Szirti hemlokfenyő

Szirti hemlokfenyő
Tsuga mertensiana ssp. grandicona
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Fenyőfélék (Pinaceae) Nemzetség: Hemlokfenyő (Tsuga) Alnemzetség: Hesperopeuce Faj: Szirti hemlokfenyő (Tsuga mertensiana) (Bong.) Carrière
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szirti hemlokfenyő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szirti hemlokfenyő témájú médiaállományokat és Szirti hemlokfenyő témájú kategóriát.

Az alapfaj kérge

Tsuga mertensiana grandicona

Az alapfaj tobozai

A szirti hemlokfenyő (kaliforniai hemlokfenyő, Tsuga mertensiana) a fenyőfélék családjába tartozó hemlokfenyő (Tsuga) nemzetség egyik észak-amerikai faja.

Származása, elterjedése

A Csendes-óceán partvidékén honos Kalifornia északi részétől egészen Alaszkáig (Kenai-félsziget). Montana államban és Brit Columbiában egy a parttal párhuzamos, de attól több száz kilométerre kialakult hegyközi medencében is nő. Ez azt jelenti, hogy elterjedési területét a váltótűs hemlokfenyő (nyugati hemlokfenyő, Tsuga heterophylla) elterjedése teljesen átfedi; a szirti hemlokfenyő a másik faj elterjedési területeinek középső részein él. Az utóbbi 150 évben — gyaníthatóan a globális felmelegedés hatására (IUCN) elterjedési területe nő, állománya gyarapszik. Ez különösen három helyen figyelhető meg:

• a Parti-hegységben (Brit Columbia),
• az Olimpia-hegységben (Washington) és a
• a Lassen Nemzeti Parkban (Lassen Volcanic National Park) a Kaszkád-hegységben.

Magyarországon alig ismert.

Megjelenése, felépítése

Megjelenése meglehetősen különbözik a nemzetség többi fajától, ezért rendszerint külön (Hesperopeuce) alnemzetségbe különítik el.

Magassága eléri a 60, törzsének átmérője a 3 métert (Erdészeti, 1888). Koronája szabálytalan alakú. Ritkásan növő ágai ferdén felállnak, de az ágak vége bókol.

Szürkészöld levelei körkörösen állnak a hajtásokon (Józsa).

Lecsüngő tobozai a közönséges lucfenyőére (Picea abies) emlékeztetnek.

Felhasználása

Fája nem olyan könnyű és rugalmas, mint a váltótűs hemlokfenyőé:

• fajlagos tömege — 0,53 g/cm³,
• rugalmassági tényezője — 9,17 GPa,
• nyomószilárdsága — 44,4 MPa.

Több változatát dísznövénynek ültetik

Alfajok, változatok

Két természetes alfaja ismert:

• T. m. ssp. mertensiana (törzsváltozat)
• T. m. ssp. grandicona (nagytobozú)

Kertészeti változatok

• T. mertensiana 'Glauca' — különlegesen szép, kékeszöld levelű.

Források

• IUCN: IUCN Red List: Mountain Hemlock
• Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 208. old.
• Erdészeti, 1888: Észak-Amerika legfontosabb és legértékesebb állabalkotó tűlevelű fanemei