Szerkesztő:Szilas/Mindennapi élet a homéroszi görög világban

Homérosz világának térképe (a görög nevek angol átírásban). A bekeretezett személynevek az eposzok szereplői, a nyilak a tevékenységük vagy a haláluk (kereszttel) helyére mutatnak

Homérosz korának mindennapi életét a görög világban elsősorban a Homérosznak tulajdonított eposzok alapján ismerjük, amit aztán a régészeti és más történelmi tudományos kutatások egészítettek ki. Ez a korszak az i. e. 8. és a 7. századra terjedt ki, és az arisztokrata családok uralma jellemezte. Előtte az úgynevezett görög sötét korban, a vaskorszak elején, a kis helyi „királyságok”, faluközösségek baszileuszai uralkodtak. Az emberek élete a homéroszi korban még igen egyszerű, a mai értelemben vett kényelem még ismeretlen volt. Az élet ritmusát az évszakok és a napvilág változásai alapvetően határozták meg. Ugyanakkor a fejlődés meggyorsult, emelkedett az életszínvonal, nőtt a népszaporulat, megteremtődtek az alapjai a későbbi görög demokrácia virágkorának.

Társadalom

A homéroszi korszakban a görög világban jelentős városállamok sora alakult ki, amelyekben a helyi nagy arisztokrata családok, egy-egy szűk arisztokrata réteg uralkodott. Jelentős gazdasági fellendülés alakult ki, erősen növekedett a lakosság száma, és emiatt is megindult a nagyszabású görög gyarmatosítás, ami önálló telepeket, városállamokat hozott létre a mediterrán térségben az Azovi-tengertől az Ibériai-félszigetig, az észak-afrikai Cyrenaicától az Adriai-tenger nevét adó Adria városáig.

Lakás

Egy megaron romjai, középen a tűzhely maradványai

Az arisztokraták palotái

Az arisztokraták, a görög világ helyi uralkodói terjedelmes épület-csoportokban laktak. Homérosz négy ilyen palotát ír le, nyilván saját korának palotái alapján is, a legrészletesebben Odüsszeuszét. Leírásaiból és a régészeti kutatásokból elég részletes képet lehet alkotni ezekről az épületekről.

Az ilyen palota lakóhelyiségekből, udvarokból, gazdasági épületekből, istállókból, raktárakból álló komplexum. Nagy létszámú cselédség sürgött-forgott a gazdasági udvarokon, főleg nők; a férfi cselédek nagy része a palota körüli tanyákon élt és dolgozott. A palota-komplexumot magas, jól védhető fal vette körül, a tetején az átmászást gátló rácsozattal. A masszív kapuzat a díszudvarra nyílik. ezt háromoldalról építmények övezik, köztük a felnőtt fiúk, vők különálló ágyasházai.

A lapuval szemben áll a díszudvaron a főépület, előtte oszlopfolyosó, (portikusz) húzódik. mögötte következik az előcsarnok (prodomosz). Az előcsarnokban ágyaznak meg a megbecsült vendégeknek. Ezután következik a díszterem, a megaron. Ez mindig dél vagy kelet felé néz, a napvilág felé fordul. A díszudvar és a főépület körül helyezkednek el a csatlakozó épületek, a női cselédek szobái és egyéb helyiségek, minden különösebb építészeti elv vagy rend nélkül. Közöttük van az úr ágyasháza is. Ide hívja feleségét vagy ágyasai egyikét kedve szerint a női cselédek közül. Mellette a kádakkal felszerelt fürdő, ahol a rabnők fürdetik az uraságot vagy vendégeit. Az előkelő vendégek esetében néha a család valamelyik lánytagja végzi el ezt a szolgálatot. A feleség szobája távolabb, esetleg a megaron tetején helyezkedik el, és itt őrzik a kincstárat és az értékes felszerelések raktárát is. Az egyéb készletek, az olaj, a bor, a gabona, a liszt, a textil, a bőr és a fémek raktára északra vagy nyugatra van a palota falain belül, részben a földbe süllyesztve a romlandó készletek megóvása érdekében. Az istállókban meglehetősen nagy állatállomány is helyet kap, marhák, öszvérek, lovak, körülöttük a szolgálók hálóhelyeivel.

A díszudvaron oltár is áll, ahol az ünnepélyes áldozatokat (például marhacombok elégetése) végzik. Ugyancsak ezen az udvaron áll a tholosz, a halottasház, mintegy az oltár ellentételeként, az alvilág kapuja. A palota ura itt hajtatja végre a kivégzéseket is.

Megaron, lakberendezés

A homéroszi korban is a megaron a palota központja, csakúgy mint már a mükénéi kultúra idején. Az úr itt étkezik családjával, itt fogadja vendégeit, itt zajlanak az ünnepi lakomák. A terem alaprajza rendszerint négyzethez közelálló téglalap, mintegy 10x12 méter. Három fala teljesen zárt, sem ajtó, sem ablak nincs rajta. A terem közepén két-három méter átmérőjű nyílt tűzhely van, kőemelvényen, amelynek lapját körben hamu fedi. A füst a mennyezet közepén kialakított nyíláson át távozik, e fölött kis laterna-tető van az eső ellen. A tűzhelytől távolabb körben oszlopok tartják a mennyezetet, az úr, a felesége, a fő vendégek ezek tövében ülnek díszes, nehéz székeiken, a thronoszokon, arccal a tűz felé. A többiek székeken, kereveteken szerte a teremben, ami körülbelül ötven személy befogadására alkalmas. Ebben a korban az urak mindenhová magukkal vitték fegyvereiket, legalább a kardjukat, lándzsájukat. A megaronban ezeket az oszlopokon lévő fogasokra akasztották fel. Más bútor nincs, állandó asztal helyett lakoma idején a vendégek elé a szolgák kis asztalkákat állítanak. A nagyurak gazdagságukat nem a berendezésben, hanem a falak, ajtók, oszlopok díszítésében élték ki, amire aranyat, elektront, ezüstöt, elefántcsontot, bronzot használtak. A luxus gyakran hivalkodó, mai szemmel ízléstelen formákat öltött.

