Uladzimir Szjamjonavics Karatkevics

Uladzimir Szjamjonavics Karatkevics
Karatkevics diákkorában
Született	1930. november 26. Orsa
Elhunyt	1984. július 25. (53 évesen) Minszk
Állampolgársága	szovjet
Házastársa	Valyantsina Karatkyevich
Foglalkozása	színműíró fordító költő tanár író forgatókönyvíró prózaíró regényíró
Iskolái	Tarasz Sevcsenko Egyetem Filológiai Kar
Kitüntetései	Népek Közötti Barátságért Érdemrend
Halál oka	betegség
Sírhelye	Keleti temető
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Uladzimir Szjamjonavics Karatkevics témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Uladzimir Szjamjonavics Karatkevics (belaruszul: Уладзімір Сямёнавіч Караткевіч) (Orsa, 1930. november 26. – Minszk, 1984. július 25.) fehérorosz író, költő, drámaíró, műfordító és forgatókönyvíró. Tematikai és műfaji szempontból is gazdagította a belarusz irodalmat, és fő feladatának tartotta a belarusz nyelv, kultúra, és történelem megismertetését és megőrzését.

Élete

Anyai nagyapjától, Vaszilij Jullianovics Grinkevicstől belarusz népmeséket, történelmi legendákat hallott gyermekkorában, amelyek felkeltették érdeklődését a történelem, és különösen szülőföldjének történelme iránt. Egyik felmenője, Tamas Grinkevics részt vett a januári felkelésben.A második világháború alatt a családot evakuálták, Permben, Kungurban és Orenburgban éltek. 1944 nyarán édesanyjával rokonokhoz tért vissza kis időre a felszabadult Kijevbe, majd ősszel visszaköltöztek Orsába. 1949 és 1954 között a Kijevi Tarasz Sevcsenko Állami Egyetemen orosz nyelvet és irodalmat tanult. 1954–56-ban Kijev mellett, 1956–58-ban Orsában tanított.

1957 áprilisában felvették a Belarusz Írószövetségbe, de az orsai újságban többen azért bírálták, mert szerintük túlzott lelkesedést mutat a fehérorosz történelem iránt, és nem figyel eléggé a szovjet embereknek a mindennapi életben tanúsított hősies magatartására. A fővárosban is bepanaszolták, de a Zvjazda újság 1958 februárjában kiállt a fiatal író mellett.

1958-ban jelent meg első verseskötete. 1958 és 1962 között Moszkvában folytatott felsőfokú irodalmi tanulmányokat, és forgatókönyv- és drámaíró szakra járt a Filmtudományi Akadémiára.

1962-től Minszkben élt. Itt írta leghíresebb történelmi regényeit, novelláit. Az 1962-ben megjelent regénye (Леаніды ня вернуцца да Зямлі (Нельга забыць) éles kritikát kapott. Az 1965-ben kiadott műve, a Каласы пад сярпом тваім (Kalászok a sarlód alatt), az első belarusz történelmi regény, amely az 1863-as felkelésnek állít emléket.

Aktív szerepet vállalt Belarusz kulturális életében. Forgatókönyveket írt a Belaruszfilm stúdió számára. Sokat utazott, hogy jobban megismerje szülőföldjét és honfitársait. 1963-ban Janka Brillel felkereste Belarusz híres történelmi helyeit. 1970-ben tagja volt a Néprajzkutató Intézet által szervezett tudományos expedíciónak, amely Fehéroroszország történelmi, néprajzi és kulturális emlékeit gyűjtötte össze. A Belarusz Televízióban az Örökség című műsort vezette. Műfordítóként is aktív volt. Catullus, Byron, Mickiewicz, Franko műveit fordította le belarusz nyelvre.

Művei

Regények

• Леаніды ня вернуцца да Зямлі (Нельга забыць)
• Каласы пад сярпом тваім
• Хрыстос прызямліўся ў Гародні
• Чорны замак Альшанскі
• Дзікае паляванне караля Стаха
• У снягах драмае вясна
• Цыганскі кароль
• Сівая легенда
• Зброя
• Ладдзя Роспачы
• Чазенія
• Лісце каштанаў
• Крыж Аняліна

Források

• Uladzimir Karatkevics (belarusz nyelven). archives.gov.by. [2017. április 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
• Vladimir Korotkevich (orosz nyelven). karatkevich.ru. [2013. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 5.)