Szerkesztő:12akd/A 12 páriárka testamentuma

Bevezető: A tizenkét ősatya testamentuma

Ruben:

Az értelmességről I . 1. Ruben végakaratának hiteles másolata ez, amelyet halála előtt fiainak meghagyott, életének százhuszonötödik esztendejében. 2. József halála után két esztendővel, elgyengülésének napjaiban összegyűltek az ő fiai meg fiainak fiai, hogy még láthassák őt. 3. Akkor ő így szólott hozzájuk: - Gyermekeim, én meghalok, elindulok atyáim útján. 4. Amikor meglátta ott Judát, Gádot, Ászert, a testvéreit, így szólott hozzájuk: - Támasszatok meg, testvéreim, hogy elmondhassam testvéreimnek meg gyermekeimnek mindazt, amit a szívemben elrejtve őrizek, mert mostantól már elhagyatottá leszek. 5. Majd fölkelt, megcsókolta őket, és sírva mondotta: - Hallgassatok reám, testvéreim, hallgassátok meg mindazt, amit Ruben, a ti atyátok most parancsolatként meghagy néktek. 6. Íme, ma én tanúnak hívom mindannyiótok előtt az ég Istenét, ne járjatok az ifjuság esztelensége és paráznasága szerint, mint én, aki megbotlottam, amikor beszennyeztem és bemocskoltam atyámnak, Jákobnak fekhelyét. 7. Megmondom néktek azt is, hogy az ÚR hét hónapon át igen nagy csapást mért rám ágyékomban, és ha az atyám, Jákob nem könyörög értem az Úrhoz, akkor az Úr elpusztított volna engem. 8. Harminc esztendős voltam, amikor ezt a gonoszat cselekedtem az Úr színe előtt, és hét hónap alatt egészen a halálig elgyengültem. 9. Hét esztendőn keresztül lelkemet bűnbánóan az Úr elé tártam. 10. Bort és részegítő italt nem ittam, semmiféle hús nem ment be a számba, a kívánkozás kenyerét nem ízleltem meg; bűnöm felett siránkoztam, mert az igen nagy volt, és nem volt hozzá hasonló egész Izraelben.

II. 1. Most pedig halljatok mindarról, gyermekeim, amit a megtérésem idején láttam: a megtévesztés hét szelleméről! 2. Hét szellem adatott Beliártól ellenségül az embereknek, az ifjúság minden tettének ők a fejei; 3. ez a hét szellem adatott át neki a teremtéskor, hogy általuk végezze az ember minden cselekedetét. 4. Első az élet szelleme, vele létrejött az ő beállítottsága. Második a látás lelke, vele létrejött a vágyakozás. 5. Harmadik a hallás lelke, vele létrejött a tanítás; negyedik a szaglás lelke, általa adatott meg a levegő és lélegzet beszívása és kifúvása. 6. Ötödik a beszéd lelke, vele létrejött a tudás. 7. Hatodik az ízlelés lelke, vele létrejött az ételek és italok elköltése, erő teremtetett beléjük, mert a táplálékokban van az erő alapja. 8. A hetedik a nemzésnek és a közösülésnek a szelleme, vele jött közénk az élvezetvágy által a bűn. 9. Ez utóbbi a teremtés utolsó alkotása, és elsődleges az ifjuságban, mert tudatlansággal telt; és az élvezetvágy úgy vezeti a fiatalt, ahogyan a vak jár az árok felett, vagy mint a barom a szakadéknál.

