Szerkesztő:Kreamar/Tételes jog

A tételes jog

„társadalmi viselkedést szabályozó, intézményesen kiadott és szavatolt normák rendszere, →pozitív jog. - Feltétele az intézményes működésre képes társad., melynek rendjéből a közösség céljának megfelően fakadnak azok a követelmények, melyeket a ~ szabályainak konkretizálniuk kell. Ezt a ~ot megelőző, hozzá képest elsődleges és meghatározó jelentőségű követelményrendszert és elveket, melyek szerint az emberek sokasága intézményes társad-má szerveződik, nem lehet mereven elválasztani a jog világától. Ezért sokan erre is alkalmazzák a jog elnevezést, s vele kapcsolatban intézményes jogról (v. strukturális jogról, lényegi jogrendről) szólnak, méltán hangsúlyozva ezzel, hogy a jog valósága tágabb a ~szabályok összességénél (melyet formális jogrendnek is szokás nevezni). - A ~ normái parancsolóak, vagyis nem leírják, hogy általában az emberek hogyan viselkednek, hanem előírják, hogyan kell viselkedniük. Jellemzőjük az általánosság, hiszen tényállástípusokat szabályoznak, s nem vehetik teljesen figyelembe az egyes esetek egyediségét; ezért is nélkülözhetetlen az esetek egyedi sajátosságainak bizonyos tekintetbevételét lehetővé tevő záradékok, „kiskapuk” rendszere. - A ~ot az erkölcsi törv-től és az illemszabályoktól megkülönbözteti: az intézményes szankcionáltság, vagyis az a tény, hogy követését meghatározott eljárás szerint alkalmazásra kerülő szankciók biztosítják (bár ez nem felétlenül jelent mindig fiz. erővel való kikényszeríthetőséget); az interszubjektivitás (alanyok közti viszonylatokat szabályoz, s nem az ember önmagához való belső viszonyulását); valamint a külsőség (hiszen elsősorban az érzékileg tapasztalható, külső megnyilvánulások érdeklik, a gondolatok és szándékok inkább csak a külső megnyilvánulásokhoz való viszonyukban). - Vannak olyan alanyi jogok és kötelességek is, amelyek megelőzik a ~ot, sőt nem vezethetők le az „intézményes jog” valóságából sem, hanem annak alapfeltételeit alkotják. Így maguk is valamiképpen a jog világához kapcsolódnak. Ezeknek alapját az emberek közti igazságos rend olyan követelményei képezik, melyeket együttesen a kat. egyházjogban természetjognak neveznek. - A ~i normarendszer nem végső szabálya önmagának. Az embereknek a ~ kialakulásához szükséges társad-má intézményesülése sem a lét tágabb összefüggéseiből kiszakítható folyamat. A merev jogi institucionalizmus (az intézményes és ~ megkülönböztetésén alapuló elmélet) éppen azzal szolgáltatott alapot sokak bírálatára, hogy ettől az összefüggéstől eltekintett. Ha viszont az intézményes v. strukturális jogot úgy fogjuk fel, hogy annak alapját az emberi személy valóságából, méltóságából, az emberek közti igazságos rend szükségletéből adódó kívánalmak alkotják, akkor az intézményes jog a teremtett valóság rendjében gyökerezik, a rá épülő ~ pedig norma normata, 'más szabályokhoz igazodó szabály'. Egyrészt az intézményes jog társad. valóságához, másrészt az emberek közti igazságos rend alapvető követelményeihez igazodik. Ezért a ~ megalkotása és alkalmazása sem történhet önkényesen, hanem igazodnia kell pl. a fiz., biológiai, pszichológiai, társad. törvényszerűségekhez, figyelembe kell vennie ez etika szempontjait. - Ha a ~ előírásai nem az adott társad-ban működő intézményes jogra épülnek, társad-ilag irreálisakká válnak, s aligha van esélyük a tényleges érvényesülésre, vagyis arra, hogy a társad. viselkedést valóban szabályozzák. Ha viszont az igazságosság alapvető követelményeivel, az erkölcs kívánalmaival, a „természetjoggal” kerülnek ellentétbe, akkor nem lehetnek erkölcsileg kötelezőek. A reális érvényesülés esélye és a szabályok etikai minősége össze is függ egymással, nem pusztán azért, mert az etikai értéktudat a társad. valóságának része és kifejezője, hanem mivel az emberi együttélés alapvető törvényszerűségeit ugyanaz a Teremtő rendezi, aki az objektív erkölcsi értékeknek is végső forrása. - A ~ot megelőző, de a jog számára is parancsoló erővel rendelkező tényezők feltárása elsősorban az egyes szaktud-ok (termtud-ok, szociológia, pszichológia, etika, morálteol. stb.) feladata, de figyelembevételük elől a jogi élet egyetlen szintjén sem lehet mereven elzárkózni. Állandó erőfeszítést igényel e szempontok érvényesítése a jogrendszeren belül.”

A tételes jog

„Tételes jog, az alanyi értelemben fizikai vagy jogi személynek a tételes törvényekből fakadó azon erkölcsi képessége, hogy bizonyos dolgokat saját céljára alkalmazhasson, birtokolhasson, használhasson, cselekedhessen, követelhessen. Pl. az árvának joga van arra, hogy gyámot kapjon, ki neveli, vagyonát védi. Tárgyi értelemben a T. ama jogszabályok összege, melyek a törvényhozónak kellőkép kihirdetett akarati elhatározásából nyerik érvényüket. Ezek származhatnak Istentől vagy embertől s így van tárgyi értelemben is tételes isteni jog és emberi jog. Az ó- és újszövetség üdvrendje nagyrészt tételes isteni jog. A tételes emberi jog a törvényhozásra jogosított emberi tényezők (uralkodó, parlament, pápa, püspök, zsinatok) által alkotott jogszabályok összege. A T. különbözik a természeti jogtól, mert érvényének alapja közvetlenül nem a teremtés ténye, hanem ezen kívül kifejezett, kihirdetett, a közösséget kötelező akarat. Viszont a T. csakis a természetjog alapján épülhet fel és azért vele ellentétbe nem kerülhet. A tételes és természeti jog összeütközése esetén, inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embernek. A T. tagadói közé tartoznak az anarchisták, nihilisták. A T. nem változatlan. Az ószövetségi üdvrend T.-a helyet adott az újszövetséginek. Az emberi törvényhozás is állandó fejlődésben van.”