Szu–47 Berkut

Szu–47 Berkut
A prototípus felszállása a MAKSZ 2001-en
NATO-kód	Firkin
Funkció	vadászgép (technológiai demonstrátor)
Gyártó	Szuhoj
Tervező	OKB Szuhoj
Gyártási darabszám	2 db (prototípusok)
Személyzet	1 fő
Első felszállás	1997. szeptember 25.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	22,6 m
Fesztáv	16,7 m
Magasság	6,3 m
Szárnyfelület	61,87 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	16 375 kg
Max. felszállótömeg	35 000 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Ljulka AL–37FU (tervezett) 2 db Szolovjov D–30F6 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű tolóerővektor-eltérítő digitális vezérléssel
Tolóerő	2×83,4 kN 2×142,2 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	Mach 2,34; 1,31 (földközelben)
Hatótávolság	3300 km
Legnagyobb repülési magasság	18 000 m
Emelkedőképesség	233 m/s
Szárny felületi terhelése	360 kg/m²
Avionika
Katapultülés	K–36D
A Wikimédia Commons tartalmaz Szu–47 Berkut témájú médiaállományokat.

A Szu–47 Berkut (Беркут, jelentése „szirti sas”), vagy korábbi fejlesztési nevén SZ–32, majd SZ–37 a OKB Szuhoj-nak Oroszországban, az 1990-es években kifejlesztett repülőgépe, technológiai demonstrátora. Fejlesztésének célja, hogy a tervezési stádiumban álló PAK FA 5. generációs vadászgép egyes megoldásait kipróbálják. Első nyilvános szereplése az 1997-es Párizs-Le Bourget-i légiszalonon volt.

A Szovjetunióban már végeztek előrenyilazott szárnyú repülőgéppel kísérleteket, Pavel Cibin tervezőirodája foglalkozott az C–1 típusjelű (ЛЛ–3, летающая лаборатория, változatjelű azaz „repülő laboratórium”) kísérleti rakétameghajtású repülőgéppel az 1940-es évek második felében. A NASA is folytatott kísérletet az előre nyilazott szárnyelrendezéssel (X–29), azonban kutatási eredményeik szerint a mellső szárnybekötéseknél fellépő nyíró-csavaró igénybevételekre nem lehet gazdaságos megoldást megtervezni (a második világháború előtt a lengyelek folytattak ilyen kísérleteket, a háború végén pedig a Junkers Ju 287 bombázója lett a későbbi kutatások alapja).

A gép felsőszárnyas, kéthajtóműves, kacsaelrendezésű és hátsó, kombinált magassági kormányokkal rendelkezik, triciklifutóművel van felszerelve. Szerkezeti anyagai nagymértékben szénszálas kompozitból állnak, vezérlőrendszere digitális (fly-by-wire). Maga a fejlesztési munka 1984-ben indult a Szovjetunióban az X–29 mintájára, azonban a SZU összeomlását követően megtorpant. A kutatás-fejlesztés racionalizálását követően a konkurens MiG 1.44-gyel közösen az 5. generációs PAK FA kutatási alapjait képezik.

Galéria

• 
  A Szu–47 Berkut felülnézete. Jól látható az előrenyilazott szárny és a kacsaelrendezésű magassági kormány
• 
  A prototípus felszállásra készül.
• 
  A MAKSZ 2001-en bemutatót repülő prototípus

Források

Külső hivatkozások

• Су-47 Беркут – az Ugolok nyeba cikke (oroszul)
• SZ–37 Berkut a Fighter-Planes.com-on Archiválva 2012. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• SZ–37 a Russian Aviation-ön
• SZ–37 a Russian Military Analysis-en
• SZ–37 az airforce-technology.com-on
• LL–1, –2, –3 – testpilot.ru