III. 1. Mindezek tetejében ott van még a nyolcadik, az álom szelleme, vele létrejött a természet extázisa és a halál képmása. 2. Ezekben a szellemekben vegyült el a megtévesztés lelke. 3. Első a paráznaságé, aki az ágyékunkban és az érzékiségben él. Második a gyomorban élő telhetetlenség szelleme. 4. Harmadik a májban és az epében élő háborúskodás szelleme, negyedik a hízelkedés és az alakoskodás szelleme, hogy tetteiben szépségesnek mutatkozzon. 5. Ötödik a nagyzolás szelleme, hogy előtte meghajoljanak és nagyot gondoljanak róla. Hatodik a hazugság szelleme, hogy romlásban és irigykedésben formálja meg a szavait, saját fajtája és környezete kárára. 6. Hetedik az igazságtalanság szelleme, vele együtt van a lopás és a kapzsiság, hogy szívének élvezetvágya szerint járjon el; az igazságtalanság szelleme együttműködik a többi szellemmel a [megvesztegető] ajándékok elfogadásában. 7. Mindezen szellem mellett, ott van még az álom szelleme, a nyolcadik szellem, a megtévesztésé és a képzelgésé. 8. Ilyenképpen jut a pusztulásra minden fiatal, mivel ez értelmét elhomályosítja az igazságtól, nem jár az Úr törvénye szerint, és nem hallgat atyáinak intéseire sem, amint velem is megtörtént ifjuságomban. 9. Most hát, gyermekeim, szeressétek az igazságot és az megoltalmaz titeket! Tanítani akarlak benneteket, hallgassatok tehát Rubenre, a ti atyátokra! 10. Ne ragadjon meg benneteket az asszony ábrázata és ne legyetek olyan asszonyok társaságában, akiknek férjük van, és ne kotnyeleskedjetek asszonyi dolgokba. 11. Ha nem pillantottam volna meg az árnyékban fürdő Bilhát, nem követtem volna el oly súlyos törvényszegést. 12. Gondolataimat megragadta az asszonyi mezítelenség, nem hagyott aludni, mígnem elkövettem az utálatosságot. 13. Mert Jákob, az atyánk ekkor atyjánál, Izsáknál tartózkodott, akkoriban volt ez, amikor Gáderben éltünk, az efratai Betlehem szomszédságában. Bilha pedig részeg volt, ott hevert az ágyán fedetlenül. 14. Meglátva őt mezítelenül, bementem hozzá, és elkövettem azt az istentelenséget, majd otthagytam őt úgy, hogy aludt tovább, és kimentem. 15. De az Isten angyala kinyilatkoztatásában azonnal feltárta atyám előtt az én istentelen tettemet, sírt énmiattam, őt pedig soha többé nem érintette.

IV. 1. Legyetek óvatosak, hogy ne fogjon meg benneteket az asszonyok szépsége, és ne is foglalkozzatok az ő ármánykodásaikkal, inkább járjatok a szív egyenességében és az Úr félelmében! A jó munkákon fáradozzatok, legyetek gyakorlottak az írásokban és a nyájaitok között, ameddig az Úr nem adja meg nektek a házasság kötelékét azzal, akit ő választott, nehogy úgy megszenvedjetek, ahogyan egykor én. 2. Utálatos tetteim miatt egészen atyám haláláig nem volt merszem Jákob arcába tekinteni, és nem mertem egyik testvéremmel sem beszélni. 3. Lelkiismeretem a mai napig zaklat az elkövetett tisztátlanság miatt. 4. Még az atyám bátorított engemet, és könyörög érettem az Úrhoz, hogy szűnjék meg fölöttem az Úr haragja, ahogyan az Úr vezette. Attól fogva vigyáztam magamra, és bűnt többé nem követtem el. 5. Így hát gyermekeim, tartsátok meg mindazt, amit meghagyok nektek, nehogy bűnt kövessetek el! 6. Mert a paráznaság a lélek csapdája, Istentől elszakít, és fokozatosan a bálványokhoz vezet, mivel ő az, aki megtéveszti az értelmet és a gondolatvilágot, az ifjakat időnek előtte a Hádészba vezeti. 7. Sokakat romlásba taszít a paráznaság, legyen bár valaki már az érett korban vagy nemes származású, szégyenletes dolgokat művel, szégyenletessé válik az emberek fiainak szemében és csúf tárgyává Beliár szemében. 8. Hallottátok József esetét, miként tartóztatta meg magát József az asszonyokkal szemben és tartotta tisztán gondolatait a paráznaságtól, így az Istennél és az embereknél egyaránt tetszésre talált. 9. Mert bár sok mindent elkövetett érte az egyiptomi asszony, mágusokat hívatott, varázsszereket vitt neki, de ő határozott elgondolásból nem engedte be szívébe  a parázna vágyakat. 10. Ezért atyáink Istene megszabadította őt minden látható és elrejtett haláltól. 11. Mert ahol az értelmet nem győzi le a paráznaság, akkor ott Beliár sem diadalmaskodhat.