A megaron nappal a bejáraton és a tetőn, a füstnyíláson keresztül kapott némi fényt. Este a tűzhely a legfőbb fényforrás, emellett gyantás fáklyák, edényekben égetett élénk fényű faforgácsok világítanak. A szobákban és a folyosókon kézi olajmécseseket használnak. A szobákban bútorzatként könnyű székek, egyszerű ágy és ládák vannak. Az ágyon vászonlepedőt, gyapjútakarót alkalmaznak. Ablakok ezekben a helyiségekben sem voltak, a széles ajtók nappal tárva-nyitva voltak a világosság kedvéért.

Ebben a korban kezdték alkalmazni a kulcsos zárakat a fontosabb kincsek őrzésére az addigi keresztrudak, reteszek, szíjak mellett.

Évszakok, napszakok, testápolás, ruházat

Khitónt viselő későbbi kariatida

Az élet ritmusát a Nap járása határozta meg. Kora tavasztól december elejéig a palotában és a földeken a cselédek keményen dolgoztak, az urak is a szabad levegőn éltek, ellenőrizték a munkát, vadászgattak, utazgattak, hadi vállalkozásokba bonyolódtak. A nyári kánikula ideje azonban kivétel ez alól, ezeket a heteket az előkelők lehetőleg árnyékban töltötték. Ennek az időszaknak a kezdetét a Szíriusz csillag felbukkanása jelezte a hajnali szürkületben.

December elején, a vetési munkák után, amikor az idő hidegre, esősre fordult, az emberek otthonukba húzódtak. Ez ugyanakkor az urak dús lakomáinak is az ideje volt.

Az emberek napi tevékenységüket is a napvilághoz igazították. A homéroszi költészeten végigvonul az a fordulat, miszerint a palota ura, egész családja, házanépe már talpon van, amikor „megjelenik a reggel leánya, a rózsaszínű hajnal”. Napnyugta után pedig hamarosan nyugovóra tértek, a szegényes világítási lehetőségek miatt is.

Az előkelők alapos tisztálkodására délután került sor, a napi munka után, a vacsora előtt. A szolgálók a fürdőben, kőkádakban meleg vízzel lelocsolták az urak testét, ledörzsölték, majd bekenték finom olajjal. Megmosták hajukat, szakállukat is, majd tíz ujjal rendbeszedték – fésűt Homérosz még nem említ. A hosszú haj, szépen nyírott szakáll a nemesek kiváltsága. Az eposzok szövegeiből kitűnik, hogy a szőke haj volt divatos, valószínűleg szőkítették az előkelők haját.

A ruházat egyszerű volt, alapját férfiak és nők esetében egyaránt – ekkoriban és még sokáig ezután is – a khitón adta. Ezt a két darab vékony lenszövetből szabás nélkül összevarrt, egyenes vonalú ruhadarabot övvel, redőzéssel „díszítették”. Hosszúsága az egyes vidékek divatja szerint változott. A férfiak efelett ugyancsak egyenes vonalú csuklyás köpenyt viseltek. Bőrből vagy nemezből készült sapkát is hordtak. A lábbeli általában szandál volt, azaz bőrtalp szíjjal a lábhoz erősítve, vagy télen marhabőrből varrott magasszárú cipő, nemezzel bélelve.

Az egyszerű ruházattól eltérően az előkelők rengeteg ékszert használtak, ez volt az egyik legfontosabb státuszszimbólum. Egy-egy nagyúr sírjából egész kis kincstár került elő: függők, gyűrűk, láncok, diadémek aranyból, ékkövekkel, ruhára varrható aranylapocskák.

Étkezés, lakomák

Az egyszerű reggeli gyakran az esti maradék elfogyasztásából állt.

A korszak vége

A korban a hatalmat kezükben tartó nagybirtokos nemesek osztálya fokozatosan manufaktúra-ipari, hajótulajdonosi oligarchiává fejlődött. A nép többsége kiszorult a jólétből, a vagyonból, a hatalomból, ezért társadalmi ellenállás alakult ki a vagyonos osztállyal szemben. A népmozgalmak eredményeként sokfelé türanniszok jutottak hatalomra, akik részben a szélesebb néptömegek érdekében, részben a maguk javára megtörték az arisztokrata osztály hatalmát. Később a legtöbb városállamban a szélesebb néprétegek, a démosz vették kezükbe a kormányzást, és megkezdődött a görög demokrácia virágkora.

Források

• ↑ Mireaux: Émile Mireaux: Mindennapi élet Homérosz korában. Budapest: Gondolat. 1962.  

Kapcsolódó szócikkek

• Mindennapi élet Athénban Periklész korában
• Mindennapi élet az ókori Egyiptomban