Szerkesztő:Helena von Kotchar

Prof. Dr. KOCSÁR LÁSZLÓ

Dr. Kocsár László Tibor Professzor (Nyíregyháza, 1924. - Budapest, 1988.), kiváló orvos, orvosbiológus, radiofarmakológus, az izotópalkalmazás professzora, az MTA tagja.

Élete: Örmény-magyar nemesi családból származik, Nyírbogátról. A Debreceni Református Kollégium kiváló növendéke volt. Testvérei, Kocsár Olga és Kocsár Miklós zeneszerző. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerezett orvosi diplomát "summa cum laude" minősítéssel, (1948), majd Laboratóriumi szakorvosi vizsgát tett (1951). Izotópdiagnosztika szakvizsgát (1980) és Sugárbiológia-Sugáregészségügyi vizsgát tesz (1984).

Munkássága: Szorgalmának és érdeklődésének köszönhetően, hamar kapott új feladatokat, mint oktató, gyakorlatvezető (1944-1948), gyakornok a Debreceni Tudományegyetemen, ill. a DOTE Élettani és Ált. Kórélettani Intézetben, Prof. Dr. Went István irányítása alatt. 1948-ban egyetemi tanársegéd, majd a Közegészségtani Intézetben dolgozik Prof. Dr. Jeney Endre alatt (1948-1951). 1950-től Prof. Dr. Kesztyűs Lóránd Kórélettani Intézetében volt tanársegéd, majd adjunktus (1952-1960). 1956-ban tanulányúton volt Prágában Teisinger Professzornál. 1957. Ösztöndíjat nyer Stockholmba, a Karolinska Intézetbe, a Nobel-díjas Hevesy Györgynek lesz az egyetlen magyar munkatársa. Tudását hazahozva, megszervezi és vezetője az ún. B szintű izotóplaboroknak. Budapesten, a III. sz. Belklinika Koltói Klinikák Laborjának tudományos munkatársa és helyettes vezetője (1960-1964). Budafokon az Országos Frederic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet tudományos főmunkatársa (1964-1965), az Immunológia osztály vezetője (1965-1977), az Izotópalkalmazási Osztáy Tudományos osztályvezetője (1977-1982). Feladata radioaktív gyógyszerek, radiofarmakonok kutatása és termelése, valamint az izotópos orvosi diagnosztika elősegítése. A technika, az új lehetőség nagy érdeklődést váltott ki más területeken is. Így részt vett az első dopping labor izotóptechnikai részének kialakításában és így jutott ki 1980-ban moszkvai olimpiára. Az anabolikus szteroidok dopping vizsgálatára kidolgozott radioimmunassay módszerrel a moszkvai olimipáig több mint 10.000 vizsgálatra került sor.

Oktatói tevékenység: 1950-től részt vesz a védőnők oktatásában, 1958-tól Sugárbiológia speciálkollégiumot tart orvostanhallgatóknak, 1983-tól Sugárbiológia speciálkollégiumot tart gyógyszerészhallgatóknak, sikerrel szerepelt a MÉT vándogyűlésein

Tagságok: 1948. A Magyar Mikrobiológiai Társaság tagja 1948. A Magyar Élettani és Kórélettani Társaság tagja 1971. A Magyar Immunológiai Társaság elnökségi tagja 1970. A Magyar Biofizikai és Európai Sugárbiológiai Társaság tagja 1971. A Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság (MONT) egyik alapítója, főtitkára, majd alelnöke 1975. Az MTA-Eü.Min. Szakbizottságának tagja 1979. Az Orvostovábbképző Intézet (OTI) c. egyetemi tanára

Eredményei: 1957-ben, közreműködésével létrejött az országban az első izotóp labor amit sorban követett a többi. Elsőként állított elő az országban izotóp diagnosztikai kiteket. Az 1960-as években a Belklinikán már radioaktív klinikai vizsgálatokat terveztek és végeztek, kettős vak kontroll csoportok kialakításával.Együttműködött a gyógynövény kutatókkal, a gyógyszerfejlesztőkkel, aSemmelweis Egyetemmel. Az intézetben eltöltött közel negyed évszázad alatt hazai és nemzetközi megítélés szerint is jelentős tudományos munkásságot fejtett ki. Előző tanulmányai, valamint a Hevesy professzornál szerzett kísérletes izotóptechnikai tapasztalatok egy új tudományág, a radiofarmakológia hazai megteremtéséhez vezettek, az OSSKI –ban leleks kutatógárda alakult, amely elméleti és gyakorlati munkájával mintegy iskolává formálódott. Alapvetően új eredményeket ért el a radioizotópok fehérjekutatásban való alkalmazása, ill. a diagnosztikai célú radiofarmakonok kutatása és előállítása terén. Kidolgozta az első magyarországi izotópos prosztatadiagnosztikát. A Nerobol meghatározására bevezette az ún. radioimmunassay módszert.

Szabadalmai: Az első szabadalma ( 125I és 131I-human szérum albumin diganosztikai célra,) 1985-ben volt bejegyezve, melyet ma is forgalmaznak. Először a jelzéstechnikát dolgozták ki, majd a fehérje denaturálását. Szabadalmai (saját, illetve kollégáival kidolgozott eljárások): Diagnosztikai célú radiofarmakonok kutatása és előállítása, mint: - Makro-Albumon, 1985. (Humán Szérum Albumin makroaggregátum) - Nano-Scan 1989. (Humán Szérum Albumin mikroaggregátum) - 131 I Exametazim az agy vizsgálatára, 1967. - 125 I fibrinogen, thrombosis viszgálatára, 1970. - Tc –aprotinin, vesevizsgálatra, 1970. - 125 I Nerobol RIA, dopping ellenőrzésre - Hazai izotópos prosztata diagnosztika, 125 I prosztaglandin RIA), 131 I Estracyt -131 I Gordox, 99mTc-Gordox - IGG Immunoradiometriás módszere (IRMA) - Ferritin IRMA - Human Placenta lactogen - Digoxin RIA

Díjai: 1967. Az orvostudományok kandidátusa; 1976. Kiváló orvos, a Munka Érdemrend ezüst fokozata; 1979. Az Orvostovábbképző Egyetem Professzora, Címzetes Egyetemi Tanár; 1982. Hevesy György emlékérem, MONT; 1989. munkatársai létrehozzák a "Dr. Kocsár László Alapítványt"; 1990. emlékére Kocsár László emlékérmet adnak 2 évente a szakma kiválóságainak

Publikációk: Az Atomtechnikai Tájékoztató, ill. az Izotóptechnika c. lapok orvos-szerkesztője, mindkét lap szerkesztőbizottságának tagja. A londoni Nuclear Medicine Communications c. folyóirat referense és a szerkesztőbizottság tagja.