V. 1. Mert gyermekeim, az asszonyok mind gonoszak, mivel nincs se erejük, se hatalmuk a férfiak felett, a külsejükkel, szép formájukkal csábítanak, és így azokat a maguk oldalára állítják; 2. és, akiket bár testi erővel legyőzni nem tudnak, mégis diadalmaskodnak felettük fondorlatosságaik miatt. 3. Ezzel kapcsolatosan mondotta nékem, és oktatott engem az Úr angyala, hogy az asszonyok a férfiakon túl, inkább legyőzetnek a paráznaság lelke által, szívükben ármánykodnak a férfiak ellen, felcicomázottan legelőször a gondolataikat zavarják meg, csábos tekintetükkel mérget szórnak, majd ha cselekedeteikkel célt értek, rabságra vetnek. 4. Mert bár az asszony nem tud erővel birokra kelni a férfiakkal, de a szajhák viselkedésével elszédítik őket. 5. Meneküljetek tehát gyermekeim a paráznaság elől, és parancsoljatok rá feleségeitekre meg a leányaitokra, ne cicomázzák fejüket, se külsejüket, hogy megszédítsék az elmét, mert minden asszony, aki így ármánykodik, az az örök büntetésre lesz fenntartva. 6. Hiszen így bájolták el az őrangyalokat is még a vízözön előtt, minduntalan rajtuk járatták a szemeiket, egymás iránti vágyban éltek, gondolataikat cselekedeteik követték, így emberekké lettek, és a férfival való együtthálásban mutatkoztak meg előttük. 7. És az asszonyokban felgerjedt a vágy a testük iránt, és ilyenképpen nemzették a gigászokat. Mert az égigérő őrangyalok ezért jelentek meg az asszonyok előtt.

VI. 1. Őrizkedjetek tehát a paráznaságtól, és ha tisztán kívánjátok tartani az elméteket, vigyázzatok érzelmeitekre minden asszonnyal szemben. 2. Parancsoljatok rájuk, ne érintkezzenek a férfiakkal, hogy ők is megtisztuljanak gondolkodásukban! 3. Mert a velük való állandó társaság, mégha istentelenséget nem is követnek el, számukra egy gyógyíthatatlan betegség, nekünk pedig pusztítás Beliártól, és örök gyalázat. 4. A paráznaságban ugyanis nincs semmi megfontoltság, semmi istenfélelem sincs benne, de a vágyaiban ott lakik az összes irigykedés. 5. Megmondom nektek, ezek miatt ti irigykedni fogtok Lévi fiaira, próbáltok majd föléjük kerekedni, de ezt sohasem fogjátok elérni. 6. Mert az Isten tart ítéletet felettük, ti pedig a gonoszok halálával fogtok meghalni. 7. Az Úr ugyanis Lévinek és Júdának adta meg az elsőbbséget, de velük együtt nekem is, meg Dánnak és Józsefnek, hogy a fejedelmek felett álljunk. 8. Éppen ezért megparancsolom nektek, hallgassatok Lévire, mert ő ismeri az Úr törvényét, az ítéleteket ő mondja ki, és az áldozatokat ő mutatja be egész Izraelért, felkent főpapként az idők végezetéig, amint azt az Úr megmondotta. 9. Megeskettetlek benneteket az ég Istenére, hogy mindegyiktek igazságosan fog bánni embertársával, 10. és hogy alázatos szívvel fogtok Lévi elé járulni, hogy megkapjátok az ő szájából az áldást. 11. Ő pedig áldást mond Izraelre és Júdára, mert benne választatott ki az Úr, aki majd uralkodik minden nemzet felett. 12. Hódoljatok az ő magva előtt, mert értünk fog meghalni a látható és láthatatlan küzdelmekben, és a világmindenség királya lesz közöttetek.

