Szerkesztő:Kreamar/Jogalkotás

A jogalkotás fogalma egy adott országban az állami jogszabályalkotás folyamatát, valmint a megalkotott jogszabályokat egyaránt jelentheti.

Fő területei

Fő területei:

• a szűkebb értelemben vett törvényhozás vagyis törvényalkotás, amely kizárólag a parlament jogosítványa lehet, illetve
• a rendeletalkotás - minden más szerv (pl. kormány, elnöki tanács stb.) jogszabályalkotási hatásköre illetve tevékenysége

A hatályos magyar szabályozás

Magyarorországon a többször módosított 2010. évi CXX. törvény szól a jogalkotásról.

A törvény hatálya

A törvény hatálya kiterjed

• a) a jogszabályokra, valamint
• b) a normatív határozatra és normatív utasításra (a továbbiakban együtt: közjogi szervezetszabályozó eszköz)

A törvény rendelkezéseit

• a) a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabályokra a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló törvényben foglalt eltérésekkel, illetve
• b) a különleges jogrendben alkotható jogszabályra a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
• A jogszabályok előkészítéséről szóló IV. Fejezet rendelkezéseit az Alaptörvény és módosítása előkészítésére is alkalmazni kell.
• E törvénynek a jogszabályokra vonatkozó rendelkezéseit rendelkezéseit - bizonyos kivételekkel - a közjogi szervezetszabályozó eszközre is megfelelően alkalmazni kell.

A rendeletalkotás

A végrehajtó hatalom feladata kettős: egyrészt átruházott hatáskörében jogalkotással foglalkozik, másrészt pedig - a jogalkalmazás körében - a törvényeket illetve az általa átruházott hatáskörében hozott egyéb jogszabályokat (rendeleteket) végrehajtja.

Az angol terminológia

Az angol nyelv különbséget tesz a legislature, mint a jogalkotó szervek gyűjtőfogalma, valamint a legislation, mint az ezen szervek által alkotható jogszabályok, mint dokumentumok gyűjtőfogalma között. Ezektől elkülönül az executive, mint a legislature alá tartozó szervek jogszabályainak végrehajtását szolgáló jogszabályok illetve az ezeket megalkotó szervek között.

A jogalkotás története

A középkorban alakult ki a parlamentarizmus, amely elosztotta a szerepeket a különböző jogforrások között.

Montesquieu hatalommegosztási elmélete nyomán elterjedt a hatalmi ágak megkülönböztetése: a parlament mint törvényhozó hatalom, illetve a király vagy a kormány, mint végrehajtó hatalom közötti fogalmi különbségtétel. Ezektől élesen elválik igazságszolgáltatás (más szóval törvénykezés), illetve a közigazgatási szervek által végzett jogalkalmazás.

Egyes országokban, főleg az angolszász jogrendszerekben, bírói jogalkotásról is beszélünk. A tételes jog elsőbbségén alapuló európai (kontinentális) felfogás ugyanakkor a bírói jogalkotást korlátozza és csak kivételesen ismeri el.

A Királyi Közjegyzők Közlönyéből (1934)

• Jogalkotás és jogalkalmazás. (Irta: Kubinyi Elek dr. güssingi (Austria) közjegyző.)

