Ugrás a tartalomhoz

Tomori Anasztáz

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Theodorovics Anasztáz szócikkből átirányítva)
Tomori Anasztáz
Ellinger Ede felvétele (Vasárnapi Ujság, 1894. 42. sz.)
Ellinger Ede felvétele (Vasárnapi Ujság, 1894. 42. sz.)
Született1824. május 1.
Dunaföldvár
Elhunyt1894. október 9. (70 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásamérnök, pedagógus, mecénás
SírhelyeÚj köztemető (16/4-1-39/40)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tomori Anasztáz témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tomori Anasztáz (eredeti nevén: Theodorovits) (Dunaföldvár, 1824. május 1.Budapest, 1894. október 9.[1]) mérnök, református főgimnáziumi tanár, a magyar tudományos és művészeti élet híres támogatója, az MTA levelező tagja (1858).

Élete

[szerkesztés]

Apja Dunaföldváron volt boltoskereskedő. Vezetéknevét Anasztáz még ifjú korában megmagyarosította. Pesten mérnöki tanfolyamot végzett. 1853-ban a nagykőrösi gimnázium matematikatanára, így Arany János, Salamon Ferenc, Mentovich Ferenc, Szilágyi Sándor, ill. Szász Károly tanártársa lett. Ugyanott a görögkeleti fiókegyház gondnoka is volt. 1854-ben anyai nagybátyja Baranovszky Miklós halálával hatalmas örökséghez jutott, majd tanári állásáról lemondott és vagyona nagy részét a tudományok és művészetek támogatására fordította. Ezután a fővárosban vagy gombai birtokán élt.

Új drámák megírására pályadíjakat tűzött ki, irodalmi vállalatokat, rászoruló művészeket támogatott, szobrokat emeltetett. Az MTA-nak tízezer forintot hagyott matematikai művek díjazására, ő tette lehetővé, hogy Shakespeare összes műveit magyarul kiadhatta a Kisfaludy Társaság, amelynek egyik alapító tagja volt. A belvederei Apollón szobrának ércmását a Magyar Nemzeti Múzeumnak hagyta, amelynek ma a parkjában található.

Felesége Nikolits Ilona, lányai Erzsébet és Konstancia voltak. Unokahúgai Halász Izabella és Mária Csepy Dániel feleségei voltak.

Művei

[szerkesztés]
  • 1852 Emlékkönyv a magyar irodalomból. Pest.
  • 1854 Elemi mennyiségtan. Pest. (Pesti Napló 169)
  • 1856 Splényi Henrik báró és a székesfejérvári állandó színház ügye. Magyar Sajtó 1856/186.
  • 1857 Viszhang Fáy András indítványára. Magyar Sajtó 1857/26.
  • 1861 könyvismertetés. Magyar Sajtó 1861/201.

További cikkei: a Vasárnapi Ujságban (1855), az Akadémiai Értesítőben (Math. és Természettudományi Közlöny 1860; A gabona-, különösen a víz- és gőzmalmokról. Székfoglaló), a Falusi Gazdában (1860/3, 6, 7), a Nemzetben (1886/211 Emlékezés Vörösmartyra, kivonat naplómból); levele (Irodalomtörténeti Közlemények 1903), levele Arany Jánoshoz a Shakespeare fordítás ügyében (Shakespeare-Tár 1908).

Emlékezete

[szerkesztés]
Sírja Budapesten

Jegyzetek

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]