Napothera macrodactyla
Napothera macrodactyla | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Múzeumi példány
| ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Napothera macrodactyla (Strickland, 1844) | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Napothera macrodactyla témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Napothera macrodactyla témájú kategóriát. |
A Napothera macrodactyla a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Pellorneidae családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Hugh Edwin Strickland angol ornitológus írta le 1844-ben, a Malacopteron nembe Malacopteron macrodactylum néven.[2] Besorolása vitatott egyes szervezetek a Turdinus nembe sorolják Turdinus macrodactylus néven.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Napothera macrodactyla beauforti (Voous, 1950)
- Napothera macrodactyla lepidopleura (Bonaparte, 1850)
- Napothera macrodactyla macrodactyla (Strickland, 1844)[1]
Előfordulása[szerkesztés]
Délkelet-Ázsiában, a Maláj-félszigeten, Szumátra és Jáva szigetén, Indonézia, Malajzia és Thaiföld területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 19–20,5 centiméter, testtömege 52–58 gramm.[2]
Életmódja[szerkesztés]
Talaj közelében, egyedül, vagy párban keresgéli gerinctelenekből álló táplálékát.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. december 23.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. december 13.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. december 13.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. december 23.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. december 23.)