Werenfried van Straaten

Werenfried van Straaten O.Praem
Werenfried van Straaten O.Praem
Életrajzi adatok
Születési név	Philippus Johannes Hendricus van Straaten
Született	1913. január 17. Mijdrecht, Hollandia
Nemzetiség	holland
Elhunyt	2002. január 31. (90 évesen) Bad Soden am Taunus, Németország
Sírhely	Königstein im Taunus, Németország
Iskolái	Utrechti Egyetem
Munkássága
Vallás	római katolikus
Felekezet	katolikus
Felavatás	1940. július 25.
Tisztség	premontrei szerzetes
A Wikimédia Commons tartalmaz Werenfried van Straaten O.Praem témájú médiaállományokat.

Werenfried van Straaten O.Praem (Mijdrecht, Hollandia, 1913. január 17. – Bad Soden am Taunus, Németország, 2003. január 31.), születési nevén: Philippus Johannes Hendricus van Straaten, holland származású, Németországban élt premontrei szerzetespap, a kelet-európai katolikus segélyezésére 1947-ben létrehozott Ostpriesterhilfe alapítója. Ismerői Speckpáter - Szalonnaatyaként hívták.

Élete

Evert van Straaten és Catharina van Straaten gyermekeként 1913. január 17-én született a hollandiai Mijdrecht településen. Mivel tanári családból származott, noha jól festett, 1932-től az Utrechti Egyetem filozófia szakos hallgatójaként ő is tanári pályára készült, valamint az egyetemen egy diákújság szerkesztője, ezen kívül egy politikai párt társalapítója volt.

1934-ben lépett be Belgiumban, a premontrei rend Torgelo apátságába, ahol a kora középkori germán szent Szent Werenfriedről kapta szerzetesi nevét. Egészségügyi állapota miatt nem küldték missziós munkára, hanem az apát titkára lett.

1947-ben, felismerve előbb a II. világháború következtében hontalanná váló német papok, valamint a több millió Kelet-Európából kitelepített német később a szocializmus és a szovjet vezetés áldozatául esett országok katolikusainak szenvedéseit, megalapította az Ostpriesterhilfe szervezetet.

Karizmatikus fellépése miatt, az addig a németeket ellenségként kezelő Belgiumban nagy mértékű adakozás vette kezdetét, hogy a kitelepítettek életkörülményeit javítani lehessen. Ebben az is segítséget jelenthetett, hogy nem pénzt kért, hanem elhíresült mondása szerint: „Nincs szükségem pénzre tőled, mert a pénzen nem tudok semmit vásárolni Németországban. Szalonnát kérek!" Ez alapján kapta - s használta élete végéig - a "Speckpáter", azaz Szalonnaatya elnevezést.

Az összegyűjtött adományokat - elsősorban holland és belga gazdálkodóktól gyűjtött élelmiszert - a gyakran alultáplált lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és éhező gyermekek számára juttatta el. Emellett törekedett arra, hogy lelkipásztorokat is biztosítson a menekültek részére, akár úgy is, hogy autókat, illetve buszokat alakíttatott át kápolnává, s ezeket - szintén kitelepített - úgynevezett "hátizsákos" papokra bízta, akik ezekkel felkereshették a - többnyire protestáns környéken - letelepedett menekülteket.

1950 után tevékenysége az elnyomott kelet-európai egyházak felé fordult, s ezeknek az egyházaknak gyűjtött segélyeket, melyeket különböző módokon juttatott el, többek között Magyarországra is.

Tevékenységét az Apostoli Szentszék is elismerte, s hivatalos segélyszervezetként tekintett az általa alapított Kirche in Not szervezetre. Egyes források szerint a kelet-európai egyházaknak juttatott támogatások mértéke meghaladták a százmillió dollárt.

Tevékenységét 1989-ig látta el, amikor is átadta a szervezet vezetését rendtársának, Vanasse Romannak. Tevékenysége alatt több évtizeden át közvetlen munkatársa volt Szőke János szalézi szerzetes.

A Szovjetunió összeomlása után megpróbált segíteni az orosz ortodox egyháznak abban, hogy áthidalja a konfliktust az oroszországi római katolikus egyházzal.

Elismerései

• 1958: Érdemkereszt a Német Szövetségi Köztársaság 1. osztálya
• 1965: A Szudéta Német Landsmannschaft Európai Nagy Károly-díja
• 1981: A Németországi Szövetségi Köztársaság nagy érdemkeresztje
• 1993: A kitelepítettek szövetségének dísztáblája
• 2002: Königstein im Taunus város díszpolgára

Kapcsolata Mindszenty bíborossal

Straaten mélységesen tisztelte Mindszenty József bíborost, amely többek között anyagi támogatásban is testet öltött. Mindszenty József iránti tiszteletének jele az is, hogy amikor a bíboros 1975-ben meghalt, vállalta, hogy a sírjánál, Mariazellben, gyászbeszédet mond, s ebben a beszédben a mártír főpap életét "minden idők szentjeinek útja"-ként jellemezte.

Mindszenty hercegprímás útja az az út, amelyet minden kor szentjei jártak. Őket is éppúgy megfosztották jogaiktól, mint Isten egyszülött fiát. aki felvette a szolga alakját s engedelmes lett a halálig a keresztfán. (New York-i Magyar Élet, 1975.06.21., 1-2.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Werenfried van Straaten című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Ronny Baier: Straaten, Werenfried van. In: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon (BBKL). Band 22, Bautz, Nordhausen 2003, ISBN 3-88309-133-2, Sp. 1324–1330.
• Eva-Maria Kolmann: Danke, Pater Werenfried! Kirche in Not/Ostpriesterhilfe, Königstein im Taunus, 2005
• Markus Trautmann: Mit Glaubensglut und Feuereifer. Werenfried van Straaten und Johannes Leppich. Zwei charismatische Gestalten im deutschen Nachkriegskatholizismus. Patris Verlag, Vallendar 2009, ISBN 978-3-87620-336-2
• Volker Niggewöhner (Red.): Pater Werenfried – ein Meister der Hoffnung. Predigten über den „Speckpater“. Kirche in Not/Ostpriesterhilfe, München, 2009
• Stefan Zekorn, Markus Trautmann (Hrsg.): Glaubenszeugen in Kevelaer – Werenfried van Straaten. Butzon & Bercker Verlag, Kevelaer 2010, ISBN 978-3-7666-1362-2