VII.. 1. Ezeket hagyta meg fiainak Rúben, és meghalt. 2. Koporsóba helyezték őt egészen addig, míg fel nem hozták Egyiptomból. Hebronban temették el, a kettős barlangban, ahova egykoron atyáit helyezték.     Simeon: Az irigységről I. 1 Simeon szavainak hiteles másolata ez, amelyet halála előtt fiainak elmondott, életének százhuszadik esztendejében, és ugyanebben az évben halt meg József is. 2 Elgyengülésének napjaiban összejöttek meglátogatására, ő pedig erőt véve magán, felült, megcsókolta őket és így szólott hozzájuk: II. 1 Halljátok hát mindazt, amit a szívemben őrizek, hallgassatok hát Simeonra, az atyátokra! 2 Atyánknak Jákobnak második fiaként születtem; anyám, Lia adta nekem a Simeon nevet, mert az Úr meghallgatta könyörgéseit. 3 Roppant erős ember voltam, nem rettentem én vissza semmitől sem, nem féltem semmit elkövetni. 4 A szívem keménnyé lett, májam hajthatatlanná, bensőm könyörtelenné, 5 márpedig a férfias megjelenés a Magasságbelitől adatik az emberek lelkébe és testébe egyaránt. 6 Ebben az időben irigykedtem Józsefre, mivel atyánk mindannyiunknál jobban szerette őt. 7 Az irgalmatlanságig megkeményítettem elmémet ellene, mert a megtévesztés fejedelme elküldte hozzám az irigykedés szellemét, és ez elvakulttá tette az értelmemet, hogy ne úgy közeledjek Józsefhez mint a testvéremhez, és ugyanakkor nem voltam tekintettel még Jákobra, az atyámra sem. 8 Ám az ő Istene és atyáinknak Istene elküldötte angyalát, és kiszabadította őt kezeim közül. 9 Akkor történt ez, mikoron én Szikhembe mentem, hogy kenetet vigyek a pásztoroknak, Ruben pedig Dothaeimbe, hogy a szükséges dolgokat beszerezze számunkra, meg mindazok pótlását, ami elhasználódott. Júda, a testvérünk eladta őt az izmaelitáknak. 10 Mikor megjött Ruben, elszomorodott, és meg akarta menteni őt atyánk miatt. 11 Én pedig megharagudtam Júdára, hogy élve elengedte Józsefet, és öt hónapon keresztül haragudtam reá. 12 Lesújtott reám ezért az Isten, megfosztott karjaim erejétől, így a jobb karom hét napon keresztül félig elszáradttá vált. 13 Akkor megértettem, gyermekeim, hogy mindez József miatt történt velem. Bűnbánatot tartottam és sírva könyörögtem az Úrhoz, hogy tegye újra egészségessé a karomat, akkor én távol tartom magamat minden szennytől, irigységtől és minden esztelenségtől.14 Mert beláttam, hogy olyasvalami után lobbant fel a vágyam, ami gonosz az Úr előtt, meg atyánk, Jákob előtt, Józseffel a testvéremmel kapcsolatban, mivel irigykedtem reá. III. 1 Éppen ezért óvakodjatok, gyermekeim, a megtévesztés és az irigység lelkétől, 2 mert az irigység uralni tudja az összes emberi gondolatot, nem hagyja az embert sem enni, sem inni, de még azt sem engedi, hogy az valami jót tegyen. 3 Minden esetben irgalmatlanul elbánik azzal, akit irigyel, de a megirigyelt mindenkor virulni fog, az irigykedő pedig elsorvad. 4 Két esztendő minden napján az Úr félelmében sanyargattam lelkemet, és megtudtam akkor, hogy az irigységet csak az Úr félelme tudja elűzni. 5 Aki az Úrhoz menekül, attól elfut a gonosz szellem, és a gondolatai ezzel megkönnyebbednek. 6 Ezek után már ő is együtt érez azokkal, akikre irigykednek, azokat sem ítéli el, akik szeretik őket, és így már az irigység is otthagyja őt. IV. 1 Atyám érdeklődött felőlem, mivel szomorúnak látott, mire azt mondottam: - A májam fáj. 2 Mert jobban búsultam én, mint ők együttvéve, hiszen én voltam a vétkes József eladásában. 3 Amikor lementünk Egyiptomba, megkötözött engemet, mint egy kémet; elismertem, hogy méltán szenvedek, és ez nem szomorított el. 4 József jó ember volt, az Isten szelleme lakott benne, jószívűségében és könyörületességében nem tartott meg semmi rosszat magában velem szemben, hanem ugyanúgy szeretett engemet is, ahogy a többi testvéremet. 5 Őrizkedjetek tehát, gyermekeim, mindenféle féltékenykedéstől és irigységtől, járjatok a lélek egyszerűségében és a szív jóságában, emlékezvén atyátok testvérére, hogy az Isten nektek is kegyelmet, dicsőséget és áldást adjon a fejetek felett; amint azt az ő esetében láthattátok! 