Tik (betegség)

	Tik
	Motorikus tikek

A tik vagy tikk kényszeres cselekvés – egy kényszerbetegség –, melynek motorikus és vokális formája különíthető el. Megjelenhet célszerűnek tűnő vagy célszerűtlen mozgás(sor) formájában. A tikek nagymértékben akaratlanok, ugyanakkor alávethetők bizonyos mértékű akaratlagos irányításnak: néhány percre, esetleg néhány órára elnyomhatók. A tikek visszatartása kényelmetlen, megerőltető érzésekkel jár; a betegtől koncentrációt, erőfeszítést igényel. Sok érintett nem szívesen tartja vissza a tikjeit hosszú időre, mivel azután az elnyomott tikek nagyon erősen jelentkeznek: mintha a visszatartás alatt felhalmozódnának, utána „kitikelés” formájában kiürülnének. A Tourette-szindróma jellemző neurológiai tünete a motorikus és vokális tik egyidejű fennállása a betegnél. A betegség 10-12 éves korban elég erősen mutatkozik, utána visszahúzódik, gyakran teljesen elmúlik.

Motorikus (mozgásos) tikk

A motorikus tikkek akaratlanul fellépő, általában rövid és szabálytalan mozgások. Leggyakrabban az arcon és a fejen mutatkoznak (pl.: hunyorgás, grimaszolás, orrhúzogatás, szemgolyó elfordítás, fejrángatás). Motoros tikk előfordulhat a vállakban, karokban is (pl.: akaratlan vállfelhúzogatás, karforgatás, ujjgörcsölés). Ritkábban a tikk a törzsben és a lábakban jelentkezik (pl.: lábdobogás, testgörbítgetés, testhajlítgatás). Az izommozgástól függően megkülönböztethető egyszerű és összetett motorikus tikk.

Egyszerű motorikus tikk

Nagyon rövid, szinte észrevétlen kényszeres mozgások. Gyakran annyira enyhe formában jelentkeznek, hogy azokat egyszerű egyéni jellegzetességnek vagy idegességnek tartják. (pl.: szemhunyorítás, pislogás, váll húzogatása).

Összetett motorikus tikk

Az összetett motoros tikkek egymástól jól megkülönböztethető, meghatározott lefolyás szerint egymást követő, több izomcsoportot érintő mozgások akaratlan végrehajtása (pl.: szökdécselés, ugrálás, guggolás, furcsa kar-, vagy törzsmozdulatok tárgyak szagolgatása, az orr érintgetése). Néhány összetett motorikus tikknek jellegzetessége miatt speciális elnevezése van:

Echopraxia

Emberek mozgásainak, gesztusainak, cselekvéseinek átvétele és/vagy utánzása.

Kopropraxia

Bizonyos obszcén tartalmú mozdulatok megtétele (pl.: a középső ujj felfelé mutatása, a saját nemi szerv vagy környékének megérintése).

Érintés

Tárgyak vagy emberek kényszeres megérintése, gyakran csak rövid kopogtatás, ritkábban a másik ember mellének, fenekének, nemi szervének vagy környékének hosszas érintése.

Vokális (hangadásos) tikk

A vokális tikk jellemzője egy–egy hang, hangsor, szó, zaj ismétlődő, kényszeres kibocsátása.

Egyszerű vokális tikk

Az egyszerű vokális tikkek rövid hangadások vagy a felső légutakon képződő hangszerű jelenség - zaj - önkéntelen kibocsátása (pl.: szipogás, lihegés, torokköszörülés, visszatérő köhögés (megfázás hiányában), sipítás, kacarászás, dünnyögés, dörmögés, röfögés, ugató, nyivákoló hangok kiadása, visítás, ordítás).

Összetett vokális tikk

Helyzethez nem illő szavak, mondatok kimondása; mások szavainak, mondatainak ismétlése. Néhány összetett vokális tikket megkülönböztetnek jellegzetessége alapján:

Echolália

Más emberek szavainak, mondatainak különösebb ok nélküli ismételgetése.

Palilália

A beteg saját maga által kiejtett szavakat, szótagokat, mondatrészeket ismétel; erősebb formája dadogáshoz hasonlít. Alkalmanként egyfajta beszédblokk alakul ki.

Koprolália

A társadalomban kevéssé elfogadott, obszcén tartalmú szavak akaratlan, heves kiejtése. Ritkán fordul elő - de előfordulásakor - gyakran komoly társasági problémákat okoz.

A tikkelés okai

Kialakulásának pontos oka még ismeretlen. A képalkotó berendezések - agyi elektronikus aktivitást mérő magspintomográfia, PET, SPECT - segítségével végzett legújabb tudományos vizsgálatok az agy egyes területeinek - a törzsdúcok, a bazális ganglionok és az agykéreg - funkcionális elváltozását mutatják ki. A homloklebeny aktiválása révén a bazális ganglionok és az agykéreg motorikus kontrolljának hiányossága átmenetileg akaratlagosan kiegyenlíthető. A tünetegyüttesért jelenleg elsősorban az agy neurotranszmitterei közötti egyensúly zavarát teszik felelőssé. Különösképpen a dopamin (túlsúly) és a szerotonin (alulműködés) egyensúlyáról van szó. Megfigyelések szerint fiúkban gyakrabban jelentkezik, mint lányokban. Megfigyeltek családi halmozódást is: a tikkelés gyakoribb azokban a családokban, ahol a közeli rokonság körében előfordult, poligénes öröklődésű, de a pontos öröklésmenete még nem tisztázott.

A tikkelés gyógyítása

A betegek egy része nem igényel gyógyszeres kezelést, mivel tüneteik nem okoznak életvezetésükben súlyosabb nehézséget. A tikkelés a legtöbb esetben jól kezelhető, járóbeteg-rendelés keretében megoldható, de ez függ a tikkek erősségétől, a tikkelés kiváltó okától is. Magatartásterápiák, lazítótechnikák elsajátítása, koncentrációs tréning, gyógyszeres kezelés - neuroleptikumok adása - segíthet a betegség kezelésében. A tünetek orvoslására nincs egységes gyógyszer, ezért az orvosnak és a betegnek a tünetek csökkentése és a gyógyszerekkel járó mellékhatások elkerülése között kell kompromisszumot kötnie. Rendszerint olyan mértékig igyekeznek csökkenteni a tüneteket, hogy azok már elviselhető, könnyen kezelhető életvitelt tegyenek lehetővé. A tikkelés tökéletes eltüntetésére általában nem lehet számítani.

Tikkeléssel járó kórképek

Tourette-szindróma
Blepharospasmus
Kezdődő szkizofrénia (a rítusok nem énidegenek, a beteg nem tartja azokat kórosnak)
Anorexia nervosa

Források

Külső hivatkozások

Orvostudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap