Szerkesztő:Kreamar/Jevgenyij Pasukanisz

Arcképe

Jevgenyij Bronyiszlavovics Pasukanisz (1891 - 1937) szovjet jogász, a sztálini korszak jogtudományának egyik meghatározó alakja. A "nagy tisztogatás" idején kivégezték.

Életpályája

Életpályájának kezdete

Csatlakozott a Szociáldemokrata Munkáspárthoz (RSLDP) Szentpéterváron. 1909-ben Szentpéterváron kezdett jogtudományt tanulni. Szocialista aktivizmusa következtében a cári rendőrség száműzetéssel fenyegette Pasukaniszt, így 1910-ben Oroszországból Németországba távozott. Tanulmányait Münchenben folytatta. Az első világháború alatt visszatért hazájába, Oroszországba. 1914-ben segített kidolgozni a háborút ellenző RSLDP határozatot. Az 1917-es októberi forradalmat és a Szovjet-Oroszország létrejöttét követően Pasukanisz csatlakozott az Orosz Kommunista (bolsevik) Párthoz. 1918 augusztusában Moszkvában bíró lett. A Külügyminisztériumban is betöltött tisztséget, és tanácsadója volt a berlini szovjet nagykövetségnek, közreműködve az 1922-es Rapalloi Szerződés megszövegezésében. 1924-ben a Kommunista Akadémia tagjaként főállású akadémiai feladatokra helyezték át. 1930-ban Pasukanisz a Kommunista Akadémia alelnöke lett.

Késői évei

1925 és 1927 között Pjotr Sztucska, egy másik szovjet jogtudós és Pasukanisz összeállították az „Állam és Jog Enciklopédiáját”, és folyóiratot indítottak „A jog forradalma” néven. 1927-ben a Kommunista Akadémia rendes tagjává választották, végül alelnöke lett. Sztucskával közös állam- és jogelmélet szekciót indítottak az Akadémián. 1930-ban azonban Nyikolaj Buharint Sztálin megtámadta, mert ragaszkodott ahhoz, hogy az államnak el kell halnia ahhoz, hogy a kommunizmus létrejöjjön - ahogyan azt Marx szorgalmazta. Ezután Pasukaniszt valamennyi politikai tisztségétől megfosztották. Pasukanisz hamarosan a kormány részéről is nyomás alá került. Ennek eredményeként Pasukanisz elkezdte felülvizsgálni államelméletét. Barátjával, Sztucskával abbahagyta a munkát. Nem világos, hogy Pasukanisz átalakulása egyszerűen a biztonsága miatti félelem eredménye volt-e, vagy valóban meggondolta magát. 1931-ben a Szovjet Építésügyi és Jogi Intézet (a Szovjet Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézet elődje) igazgatójává nevezték ki. 1936-ban kinevezték a Szovjetunió igazságügyi helyettesének biztos-nak, és tagságra javasolták a Szovjet Tudományos Akadémia tajának.

Andreas Harms szerint Pasukaniszt Pjotr Jugyin a "nép ellenségének" minősítette. 1937. január 20-án Pasukaniszt letartóztatták, és Andrej Visinszkij hamarosan felváltotta őt a Szovjet Építési és Jogi Intézetben. Alfred Krisianovics Sztalgevics, Pasukanisz régi kritikusa, vette át a kurzusait a Moszkvai Jogi Intézetben.

Pasukaniszt, számos önkritika közzététele ellenére, végül 1937-ben "trockista szabotőrnek" minősítették, és 1937 szeptemberében kivégezték. Pasukaniszt 1957-ben posztumusz rehabilitálták, bár elméleteit a szovjet joggyakorlat főáramlata akkoriban nem vette át.^[forrás?]

Elméletei

1924-ben Pasukanisz kiadta alapművét „A jog általános elmélete és a marxizmus" címmel. Ez a mű leginkább Pasukanisz "[[áruforma-elmélet"ről ismert. Ez az elmélet a marxista gondolkodás két pillérére épült: (1) a társadalom szerveződésében a gazdasági tényező a legfontosabb; a jogi és erkölcsi elvek és intézmények ezért egyfajta felépítményt alkotnak, amely a társadalom gazdasági szervezetét tükrözi; és (2) a kommunizmus végre elért állapotában a jog és az állam elsorvad. Ha megvalósul a kommunizmus, a tipikusan értelmezett erkölcs nem tölt be semmilyen funkciót.

"A szocialista gazdasági viszonyokat már nem jogszabályok rendezik, hanem ún. technikai-adminisztratív normák." (Pasukanisz)

„ Pasukanisz 1927-ben azt vallotta, hogy a jog az áruforgalmon alapul, így ha az áruforgalom megszűnik, akkor a jog is elhal. Ameddig azonban még létezik a jog, addig árujog lesz. Pasukanisz szerint az áruforgalom miatt kell a dolgok őrzőjét jogalannyá tenni, ezáltal pedig a jogalanyiság az árutulajdonosi minőség perszonifikálása és egyben legitimálása. A szerző elismeri, hogy a társadalmi tulajdonnal gazdálkodó állami vállalatok is személyiséget kaphatnak a jogtól, ez azonban csak korlátozott jogképességet jelenthet, amelynek a terjedelmi korláton túl időbeli korlátja is van, mert a piaci viszonyok imént vízionált megszűnésével kapcsolatban ez a jogképesség is meg fog szűnni, ugyanis az állam jogképessége szükségtelenné teszi. Voltak azonban a ’szovjet gondolkodásban’ olyan irányzatok, amelyek addig sem mentek el a jogalanyiság tekintetében, mint Pasukanisz: ezen álláspont szerint a vállalatok esetében jogi személyiségről nem beszélhetünk, mert a gazdaságirányítástól való erős függőség miatt legfeljebb csak költségvetési üzemeknek lehet azokat tekinteni. ”