6 Egyetlen napon sem mutatott haragot veletek szemben a most elmondottak miatt, sőt szeretett benneteket úgy, mint saját lelkét vagy fiait, dicsőségre emelt benneteket, gazdaggá tett titeket, és elhalmozott barmokkal meg mindenféle terményekkel. 7 Ezért, gyermekeim, szeressétek minden testvéreteket szívetek jóságából, és távozzon el tőletek az irigykedés szelleme! 8 Ez megkeményíti lelketeket, testeteket lerontja, elmétekben indulatokat támaszt, gondolataitokat véres cselekedetekre buzdítja, és nem engedi, hogy értelmünk az emberek javán fáradozzon, de még az alvástól is megfoszt; így támaszt zavart a lélekben és remegést a testben; 9 mert még álmában is a gonoszság utáni megindultság elemészti őt, a gonosz szellemek zaklatják a lelkét, és gyötrik a testét, és zavartan ébred fel álmából; és így az ilyen, mint gonosz és mérgezett szellem birtokosa mutatkozik meg a többi ember előtt. V. 1 Mindazonáltal József egész megjelenésében szépséges volt, látásra gyönyörködtető, semmiféle gonoszság nem lakott benne; mert az arcvonásokban kitükröződik a zaklatott szellem. 2 Most tehát, gyermekeim, szíveteket alakítsátok a jó szellemében az Úr színe előtt, egyenesítsétek meg útjaitokat az emberek színe előtt, és így majd kegyelmet fogtok találni Isten és az emberek előtt egyaránt. 3 Vigyázzatok arra, hogy ne váljatok paráznákká, mert minden rossznak szülőanyja a paráznaság, elszakít bennünket az Istentől, és Beliárhoz vezet. 4 Mert megtudtam azt is Énok írásából, hogy fiaitok veletek együtt paráznaságban romlottakká lesznek, és Lévin kardot fogva igazságtalanságot követnek el. 5 De még Lévi közelébe sem tudnak férkőzni, mert az Úr harcát harcolja ő, és győzelmet fog aratni összes seregeitek felett. 6 És számuk kevés lesz, szétszórva Léviben és Júdában is, és nem lesz önállóvá közületek egy sem, ahogyan ezt atyám, Jákob is megjövendölte előre áldásában. VI. 1 Íme mindent előre megmondtam nektek, legyetek tehát azon, hogy lelketek bűneiből megigazultakká váljatok! 2 Ha elűzitek magatokból az irigységet meg mindenféle nyakasságot, úgy fognak virágozni a csontjaim Izraelben, mint a rózsa, testem pedig mint a liliom Jákobban, illatozásom olyan lesz, mint Libanon illata, az idő végeztéig szentek növekednek ki belőlem, mint a cédrusok, amelyek ágai messzire elnyúlnak. 3 Akkor majd Kánaán magva mind kipusztul, elvész Amálek minden utódja, és elpusztulnak mind a kappadókiaiak, és minden hettita a romlásba jut. 4 Akkor majd a föld kiveti magából Kámot, és az egész pogányság elpusztul. A föld megnyugszik majd mindenféle zavargásoktól, és minden ég alatt dúló háborútól. 5 Ekkor fog majd Széth megdicsőülni, mert az Úr, Izrael hatalmas Istene megjelenik a földön emberi alakban, és megszabadítja benne Ádámot. 6 Ekkor a tévelygés minden szellemét eltaposásra adják, és az emberek uralkodni fognak a gonosz szellemek felett. 7 Akkor majd örvendezésben én is feltámadok, és áldani fogom a Magasságbelit az Ő csodálatos tetteiben, mert az Isten testet ölt magára, együtt étkezik az emberekkel, és megszabadítja az embereket. VII. 1 Most tehát gyermekeim, hallgassatok Lévire, és végezzétek el a tisztulást Júdában, és ne kerekedjetek fölé ennek a két törzsnek, mert belőlük fog felkelni néktek az Isten szabadítása. 2 Mert Léviből főpapként, Júdából királyként kelti föl az Istent és embert; így fogja ő megszabadítani az összes pogányt és Izrael népét. 3 Ezért mindannyiotoknak meghagyom, de ti is parancsoljátok meg gyermekeiteknek, hogy tartsák meg így ezeket minden nemzedékükben. VIII. 1 Ezzel befejezte Simeon mindazt, amit csak fiainak meghagyott, és elnyugodott atyáinál százhúsz esztendős korában. 2 Romolhatatlan fából készült koporsóba helyezték, hogy csontjait átvigyék Hebronba. Az egyiptomiak háborúskodása idején titokban vitték el, 3 József csontjait pedig ott őrizték az egyiptomiak, a királyok sírboltjai között. 4. A varázslóik ugyanis megénekelték, hogy József csontjainak átvitelekor egész Egyiptomot sötétség fogja borítani, és igen nagy zavargás lesz majd az egyiptomiak között, mert lámpával sem látják meg még a testvéreiket sem. IX. 1 Simeon fiai pedig a gyászolás törvényeinek megfelelően elsiratták atyjukat, és ottmaradtak Egyiptomban egészen azon kivonulás idejéig, amely Mózes keze által történt.

