Tasmaniai mocsárityúk
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Tribonyx mortierii Gisignies, 1840 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tasmaniai mocsárityúk témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tasmaniai mocsárityúk témájú médiaállományokat és Tasmaniai mocsárityúk témájú kategóriát. |
A tasmaniai mocsárityúk (Tribonyx mortierii) a madarak (Aves) osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjéhez, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjához tartozó faj.[1]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Du Bus de Gisignies belga ornitológus írta le 1840-ben.[2] Egyes szervezetek a Gallinula nembe sorolják Gallinula mortierii néven.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]Az Ausztráliához tartozó Tasmania szigetén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek, édesvízi mocsarak, lápok, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 51 centiméter,[5] testtömege 400 gramm. Rövid szárnyai miatt nem tud repülni.
Életmódja
[szerkesztés]A táplálkozásához feltétlenül rövid füvű területek kellenek. Rovarokkal és a réteken élő növények leveleivel és magvaival táplálkozik.
Szaporodása
[szerkesztés]A fajra a csoportos költési mód jellemző. Akadhatnak monogám rendszerben élő párok is, de a többség 3-13 tagú csoportokban él. A csoportokban lehet, hogy több hím és kevesebb tojó él együtt, de előfordulhatnak kevés hímből és sok tojóból álló csoportok is.
A csoport tojói valamennyien egyetlen közös fészekbe helyezik el tojásaikat. Az együtt fészkelő madarak többnyire rokonságban állnak egymással.
A monogám párkapcsolatban élő madaraknál is (ahol egy fészekben egy tojó rak csak tojásokat) az előző két fészekalj fiatal madarai segítenek fiatalabb testvéreik felnevelésében.
A jobb táplálékellátottságú években akár két költésre is sor kerülhet egy szezonban, és a szokásos tojónkénti öt tojás helyett akár kilenc-tíz tojást is rakhatnak. A fajnak sok ellensége van – betelepített ragadozó emlősök (vörös róka, házi macska, elvadult kutyák), erszényes ördög, tasman varjú és héják –, így szükség van a jobb években a több utódra, hogy hosszú távon a populáció egyedszáma fennmaradhasson. A költés sikeressége nagyban függ a fészek megfelelő módon való elrejtésétől és a fészkelőhely és a táplálkozóhelyek biztonságos megközelíthetőségétől.
A csoport elfoglal egy territóriumot, melyet sok éven át használnak. Egy-egy sikeres csoport leszármazottai fokozatosan az összes környező territóriumot elfoglalhatják, így egy adott területen élő madarak mind közeli rokonai egymásnak.
 |
 |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A faj korábban igen elterjedt madár volt szerte Ausztráliában. A kontinens fokozatos kiszáradása miatt élőhelyeinek java részét elveszítette, és nagyjából 4700 évvel ezelőtt a kontinensről ki is halt. Ehhez feltehetően nagyban hozzájárult, hogy nagyjából ebben az időszakban jelent meg Ausztráliában a dingó, amelyik könnyen el tudta kapni ezt a röpképtelen madarat.
Tasmania szigetére sosem jutott el a dingó, és itt még bőven vannak nedves rétek és mocsarak, így itt nagyszámú populációja tudott fennmaradni. Azonban a fehér telepesek megérkezése és tartós megtelepedése miatt korábbi élőhelyeinek egy részén táplálékkonkurensek jelentek meg. A juhok, szarvasmarhák és főleg a betelepített üregi nyulak miatt sok kedvező helyről eltűnt.
Mindezek ellenére jelenleg még nagyszámú populációi élnek szerte a szigeten. A fajt egyelőre nem tartják veszélyeztetettnek, de a Tasmaniában nemrég meghonosodott vörös rókák miatt később változhat a természetvédelmi besorolása. A 2007-es állománybecslések szerint a rókák száma egyelőre nagyon alacsony, és az ausztrál természetvédelmi hatóságok mindent megtesznek azért, hogy ez így is maradjon.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tasmanisches Pfuhlhuhn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. március 15.)