409. old. A jogalkotást törvénybehozásnak is szokás nevezni, holott a törvényhozás csak legelőkelőbb, legtekintélyesebb formája a jogalkotásnak, mert abban nemcsak a sajátosan ilyeneknek nevezett törvényhozó szervek, tehát végeredményben a törvényhozás gyakorlására kiszemelt egyének programmjainak helyeslése s azok megválasztása által az egész nemzet, hanem az önkormányzati testületek is részt vesznek szabályrendeleteikkel, a különböző jogi személyek alapszabályaikkal, a bíróságok elvi jelentőségű határozataikkal, az egyesek szerződéseikkel, melyek egymás közt törvény erejével bírnak. A jogalkalmazás viszont az állami végrehajtó hatalom szerveinek működését, a tágabb értelemben vett közigazgatást jelenti, amely szintén lehet közvetett is és a szoros értelemben vett közigazgatáson kívül, magaában foglalja a rendes polgári és büntető bíráskodást is. A törvényhozó és végrehajtó állami hatalmak közvetlen, valamint átruházás folytán közvetett működése a jogalkalmazás, továbbá az egész nemzet jogalkotó tevékenysége szakadatlanul... 410. old. folyik és érezhető az állam nemzetközi életének kialakulásában is. Forrása az állam szuverenitása. Az államnál magasabb szervet az emberiség még eddig nem termelt ki magából. A nemzetek szövetségének nincs szuverenitása és csupán a diplomáciai tevékenység új formájának tekinthető. A nemzetközi bíráskodás a jogalkalmazás teendőit gyakorolja ugyan az egyes államok vagy alattvalóik között, de ítéletei csak az egyes államok akaratának külön nyilvánítása, szerződésszerű önkorlátozása által válnak hatályossá, enélkül nem bírnak sanctioval. Az állami tevékenységet a jog légkör gyanánt veszi körül, sőt egyes tudósok szerint az állami tevékenység és a jog azonos fogalmak. Ez mindenesetre áll az illető állam tagjaira nézve.A kívül állók szempontjából azonban nem mindig látszik az állami tevékenység jogosnak. De belülről nézve is vajmi gyakran meg lehet állapítani, hogy „a garat üresen jár”, vagy roszszul működik. Az állam tevékenységének, vagyis a positív, a jelenleg élő jognak megismerése a dogmatikus, nemzetközi viszonylatban az összehasonlító jogtudomány feladata. A jogalkotás szabályai a közjogot, a jogalkalmazás szabályai a közigazgatási jogot képezik. Ez utóbbiba tartozik, ha megköveznek is e kijelentésemért, az anyagi és alaki magán- és büntetőjog is. A positív jog egész terjedelme, vagyis a jogszabályok összeségének ismerete és magyarázata azonban még nem meríti ki a jogtudomány egész tartalmát, habár a dogmatikus jogtudomány felölelheti a létező jogállapot kritikáját is. Ez a bíráló tárgyalási mód azonban csupán nemleges. De a nyilvános életben szereplő állampolgár — nem csupán a jogász — elé, akik az államgépezet szerkezetét és működésének dübörgését megfigyelik, még egy nagy kérdés mered: váljon helyes-e a positív jog és miként kellene azt helyessé változtatni? Az út, mely a helyes jog felismerésére vezet, melynek célja a nemzet életének helyes irányba terelése, a politika tudománya. Nem a politika gyakorlata, amely Concha Győző, az egyik legnagyobb jogtudós szerint nem tudomány, hanem művészet. Nem a publicisztika, amely, többé kevésbé helyes, kritikát ad csupán. Concha Győző monumentális műve az állam keletkezését, célját, szerkezetét, a törvényhozó és végrehajtó hatalom működését a legalaposabb tudományos vizsgálat alá veszi ugyan, de a jogalkotásnak és a jogalkalmazónak épen az igazságügy kö-

411. old. rébe tartozó kérdéseit már nem tárgyalja olyan kimerítően, aminek az az oka, hogy politikájának különös része befejezetlen maradt. Alkotmánytanában részletesen beszél ugyan az állam kényszerítő akaratáról, a bíráskodásról az állami akarat végrehajtása felett és a bíráskodás különválásáról közigazgatástanában pedig a bíráknak a hivatali viszonyból folyó kötelességeiről és a bírói hatalom és a tulajdonképeni közigazgatási működés eltérő jellegéről , de magát az igazságügyi szervezetet és annak életfunkcióit egyáltalán nem tárgyalja, így pl. az ügyészségről, az ügyvédségről és a közjegyzőségről említést sem tesz, miért is mondhatjuk, hogy a nagy mű az igazságügyi politikára nem terjeszkedik ki.

Magyarországon

„ Kevesebb ülés, kevesebb szavazás és törvény: látványosan lefékezett a 2018–2022-es ciklusban a törvénygyár, különösen annak második felében. A kormány azonban nem lustult el: az utóbbi két évben nem is volt igazán szüksége Orbán Viktornak a bátor gombnyomogatóira, mivel a rendeleti kormányzással szinte bármit megtehet a sajátjai nélkül is, az ellenzék pedig eddig sem zavarta. ”

(2022 augusztus)

Visszamenőleges hatályú jogalkotás

„A visszamenőleges jogalkotás azt jelenti, hogy olyan jogszabály születik, amely már lezárt jogi ügyekre vonatkozik, a rájuk vonatkozó szabályozást utólag megváltoztatja. A jogállam egyik fő jellemzője, a visszamenőleges jogalkotás tiltása, kivezetése az állami elnyomás eszköztárából. Az egészségügyi adatok kezelésében ez persze nem érvényes (2016. március 21.). ... Az Alkotmánybíróság egyik első intézkedése az volt, hogy saját magát is alárendelte ennek az elvnek, és leszögezte, hogy jogszabályt nem fog visszamenőleges hatállyal megsemmisíteni – csak kizárólag a döntés napjától kezdve leghamarabb, vagy egy későbbi, meghatározott időponttól kezdve.

Az Alkotmányban (1948. évi XX. törvény) ugyanakkor a visszamenőleges jogalkotás tilalma nem szerepelt. Az új Alaptörvényben is csak a büntetőjogi alkalmazása tiltott. Ugyanakkor a Jogalkotásról szól 2010. évi CXXX. törvénybe bekerült:

15. § (1) A jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálybalépését követően a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.

(2) A jogszabályi rendelkezést – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a hatálya alatt a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint b) megkezdett eljárási cselekményekre a jogszabályi rendelkezés hatályvesztését követően is alkalmazni kell.

Az Alkotmánybíróság sok döntésének indoklásában szerepelt a visszaható jogalkotás tilalmának elve. Egyik nevezetes ügy volt a végkielégítésekre kivetett 98%-os különadó. Kétszer utasították el az Országgyűlés által hozott törvénymódosítást. ”

Kapcsolódó szócikkek

2022 a jogalkotásban