Szerkesztő:Raczrobert/Merseburgi ráolvasások - közzétéve

A merseburgi (ejtsd: merzeburgi) ráolvasásokat 1841-ben fedezte fel Georg Waitz a merseburgi dóm könytárában, egy 10. századi teológiai témájú kéziratban, amelyet Jacob Grimm 1842-ben megjegyzéseivel ellátva ki is adott. Az összesen két varázsformula ófelnémet nyelven került lejegyzésre, és kiemelkedő nyelvtörténeti jelentőségük a koruk mellett abban is rejlik, hogy tartalmukban még a kereszténység előtti germán mitiológiát és vallásosságot tükrözik. Az első merseburg ráolvasás ún. "oldóvarázslat", amely hadifoglyok bilincseinek feloldását célozza, míg a második sérült vagy kibacsaklott lólábat hivatott gyógyítani.

Az első ráolvasás

E. Sievers szerinti normalizált ortográfiával:

Eiris sâzun idisi, sâzun hêra duoder.(A1 ; C2)
suma haft heftidun, suma heri lêzidun,(C1 ; C2)
suma clûbodun umbi cuniowidi:(C1 ; B1, o. C3)
insprinc haftbandun, infar wîgandun.(aD1 ; aD1)

Mai német fordításban

Einst saßen Idise, setzten sich hierher und dorthin.
Einige hefteten Fesseln, einige reizten die Heere auf.
Einige klaubten herum an den Volkesfesseln
Entspringe den Haftbanden, entkomme den Feinden.

Magyar fordításban

Ültek valah az idizek, ide s amoda ültek
Néhányuk bilincset akasztott, néhányuk bőszítette a sereget
Néhányuk szedegette a népek bilincsét
Ugorj a ragaszkötélből, menekülj az ellenségtől

A második ráolvasás

Phôl ende Wuodan fuorun zi holza. (A1 ; A1)

dû wart demo balderes folon sîn fuoz birenkit. (B2, o. B3 ; C2)

thû biguol en Sinthgunt, Sunna era swister; (A3 ; A1)

thû biguol en Frîja, Folla era swister; (A3 ; A1)

thû biguol en Wuodan, sô hê wola conda: (A3 ; C2)

sôse bênrenki, sôse bluotrenki, (C1 ; C1)

sôse lidirenki: (C2)

bên zi bêna, bluot zi bluoda, (A1 ; A1)

lid zi geliden, sôse gelîmida sîn. (A1k ; B2)

Phol und Wodan begaben sich in den Wald

Da wurde dem Fohlen des Herrn/Balders sein Fuß verrenkt

Da besprach ihn Sinthgunt, die Schwester der Sunna

Da besprach ihn Frija, die Schwester der Volla.

Da besprach ihn Wodan, wie er es wohl konnte.

So Beinrenkung, so Blutrenkung,

so Gliedrenkung:

Bein zu Bein, Blut zu Blut,

Glied zu Glied, wie wenn sie geleimt wären

Phol és Wodan az erdőbe mentek

Ott aztán az úr/Balder csikójának kibcsaklott a lába

Ott aztán ráolvasott Sinthgunt, Sunna nővére

Ott aztán ráolvasott Frija, Volla nővére

Ott aztán ráolvasott Wodan, ahogy csak (ő) bírta

Ahogyan bicsaklás, ahogy vérhúzódás

Ahogy lábhúzódás

Lábat lábhoz, vért vérhze,

Tagot taghoz, mint ragasztva lennének.

Forrás

Stefan Sonderegger: Althochdeutsche Sprache und Literatur de Gruyter Studienbuch, Berlin 2003.