Ugrás a tartalomhoz

V. Balduin hainaut-i gróf

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(VIII. Balduin flamand gróf szócikkből átirányítva)
V. Balduin hainaut-i gróf
Boudewijn de Moedige, Baudouin V de Hainaut, Baldwin V, Count of Hainaut
Hainaut grófja, Namuri gróf, Flandria grófja
Uralkodási ideje
1171 – 1195
Koronázása
1171 (Hainaut), 1189 (Namur), 1191 (Flandria)
ElődjeIV. Balduin hainaut-i gróf
I. Henrik namuri gróf
I. Fülöp flamand gróf
UtódjaIX. Balduin flamand gróf és latin császár
I. Fülöp namuri gróf
Életrajzi adatok
UralkodóházHainaut grófjai
Született1150 körül
Elhunyt1195. december 17. (kb. 45 évesen)
Mons
NyughelyeMons
ÉdesapjaIV. Balduin hainaut-i gróf
ÉdesanyjaAlice de Namur
Testvére(i)
  • Yolande of Hainaut
  • Agnes of Hainaut
  • Laurence de Hainaut
HázastársaFlandriai Margit
GyermekeiIzabella, Balduin, Yolanda, Fülöp, Henrik, Sibylle, Eustache
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Balduin hainaut-i gróf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

V. Balduin (kb. 1150 – Mons, 1195. december 17.) 1171-től Hainaut grófja, 1189-től namuri gróf, 1191-től VIII. Balduin néven Flandria grófja.

Élete

[szerkesztés]

Apja IV. Balduin hainaut-i gróf, anyja Alice de Namur, I. Gottfried namuri gróf és Luxemburgi Ermesinde lánya. 1169-ben Quesnoy-ban vette feleségül Margitot, a szomszédos Flandria grófjának, Thierry d’ Alsace lányát. A házasság célja az volt, hogy a két szomszédos, de gyakran háborúskodó grófságot (legutoljára Thierry szentföldi utazása alatt, 1147-50 között) családi szálakkal kapcsolják össze. A házasságot Balduin anyja, Alice hozta össze, aki elérte, hogy fia és felesége közösen örököljék a grófi címet, ami majd utána gyermekeikre száll. A házassággal elsimították a Douai városa körülötti vitát is, amelyet I. Thierry foglalt el Balduin apjától: a város Flandria része maradt.

Hainaut

[szerkesztés]

Balduin apja halála után 1171-ben lett Hainaut grófja. Kezdetben jó kapcsolatokat ápolt sógorával, I. Fülöp flamand gróffal is, aki 1177-ben örökösének nevezte meg Balduint és Margitot, mielőtt keresztes hadjáratra indult. Fülöp közvetítésével Balduin és Margit első lányát, Izabellát, pártfogoltjához,[1] a francia királyhoz, II. Fülöp Ágosthoz adták feleségül (1180) és Fülöp Artois grófságát adta hozományként a menyasszonynak.

Flandria

[szerkesztés]

1183-ban azonban háború tört ki Fülöp és a francia király között Vermandois Grófsága miatt: Fülöp felesége Vermandois Erzsébet volt, akiről kiderült, hogy hűtlen volt a grófhoz. Fülöp ekkor kisajátította magának a grófságot, amit Erzsébet nővére és örököse, Eleonora megtámadott. Mivel Eleonora a francia koronára hagyta végrendeletében Vermandois-t, ezért a vitába Fülöp Ágost is beszállt és Balduin meglehetősen kényelmetlen helyzetben találta magát. Kezdetben hű maradt flamand szövetségeséhez, és sikeresen harcolt a francia király szövetségese, I. Henrik brabanti herceg ellen. Azonban a király azzal fenyegetőzött, hogy érvényteleníti Balduin lányával kötött házasságát és ezért Balduin kénytelen volt támogatni. Végül Fülöp Ágost annyira megbízott Balduinban, hogy az 1185-ben Compiegne-ben folytatott béketárgyalásokon közvetlen képviselőjévé nevezte ki. A békeszerződést végül 1186. április 10-én írták alá Amiensben, miután Fülöp elismerte a király fennhatóságát Vermandois felett, de életében megtartotta a grófi címet.

