Viktor Oskar Tilgner

Viktor Oskar Tilgner
Született	1844. október 25. Pozsony
Elhunyt	1896. április 16. (51 évesen) Bécs
Állampolgársága	Ciszlajtánia
Foglalkozása	szobrász tanár arcképfestő
Iskolái	Bécsi Képzőművészeti Akadémia (1859–)
Kitüntetései	Reichel Award (1880) Berufstitel Professor (1883)
Halál oka	szívelégtelenség
Sírhelye	Wiener Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Viktor Oskar Tilgner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tilgner aláírása

Viktor Oskar Tilgner (magyarosan Tilgner Viktor, Tilgner Viktor Oszkár) (Pozsony, 1844. október 25. – Bécs, 1896. április 16.) osztrák szobrász.

Életpályája

Csak kétéves volt, amikor az édesapjával, egy sapeur-kapitánnyal Bécsbe költözött. A reáliskolát épphogy elvégezte, 1854-ben beiratkozott a képzőművészeti akadémiára, ahol Bauer tanár vezetése alatt már 15 éves korában kezdte mintázni első szobrait. Tehetsége gyorsan fejlődött, egymás után nyerte el az akadémia díjait, köztük a Füger-féle aranyérmet és csakhamar mint csodagyermekről kezdtek róla beszélni tanárai. Azután Josef Gasser, még később a Bécsben időző francia szobrász, Jean-Baptiste Gustave Deloye vezetése alá került, akinek realisztikus iránya nagy befolyással volt tehetsége fejlődésére. Tilgner plasztikus arcképei azonban eleinte csakis a műértők kisebb csoportjánál találtak elismerésre.

Az általános figyelem csak akkor fordult feléje, miután 1872-ben több arcképszobor közt a Burgtheater híres hősnőjének, Wolter Saroltának a portréját is kiállította. Hírnevét még inkább emelte a következő évben rendezett bécsi világkiállítás, mely alkalommal a külföldi műbarátok is a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak mellszobrairól. Tilgner ez idő óta az arcképezésre adta magát, s egész hosszú sorát készítette a legbeszédesebb hasonmásoknak. Egyes álló szobrai az újabbkori művészet jobb alkotásai közé tartoznak. Hatásosan dekoráló művek a bécsi új udvari színház számára készített alakjai: a vidám Hanswurst, a halhatatlan Falstaff és Phaedra. A kecses ábrázolásnak és dekoráló ügyességnek valóságos mintaképe a Hummel-szobor, melyet szülővárosa, Pozsony rendelt meg nála, azután Ágost szász-coburg-gothai herceg fogadalmi emléke.

Tilgner hosszabb külföldi utakat tett Hans Makart festő társaságában és tapasztalatait sikerrel értékesítette a bécsi újabb középületek és nyilvános terek díszítésére szánt alkotásain. Az olaszok befolyása főleg Nőrabló Triton című alkotásán érezhető, amelynek a mintája Ferenc József király tetszését is annyira megnyerte, hogy a csoportozatot megvásárolta tőle és bronzba öntette a bécsi népkert számára. Ez a pompás szobormű az udvar újabb megrendeléseit szerezte meg Tilgnernek. Így készült az ischli császári villa parkjának monumentális kútja (Delfinnel játszó gyermekek), valamint a bécsi állatkert vadászkastélya számára készített kút is, mely krokodillal incselkedő gyermeket ábrázol. Ezen a két csoportozaton az antik befolyás érezhető; míg harmadik kútcsoportozata, a Szarvast itató nimfa már az olasz reneszánsz befolyására vall. Hasonló hatást gyakorol reánk a Tavasz visszatérése című reliefje is.

Utolsó szobrai közül említést érdemelnek: Liszt mellszobra (Sopron számára), Werndl szobra (Steyrben) és Mozart szobra (a bécsi opera mellett). Mindezeken kívül vannak a művésznek szép síremlékei is; a legszebb és legmaradandóbb sikereit azonban az arcképezés terén aratta. Tilgner munkáinak igen gazdag és érdekes gyűjteménye a pozsonyi városi múzeumban látható.

Források

• Bokor József (szerk.). Tilgner, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X