Lévi: --

Júda: I. 1 Judah szavainak hiteles másolata ez, amelyeket halála előtt intézett fiaihoz, 2 mikor összegyűltek nála, így szólt hozzájuk: 3 gyermekeim, figyeljetek atyátokra, Judáhra. Negyedik gyermeke voltam atyámnak; és Léa, az anyám Judahnak nevezett, mondván, köszönetet adok az JHVH-nak, amiért egy negyedik fiat is adott nekem. 4 Fiatal koromban heves, hirtelen természetű voltam, de engedelmeskedtem atyám minden szavának. 5 Magasztaltam anyámat, és a tőle született nővéremet. 6 Történt pedig amikoron már férfivá értem, mikor atyám, Jákob már fölnevelt engemet, ezeket mondotta nékem: király leszel majdan, és mindenben siker kísér. II. 1 Az Úr kegyelmét adta minden cselekedetemre, akár a mezőn, akár a házamban végeztem azokat. 2 Emlékszem, abban az időben mindenki láttára együtt futottam a szarvasünővel, földreterítettem azt, és ételt készítettem belőle atyámnak. 3 Futás közben kaptam el az őzet és a mező minden négylábú állatát, meg tudtam fogni a vad kancát, legyűrtem és megszelídítettem. 4 Az oroszlánt megöltem, és a szájából vettem ki a kecskegidát, a medvét mancsánál ragadtam meg, levetettem a szikláról, és szörnyethalt; 5 utolértem a vaddisznót, futás közben elkaptam és széttéptem. 6 Hebronban egy leopárd ugrott a kutyámra, és farkánál megragadva a sziklákhoz vágtam, így zúztam össze. 7 A mezőkön legelésző vadbikát szarvainál fogva megragadtam, körbeforgással elgyengítettem, miközben az hánykolódott, elveszejtettem. III. 1 És amikor a kananeusok királyai közül kettő felvértézetten, sok néppel maguk mögött a nyájainkra tört, én egymagam Hászur királyára rontottam és a porcaiba vágtam, lerántottam és végeztem vele. 2 A másik királyt, Táfuát, aki lóháton ült, szintén megragadtam, és ugyanígy szétkergettem ennek népét is. 3 Ákhor, az óriás király gerelyeket vetett rám lóhátról, amelyek elém s mögém fúródtak [a földbe], mire én egy hatvanfontos követ vágtam hozzá, ami megölte a lovát. 4 Két álló órán át öldökölve küzdöttünk, és én pajzsát kettéhasítottam, lábait lecsaptam és megöltem őt. 5 És amikor én már a páncélzatát fejtegettem le a testéről, kilenc férfi támadt rám a társai közül, és tusakodni kezdtek velem. 6 Ruhámat letépték a kezemről; de négyüket az ellenem felhordott kövekkel csaptam agyon, a többiek elmenekültek. 7 És atyánk, Jákob ölte meg a hatalmas erejű, tizenkét könyök magasságú Beeliszath-ot, akiminden királyok királya volt. 8 És félelem szállta meg őket [a kánaánitákat], és megszüntették minden ellenünk való hadakozásukat. 9 Ezek után atyám mentes maradt mindenféle háborgatástól, amikor a testvéreimmel voltam. 10 Mert atyám látomást kapott arról, hogy az erősség angyala mindenhol ott kísér engemet, és soha nem fognak diadalt venni rajtam. IV. 1 És dél felől nagyobb háború jött ránk, mint amelyet Sékemben vívtunk; és én beálltam testvéreim csatasorába, ezernyi férfit üldözőbe vettünk, magam megöltem belőlük kétszázat, köztük négy királyt. 2 Így jutottunk el védősáncaikhoz, ahol további két vezérüket öltem meg. 3 Eképpen foglaltuk el Házort, és szabadítottuk ki a királyok foglyait. V.  1 Másnap elmentünk Areta alá, az erős, a sáncokkal ellátott város alá, amely annak előtte halálosan megfenyegetett bennünket. 2 Én és Gád a várost keleti oldala felől közelítettük meg, Ruben és Lévi nyugatról és dél felől. 3 Ők, akik a falakon belül voltak, azt gondolták, hogy mi csupán egyedül vagyunk, felénk csoportosították támadásukat, 4 de az ott elrejtőzködő testvéreink karókon felmásztak a sáncokra, és bejutottak a városba a védők tudta nélkül, 5 és elfoglalták azt a kard élével. Voltak olyanok, akik a toronyba menekültek, mire a tornyot felgyújtottuk, az ottlevőket elfogtuk. 