve volt olvasható a borítón, mely különbözött az eredeti angol kiadásétól. Ezenkívül az amerikai változatra a Bird of Prey című szám került a Lucy Blues helyére.
Felvételek, zenei stílus
[szerkesztés]Az album felvételei 1969. júliusában kezdődtek Gerry Bron produceri közreműködésével. A stúdiózás során több hátráltató tényező is nehezítette a korong létrejöttét, így a felvételek 1970. áprilisáig húzódtak. Alex Napier a zenekar dobosa a stúdiózás közben jelentette be távozását, helyére Nigel Olsson került, aki korábban Elton John mellett bukkant fel. Mick Box visszaemlékezése szerint tovább nehezítette a felvételeket a szomszéd stúdióban dolgozó Deep Purple is, akik a Uriah Heephez hasonlóan szintén nem spóroltak a hangerővel. A dalokat Mick Box és David Byron írta, a zenekar későbbi meghatározó dalszerzője a billentyűs hangszereken játszó Ken Hensley ekkor még nem vett részt a kreatív folyamatban.
Zenei szempontból az együttes kezdte elhagyni a korai időkben jellemző blues-rock hangzást, hogy egy keményebb gitárcentrikus megszólalást érjenek el. Ennek megfelelően a lemez úttörőnek számít a hard rock és a korai heavy metal hangzások létrejöttében. Ugyan a Vanilla Fudge és a korai Deep Purple hatása még érezhető a lemezanyagon, de Byron jellegzetes hangja felismerhetővé teszi az együttes hangzásvilágát, melyben nagy szerephez jut a kemény gitárhangzás mellett Hensley orgonajátéka is. A hard rock mellett pszichedelikus hangulatok, blues-rockos felhangok és progresszív rockos törekvések is felfedezhetőek a dalokban. A lemezről csak a nyitó "Gypsy" vált klasszikussá, mely a mai napig az együttes koncertprogramjának megkerülhetetlen darabja. A lemezt meglehetősen ellenségesen fogadta a korabeli kritika, a negatív írások közül is kiemelkedik Melissa Mills a Rolling Stone írójának a cikke, melyben kifejtette, hogy öngyilkos lesz, ha a Uriah Heep ezzel a lemezzel sikeressé válik.[2] Az évek múlásával azonban enyhülni látszottak a kritikák, mára pedig a Very 'eavy… Very 'umble lemezt gyakran nevezik klasszikusnak, egyben a heavy metal egyik legkorábbi előfutárának.[3]
A számok listája
[szerkesztés]- Gypsy (Box, Byron) – 6:37
- Walking in Your Shadow (Byron, Newton) – 4:31
- Come Away Melinda (Hellerman, Minkoff) – 3:46
- Lucy Blues (Box, Byron) – 5:08
- Dreammare (Newton) – 4:39
- Real Turned On (Box, Byron, Newton) – 3:37
- I'll Keep on Trying (Box, Byron) – 5:24
- Wake Up (Set Your Sights) (Box, Byron) – 6:22
- Csak az USA kiadáson
- "Bird of Prey" (Box, Byron, Hensley, Newton) – 4:05
Előadók
[szerkesztés]Az együttes tagjai
[szerkesztés]- David Byron – ének
- Ken Hensley – orgona, ének
- Mick Box – gitár
- Paul Newton – basszusgitár, ének
- Nigel Olsson – dob és egyéb ütősök
További zenészek
[szerkesztés]- Alex Napier – dob az 1–3 és 6–8 számokon
- Colin Wood – billentyűsök ("Come Away Melinda", "Wake Up (Set Your Sights)")
- Keith Baker – dob ("Bird of Prey")
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sablon:Verkkoviite
- ↑ Uriah Heep: Uriah Heep : Music Reviews : Rolling Stone. [2009. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
- ↑ Donald A. Guarisco: Uriah Heep album review. AllMusic. (Hozzáférés: 2011. január 1.)