Ugrás a tartalomhoz

Malukui vöröslóri

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vörös lóri szócikkből átirányítva)
Malukui vöröslóri
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Lóriformák (Loriinae)
Nemzetség: Lórirokonúak (Loriini)
Nem: Eos
Faj: E. bornea
Tudományos név
Eos bornea
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Eos borneo
  • Eos rubra
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Malukui vöröslóri témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Malukui vöröslóri témájú médiaállományokat és Malukui vöröslóri témájú kategóriát.

A malukui vöröslóri (Eos bornea), korábban csak vörös lóri,[1] a madarak osztályába, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó faj.[2][3]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Psittacus nembe Psittacus borneus néven.[4]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Eos bornea bornea (Linnaeus, 1758)
  • Eos bornea cyanonotha (Vieillot, 1818)[3]

Előfordulása

[szerkesztés]

Indonézia endemikus madara. A szigetország következő szigetein él: Amboina, Saparua, Buru-sziget, Seram, Ceramlaut és Watubela, valamint a Kai-szigetek. Eredetileg Borneó szigetéről írták le (tudományos nevében a bornea is erre utal), de innen mára kihalt.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mangroveerdők és cserjések, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[5]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 31 centiméter.[6] Teste vörös színű. Szárnya kék színű. Farka felül barna, alul fakóvörös. Csőre sötét narancsszínű, lábai sötétszürkék.

Életmódja

[szerkesztés]

Az otthonául szolgáló szigetek partvidékén és az alacsonyabb hegyek között egyaránt előfordul. 20 fős vagy annál nagyobb csapatokban él. Különösen az Eugenia és az Erythrina nemzetségbe tartozó fák virágzó ágain táplálkozik szívesen, meglehetősen nagy lármát csapva.

Szaporodása

[szerkesztés]

Magas fák odvaiban költ. Fészekalja két tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5. 
  2. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
  3. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]