6 Amikor elhagytuk a várost, Taffosz férfiai rátörtek a fogházainkra, s mi fiainkkal együtt üldözőbe vettük őket Taffoszig. 7 Akkor ezeket is lemészároltuk, a városukat pedig felégettük, s mindent, amit abban találtunk, zsákmányként elhurcoltunk. VI. 1 Amikor pedig Kuzéba vize mellett voltunk, Jóbel fiai támadtak meg bennünket 2 és mi megküzdöttünk velük, megfutamítva őket, és szövetségeseiket, Shilo fiait velük együtt legyilkoltuk, és nem hagytunk nekik lehetőséget arra, hogy újra megtámadjanak bennünket. 3 Öt nap múlva Makhir férfiai törtek ránk, hogy elragadják zsákmányainkat. Heves csatát vívtunk velük, mert az erős férfiaknak egész tömege volt közöttük, de már azelőtt megöltük őket, mielőtt csatarendbe álltak volna. 4 Amikor pedig városuk alá érkeztünk, asszonyaik a hegy csúcsáról köveket gurítottak le ránk, arról a csúcsról, amelyre maga a város épült. 5 Én és Simeon elrejtőzködtünk a város mögött, majd elfoglaltuk a magasságot, és az egész várost leromboltuk. VII. 1 Másnap hírül adták nekünk, hogy két város királyai hatalmas sereggel vonulnak ellenünk. 2 Erre én és Dán ammoreusoknak álcáztuk magunkat, és mint szövetségesek jutottunk be a városukba. 3 Az éj leple alatt kinyitottuk a kapukat az odaérkező testvéreinknek, majd minden férfit és mindenüket elpusztítottunk, amijük csak volt elzsákmányoltuk, a hármas védőfalat pedig leromboltuk. 4 Majd Tamna alá érkeztünk, amely minden ellenünk harcoló királynak a legfőbb menvára volt. 5 Ott felfuvalkodottságomban ragadott el az indulat engemet, a hegytetőn rájuk rontottam, de ők köveket meg nyilakat szórtak rám, 6 és ha akkor Dán, a testvérem nem jön segítségemre, elveszejtettek volna engemet. 7 Dühösen rájuk vetettük magunkat, erre azok mind elfutottak, ahányan voltak, annyi felé menekültek, majd atyámat kérlelték, hogy békét köthessenek velünk. 8 Ezek után már semmiféle kárt nem tettünk bennük, sőt minden foglyot visszaadtunk nekik. 9 Akkor én felépítettem Tamnát, atyám pedig Rambáélt. 10 Amikor ez a háborúskodás folyt, húszesztendős voltam, a kánaániták pedig rettegtem tőlem és testvéreimtől egyaránt. VIII. 1 Ekkorra már igen sok jószágom volt, a pásztoraim vezére pedig az adullámi Iram volt. 2 Mikoron elmentem hozzá, megláttam ott Barszánt, Adullám királyát, aki vendégségbe hívott bennünket, lakomát adott elénk, és rávett engem arra, hogy vegyem feleségül lányát, Bathsuát. 3 Ő pedig megszülte nekem Ert, Onánt és Selahot, de közülük kettőt gyermektelenül ragadott el az Úr, csak Selah maradt életben, az ő gyermekei vagytok ti. IX. 1 Tizennyolc esztendeig tartó békességben éltünk atyám és mi mind, Ézsauval, atyánk testvérével, annak fiai meg velünk; azután történt ez, hogy mi kijöttünk Mezopotámiából, Lábánból. 2 Amikor letelt a tizennyolc esztendő, negyven esztendős koromban, ellenünk jött Ézsau, az atyám testvére, hatalmas és erős sereggel. 3 Jákob nyilától esett el Ézsau, halottként vitték Szeir hegyére, majd pedig felvitték őt a magasanfekvő Eirramnába, és ott eltemették. 4 Mi pedig üldöztük Ézsau fiait, városuknak vasból épült falai és bronzból készült kapui voltak, és nem tudtunk oda behatolni, így körülfogtuk és ostrom alá vettük azt. 5 Húsz nap telt el, de még akkor sem nyitották meg; látva ezt, létrát vittem oda, pajzsot tettem a fejemre, felmentem azon, miközben még három talentumnyi köveket is félrelöktem, amikor pedig feljutottam, mintegy négy hatalmasságot ejtettem el. 6 Akkor már feljutott Ruben meg Gád is, és ők további hatvanat pusztítottak el ott. 7 Erre békét könyörögtek ki tőlünk, és mi atyánk tanácsát megfogadva legyőzöttekként fogadtuk el őket. 8 És fizették nekünk a kétszáz véka búzát, meg az ötszáz mérő olajat, és az ezerötszáz mérő bort addig, amíg kitört az éhínség, és Egyiptomba mentünk. X. 1 Ezek után történt, hogy fiam, Er feleséget vett magához, Támárt Mezopotámiából, Arám leányát. 