1191-ben Fülöp halála után Balduin és Margit örökölték a flamand grófságot. Az örökösödést többen is vitatták, köztük a gróf özvegye, Portugál Matilda, aki jelentős területeket csatolt Flandriához házasságával, a gróf sógornője Eleonore de Vermandois, és végül Fülöp Ágost, aki a gróf unokahúgát vette feleségül. A helyzetet bonyolította, hogy Balduin úgy vette birtokba Flandriát, hogy közben Fülöp Ágost a Szentföldön harcot és nem tette le neki a kötelező hűségesküt, a király azt az álláspontot képviselte, hogy a grófság fiú örökös híján a koronára szállt vissza. Végül Matilda és Eleonora igényét elutasították és a király 1192. március 1-jén megerősítette Balduint a grófi tisztségben: az egyezményt Reims érseke segítségével kötötték meg, miután kifizetett 5000 ezüstmárkát a királynak. 1194. november 15-én meghalt Margit és ekkor a flamand grófi cím fiukra, a későbbi XI. Balduinra szállt. Az idősebbik Balduin ekkor kettéválasztotta birtokait: Balduin fia örökölte Flandriát és Hainaut-t, míg Fülöp örökölte Namurt.

Namur

[szerkesztés]

Balduin a Namuri Grófság kijelölt örököse volt, mivel I. Henrik namuri grófnak nem született gyermeke és ezért anyja, Henrik húga, Alice örökölte a grófságot. Az egyezményt 1184-ben szentesítette Barbarossa Frigyes német császár, de 1186-ban az idős és vak Henriknek lánya született, ezért felmondta az egyezséget. Bár a császár nyomására Henrik kénytelen volt az eredeti szerződést visszaállítani, de Balduin gróf ennek ellenére megtámadta és elfoglalta a namuri kastélyt, valamint elfogta az idős Henrik grófot, akit csak akkor engedett szabadon, amikor helyzetét maga a császár, Barbarossa Frigyes erősítette meg, aki titokban namuri őrgróffá nevezte ki Balduint.

A kompromisszum értelmében Baduin megkapta a namuri grófságot és a grófi címet, valamint Henrik halála után Laroche és Durbuy grófságra is igényt tartott. Utóbbi két grófság bevételei életében (1196-ig) továbbra is Henriket illették, aki luxemburgi birtokaira húzódott vissza.[2] Az egyezményt 1190-ben a wormsi birodalmi gyűlésen jelentették be.

1195. december 18-án halt meg Mons városában és a helyi Sainte-Waudru templomban van eltemetve

Családja és leszármazottai

[szerkesztés]

Felesége (1169) Flandria Margit, I. Thierry flamand gróf és Sibylle d’Anjou lánya, I. Fülöp flamand gróf húga, egyben örököse.[3][4]

Balduin és Margit házasságából 7 gyermek született:

  • Izabella (Valenciennes, 1170. április – Párizs, 1190. március 14/15.)[5][6] 1179-ben eljegyezték II. Henrik champagne-i gróffal,[7] de Henrik végül Ermengarde de Namur-t vette feleségül. 1180. április 28-án Bapaume (Pas-de-Calais) városában feleségül ment a fiatal II. Fülöp Ágost francia királyhoz. A házasságot I. Fülöp flamand gróf, Izabella anyai nagybátyja szervezte meg, aki a fiatal Fülöp gyámja volt. Izabella hozományul Artois grófságát kapta. Izabellát 1180. május 29-én koronázták Franciaország királynőjévé a párizsi Saint-Denis apátságban. 1181-ben háború tört ki Fülöp francia király és Fülöp flamand gróf között (aki Izabella nagybátyja volt). A királynak sikerült felbomlasztani Fülöp szövetségét a brabanti herceggel és Philippe de Heinsberg kölni érsekkel. 1186-ban Fülöp fel akarta bontani házasságát Izabellával, mivel az nem szült neki gyermeket. A házasságból egy utód ismert, a későbbi VIII. Lajos francia király. 1190-ben Párizsban halt meg.[8]
  • Balduin (1171. július – 1205. június 11.)[9] 1194-ben anyja halála után IX. Balduin néven flamand gróf, 1195-ben apja halála után VI. Balduin néven hainaut-i gróf. 1204-ben Konstantinápoly elfoglalása után I. Balduin latin császár. A bolgár cár börtönében halt meg.
  • Yolanda (1175 – Konstantinápoly, 1219. augusztus 24/26.)[6] 1181-ben eljegyezték II. Henrikkel, Champagne grófjával, de házasságra nem került sor.[10] 1191. július 1-jén Soissons városában férjhez ment II. Péter Courtenay hűbérurához (1155 – Epirusz, 1219. június).[11] Péter első felesége, Nevers-i Ágnes révén három francia grófságot örökölt: Nevers-t, Auxerre-t és Tonerre-t. 1213-ban Yolanda Namur őrgrófnője lett apja halála után és férje is felvette a társgrófi címet. 1217. április 9-én Pétert I. Péter néven a Latin Császárság császárává koronázta Rómában III. Honorius pápa,[12] de csak felesége és gyermekeik érték el Konstantinápolyt, mert útközben Péter I. Theodor epiruszi despota fogságába esett és annak börtönében halt meg. Halála után a császári trón Yolanda foglalta el. Yolanda a bolgárokkal szövetkezve viselt hadat az epirusziak ellen. I. Theodor nikaiai császár támadásait viszont csak úgy tudta megállítani, hogy lányát, Courtenay Máriát feleségül adta a császárhoz.[13] Péter és Yolanda házasságából összesen 14 gyermek született.
  • Fülöp (Valenciennes, 1174. március – Namur, 1212. október 15.)[14] 1195-ben örökölte a Namuri Grófságot, majd 1196-ban VI. Henrik német király őrgrófi címet adományozott neki. 1199-ben a francia király elleni háború során fogságban esett és bátyja, Balduin flamand gróf kénytelen volt aláírni a Péronne-i szerződést, hogy elérje szabadon bocsátását.[15] Bátyja, Balduin szentföldi háborúskodása és távolléte alatt a Flamand Grófság régensi tanácsának tagja unokahúga, Johanna kiskorúsága alatt. 1206-ban hűséget esküdött II. Fülöp Ágost francia királynak, és körülbelül ugyanebben az időben kötött házasságot a király lányával is.[16][17] 1193-ban eljegyezték Matilda de Courtenay-val, Nevers, Auxerre és Tonnerre grófnőjével (1188 – 1257. július 29.), II. Péter Courtenay hűbérurának és Péter első felesége, Nevers-i Ágnes lányához, de házasságra nem került sor. 1206. augusztusában feleségül vette Máriát (1197 – Leuven, 1238. augusztus 15.), II. Fülöp Ágost francia király lányát. Mária második férje (Soissons, 1213. április 22.) I. Henrik brabanti herceg volt.[18][19]
  • Henrik (1176 – Thesszaloniki, 1216. július 11.)[20] 1206-ban bátyja, Balduin halála után örökölte a Latin Császárság trónját, mint I. Henrik.
  • Sibylla (? – 1217. január 9.)[6] Férje (1195) IV. Guichard (v. Wichard) Beaujeu ura (? – 1206. szeptember 27.), IV. Humbert és Agnès de Thiern fia.[21]
  • Eustache (? – 1217 után) 1206 és 1209 között bátyja, Henrik latin császár seregeit vezette.[22] Thedorosz Laszkarisz ellen harcolt a Nikaiai Császárságban, majd 1210-16 között a Thesszaloniki királyság régense. 1209-ben eljegyezték Angelinával, Dukász Mihály epiruszi császár, II. Izsák és III. Alexiosz császárok unokatestvérének lányával.[23]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ VII. Lajos francia király nevezte ki 1179. novemberében a kiskorú Fülöp gyámjává és Franciaország régensévé.
  2. ↑ Gade, J. A. (1951) Luxemburg in the Middle Ages (Leiden), pp. 66.
