Szerkesztő:Shakes/Futóáramlás

A futóáramlások (jetek) viszonylag szűk keresztmetszetben összpontosuló, nagy szélsebességű horizontális (vízszintes) áramlási zónák. A szűk keresztmetszet néhány száz métert jelent, míg a nagy szélsebesség alatt általában 30-40 m/s illetve azt meghaladó szél értendő (a legtipikusabb értékek 50 illetve 80 m/s közöttiek). A horizontális jelző arra utal, hogy az áramlás vertikális kiterjedése elhanyagolható a horizontálishoz képest, a jetek hosszan elnyújtottak, akár az egész Földet körbefuthatják, bennük az áramlás is horizontális illetve közelítőleg horizontális. A jetek közelében igen erős szélnyírás tapasztalható, a szélsebesség rohamosan növekszik a szélmaximum felé haladva, amely az ún. jetmagot vagy tengelyt képezi. Az időjárási jelenségek nagy számáért felelősek a jetek, nagyban segíthetik a konvekciót (lásd konvekció), sőt, a ciklogenezisben is szerepet játszhatnak. A jetek három fő típusra oszthatók: - poláris jet - szubtrópusi jet - alacsonyszintű jet A poláris jet tipikusan a 30. illetve a 70. szélességi körök által határolt zónában fordul elő (nyáron közelebb a pólusokhoz, a téli félévben közelebb az egyenlítőhöz), általában a 50 mb és 250 mb-os nyomási szintek között (azaz a tropopauza közelében), a benne uralkodó áramlás nyugatias. A sarki poláris illetve a mérsékeltövi meleg levegőt elválasztó ún. polárfront mentén megnyilvánuló erőteljes hőmérsékleti különbségből nyeri erejét. A Rossby-hullámhoz hasonlóan meanderező alakot vesz fel, azonban a mérsékelt övi ciklonok frontjaihoz kapcsolódóan gyakorta több részre bomlik. Ezekben a "jet-szakaszokban" az áramlás délnyugatias, északnyugatias irány is felvehet. A jetek helyének ismerete fontos lehet a nagytérségű feláramlások, valamint a konvekció szempontjából. A poláris jetek léte abból adódik, hogy az egyenlítő felöl a sarkok irányába áramló meleg légtömegek megtartják a föld egyenlítőre vetített forgási sebességének megfelelő 466m/s-os sebességüket és a magasabb szélességi körök relatív alacsonyabb forgási sebessége mellett a két sebesség közötti különbség kelet felé tartó áramlásként jelenik meg. A szubtrópusi jet jellemzően a 20. illetve az 35. szélességi körök között fordul elő a téli félévben, a 200 mb-os nyomási szint magasságában, a poláris jet-tel szemben jóval folytonosabb, tartósabb képződmény, az egész Földet körülöleli, benne az áramlás nyugatias. A kétféle jet télen gyakran egybeér, egybemosódik (pl. Japán, illetve az USA térségében), különösen nagy szeleket előidézve 200 mb magasságban, elősegítve a felszíni ciklogenezist. Alacsonyszintű jet: Az jet definíció alapján nem tartozik a jet stream-ek családjába, a szakirodalom azonban általában mégis oda sorolja, mivel a viszonylagosan nagy szélsebesség ebben az esetben is a környezetétől jól elkülöníthetően jelenik meg. Leginkább az USA-ban fordul elő a Déli-síkság térségében, erőteljes, meleg, nedves délies áramlás formájában (a Mexikói-öböl felől), 7-800 méteres magasságban. Mindennek nagy szerepe van az észak-amerikai nyári heves konvektív események kialakulásában. Ugyanakkor az inverziók felett (pár száz méteren) kialakuló nagyobb szélsebességek térségét is szokás jetnek nevezni.