„69. lábjegyzet: Jevgenyij Pasukanisz (1891–1937) „buharinista jogelmélete” szerint a jog nem más, mint az anarchisztikus áruviszonyok kifejezésmódja, s miután a jogfejlődés ezen áruviszonyok fejlődésével esik egybe, annak csúcspontja (a kapitalizmus) után, az anarchikus áruviszonyokat megszüntető szocializmus megvalósulásával maga is megszűnik. Amíg ez megtörténik, a szocializmust építő társadalomban szükség van még szabályokra, ezek azonban már nem jogi jellegűek, hanem pusztán technikai-adminisztratív természetűek. Pjotr Szutcska (1865–1932) nem a jogról általában, hanem csak a civiljogról mondott ítéletet. Burzsoá maradványnak nyilvánítva, melynek alkalmazását kizárólag az egyéni árutulajdonosok vagyoni viszonyaira kell korlátozni, de a szocialista szervezetek egymás közötti vagyoni viszonyaira vonatkozó érvényesülését nem szabad megengedni. Vö. П. И. Стучка: Введение в теорию гражданского права. Учебное пособие, 2-е изд. (Москва: Соцэкгиз 1931). ”

„Erre az időszakra (1925–1935) esnek a szovjet polgári jogtudomány legnagyobb és legerőteljesebb vitái, ekkor alakulnak ki a később eretnekségnek minősített elméletek (A. G. Gojhbarg a jogi normativitást, s általában az írott jogot elvető korai szemlélete, P. I. Sztucska a kétszektoros jogról, J. B. Pasukanisz egységes gazdasági jogról alkotott tudományos koncepciói), s e viták nyomán fejlődött ki, ahogyan Genkin professzor írja, „a szovjet szocialista polgári jog marxista pártos tudománya”, amely azután „következetesen harcolt a burzsoá kozmopolitizmus szovjet jogirodalomba való behatolása ellen”.”

„A szovjet jogfejlődés tehát egyértelműen a mellett szól, hogy a szerződési rendszernek nem csupán egyszerűen létjogosultsága van a szocializmus viszonyai között, hanem állandóan fejlődő, erősödő, mind szélesebb körre kiterjedő, a társadalomépítés szempontjából egyre növekvő szerepet betöltő jogi forma. A szovjet jogtudományban — főleg a 30-as évektől kezdve — ez az álláspont túlnyomóvá is vált (eltekintve most Pasukanisz és Sztucska retrográd nézeteitől). A szovjet jogtudományban a vita általában nem is a szerződések szükségessége, hanem a legmegfelelőbb szerződési formák kialakítása körül folyt; az általános és a helyi, majd a közvetlen szerződési rendszerre való áttérés jelzi e szempontból a legfontosabb állomásokat és tükrözi közvetlenül a viták gyakorlati eredményeit.”

Sárközy Tamás írja róla:

„A gazdaságra vonatkozó jog elméletét tekintve az általános felfogás a 20-as években az ún. kétszektoros jog volt, amelynek elméleti alapjait két jelentős szovjet jogtudós: Pasukanisz és Sztucska dolgozta ki. Pasukanisz híres, 1924-ben megjelent könyvében, "A jog általános elmélete és a marxizmus"-ban a jogot az árucsere jogával, azaz a polgári joggal azonosította, és így "igazi" jogot változatlanul csak a burzsoá társadalomban ismer el. Ami a szocializmus szovjetunióbeli körülményeit illeti, a NEP alatt két nagy szektor alakult ki. Egyfelől a társadalmi tulajdonon kívüli árutermelő szektor, amelyet a szocialista állam ugyan korlátoz, de benne szocialista állam által befolyásolt valódi polgári jog uralkodik. Másfelől a társadalmi tulajdon, ahol a tervmegvalósítás körében a célok egységét tükröző technikai-szervező szabályok, tehát nem a kölcsönösségre építő valódi jog uralkodik. Pasukanisz és Sztucska szerint a NEP a valódi jog és a szervezés fel nem oldott dualizmusa, a jövőt pedig a technikai szabályozás kiterjedése és a polgári jog elhalása fogja jelenteni, amely egyben az egész jog elhalását is magával hozza. E két szektorból a 20-as évek vége felé a társadalmi tulajdonra vonatkozó "nem igazi", technikai-szervezési jogot nevezték el gazdasági jognak.”

Művei

• E. Paschukanis: Allgemeine Rechtslehre und Marxismus. Bécs, 1929.

Források

• ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS ACTA JURIDICA ET POLITICA Tomus VIII. Fasciculus 2. Kemenes Béla: A szerződések szabályozásának elvi kérdései a Polgári Törvénykönyvben (Szeged, 1961)

Külső hivatkozások

• Evgeny Pashukanis (including a list of works) at the Marxists' Internet Archive

További információk

• Sajó András: Gazdaság és jog viszonya Pasukanisz elméletében. Jogtudományi Közlöny XXXIV (1979) 12, 843–850

[[Kategória:1891-ben született személyek]][[Kategória:1937-ben elhunyt személyek]]