  3. ↑ A Chronicon Hanoniense jegyezte fel "Balduinus" és "Margharetam…Mathie comitis Boloniensis sororem" házasságát, amelyre "tempore Paschali mense April 1169" került sor. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 518.
  4. ↑ Flandria Generosa (Continuatio Bruxellensis), MGH SS IX, p. 326.
  5. ↑ A Chronicon Hanoniense jegyezte fel "filiam Elizabeth" születését "Balduinus [et] Margharetam…Mathie comitis Boloniensis sororem" házasságából, a dátum "mense Aprili 1170". Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 519.
  6. ↑ a b c A Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines 1191-ben felsorolta "Balduinus [Haynaco]" mindhárom lányát: "Elizabeth Francie reginam…Hyolenz uxorem Petri Autisiodorensis et Sibiliam domnam Bellioci uxorem Wichardi". Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1191, MGH SS XXIII, p. 868.
  7. ↑ A Chronicon Hanoniense jegyezte fel a jegyességet 1179-ben "Elizabeth filia comitis Hanoniensis" és "Henrico filio comitis Trecensis" között. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 528.
  8. ↑ A Flandria Generosa jegyezte fel "Elisabeth Francorum regina" miután gyermeket és egy ikerpárt szült a királynak. Flandria Generosa (Continuatio Claromariscensis) 7, MGH SS IX, p. 329.
  9. ↑ A Chronicon Hanoniense jegyezte fel "filium…Balduinum" születését "Balduinus [et] Margharetam…Mathie comitis Boloniensis sororem" házasságából, az időpont "1171 mense Iulio…Valencenis". Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 519.
  10. ↑ A Chronicon Hanoniense jegyezte fel 1181-ben a házasságot "Yolandem Balduini comitis Hanoniensis filiam" és "Henricus primus comitis Campanensis filius" között, de más korabeli források ezt nem említik. Gisleberti Chronicon Hanoniense, MGH SS XXI, p. 530.
  11. ↑ A Chronicle of Alberic de Trois-Fontaines nevezi meg "comes Petrus Autisiodorensis" második feleségét, mint "Hyolenz…soror comitis Philippi Namucensis". Chronica Albrici Monachi Trium Fontium 1214, MGH SS XXIII, p. 899.
  12. ↑ Kerrebrouck, P. Van: La Maison de Bourbon 1256-1987, p. 457.
  13. ↑ Sturdza, M. D.: Dictionnaire Historique et Généalogique des Grandes Familles de Grèce, d'Albanie et de Constantinople, p. 489.
  14. ↑ A Flandria Generosa names (nevezte meg Balduin és Margit fiait: "Balduinum, Philippum et Henricum" és megadta, hogy Fülöp később namuri őrgróf lett. Flandria Generosa (Continuatio Bruxellensis), MGH SS IX, p. 326.
  15. ↑ Nicholas, D.: Medieval Flanders, p. 75.
  16. ↑ Kerrebrouck, p. 110.
  17. ↑ 'La Chronique de Gislebert de Mons', Recueil de textes pour server à l'étude de l'histoire de Belgique, ed. L. Vanderkindere (Bruxelles, 1904), pp. 285-6, idézi Kerrebrouck, p. 458.
  18. ↑ A Chronique de Guillaume de Nangis jegyezte fel 1212-ben "Philippe roi de France…Marie sa fille, veuve de Philippe comte de Namur" és "le duc de Brabant" házasságát. Guillaume de Nangis, p. 109.
  19. ↑ Az Annales Parchenses jegyezte fel 1214-ben "Heinricus dux Lotaringie" és "filiam regis Francie" "Maria uxor Henrici ducis" házasságát. Annales Parchenses 1214 and 1235, MGH SS XVI, p. 607.
  20. ↑ A Flandria Generosa names (nevezte meg Balduin és Margit fiait: "Balduinum, Philippum et Henricum" és megadta, hogy Henrik bátyja halála után örökölte a Latin Császárságot. Flandria Generosa (Continuatio Bruxellensis), MGH SS IX, p. 326.
  21. ↑ Férje "Guichardus Belli Joci dominus" nevezi meg végrendeletében "uxor et amica nostra Sibilla" 1216. szeptember 18-án. Bibliothèque de l'Ecole des Chartes, Série 4, Tome III (1857), p. 161.
  22. ↑ Villehardouin nevezte meg (a király öccse, Eustache", amikor feljegyezte, hogy Henrik Spiga-ba küldte őket harcolni. Villehardouin, 19, p. 147.
  23. ↑ Fine, J. V. A.: The Late Medieval Balkans, A Critical Survey from the Late Twelfth Century to the Ottoman Conquest (1994), p. 67.

Források

[szerkesztés]
  • Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető


Elődje:
IV. Balduin hainaut-i gróf
Hainaut-i gróf
1171 – 1191
A hainaut-i grófok címere
 Utódja:
VI. Balduin hainaut-i gróf
Előző uralkodó:
I. Margit flamand grófnő 		Következő uralkodó:
IX. Balduin flamand gróf
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=V._Balduin_hainaut-i_gróf&oldid=23481128”