2 Er pedig gonosz volt, megfeledkezett Támárról, mivelhogy ő nem volt Kánaán földjéről való, ezért az Úr angyala elveszejtette őt a harmadik nap éjszakáján. 3 És nem hált még Támárral, mert anyjának gonosz terve miatt nem akart gyermeket tőle. 4 A házasság napjaiban összeadtam vele Onant, de ő ugyanúgy gonoszságában nem ismerte meg Támárt, holott egy évet élt vele. 5 És amikor bevezettem hozzá, hogy végre tegye meg, együttháltak ugyan, de magvát, anyja parancsának megfelelően a földre eresztette, és Onan is meghalt a gonoszsága miatt. Selaht is hozzá akartam adni, de az anyja, Báthsua ezt már nem engedte meg, mert rosszat forralt Támár ellen, mivel az nem volt Kánaán leányai közül való, mint ahogyan ő maga. XI. 1 És bár tudtam én azt, hogy gonosz egy faj a kánaánita, de ifjúságom vágyai elvakították a szívemet. 2 És amikor láttam őt bort tölteni, a bortól való bódulat miatt kelepcébe estem és így vettem őt magamhoz, anélkül, hogy kikértem volna atyámnak a tanácsát. 3 Ő pedig a távollétemben Kánaánból vett feleséget Selah mellé. 4 Amikor megtudtam, hogy mit tett, megátkoztam őt lelkem keserűségében. 5 És fiait követve ő is meghalt a gonoszsága miatt. XII. 1 Ezek után két évre, Támár özvegy lévén, megtudta, hogy én birkanyírásra megyek, felékesítette magát, mint egy menyasszony, és leült a város előtti kapunál. 2 Törvényben van ugyanis az amorreusoknál, hogy a menyasszonyt hét napon át kiültetik a városkapuba, hogy paráználkodjon. 3 Hózéb vizeinél megittasodva, a bor miatt nem ismertem fel őt, mert megtévesztett engemet szépsége és díszes öltözete. 4 Így hát odahajoltam hozzá, és megszólítottam: - betérnék tehozzád. Erre ő így válaszolt: - Mit adsz ezért énnekem? Akkor én átadtam neki foglalóként a botomat, övemet, meg királyi fejékemet, betértem hozzá, ő pedig fogant. 5 De nem tudtam én akkor, hogy mit is teszek valójában. El akartam veszíteni őt, erre ő titokban elküldte hozzám a foglalóját, és az megszégyenített engem. 6 Magamhoz hívattam, és visszahallottam tőle a szavakat, amelyeket titokban mondtam neki, amikor részegségemben vele háltam; és nem tudtam elveszíteni őt, mert ez az Úrtól volt. 7 Erre én ezt mondtam neki: - Nemde álnokul cselekedtél, egy másik asszonytól kaptad ezeket a zálogtárgyakat is. 8 De egészen halálomig többé soha nem közeledtem hozzá, mivel elkövettem ezt az utálatosságot egész Izrael szeme láttára. 9 Később a város lakosai elmondták, hogy nem volt a városban [parázna] menyasszony, ő más vidékről való volt, és csak rövid ideig ült ott a kapuban, 10 és azt gondolta, senki nem tudja meg, hogy betértem hozzá. 11 Mindezek megtörténte után mentünk le Egyiptomba Józsefhez az éhínség miatt. Negyvenhat éves voltam akkor, és hetvenhárom esztendőt éltem meg itt. XIII. 1 Most pedig halljátok meg gyermekeim, amit én, a ti atyátok parancsolatként meghagyok nektek. Szavaimat őrizzétek meg, az Úr igazságai szerint cselekedjetek, engedelmeskedjetek az Úr Isten parancsolatainak. 2 Ne kívánságaitok szerint járjatok, se gondolataitok vágyai szerint, se szívetek gőgjét követve! Ne hevüljetek ifjúságotok erejének cselekedeteiben, mert mindez tisztátalan az Úr szemében. 3 Valamikor én is kérkedtem a háborúkban szerzett dicsőségemben, a szép alkatú asszonyok arca nem csábított el, megfeddtem Rubent, a testvéremet Bilha, atyám asszonya miatt, de a féltékenység és a paráznaság szelleme feltámadt bennem is, úgy, hogy elbotlottam Báthsuával a kánaánitával, meg Támárral, aki fiaim jegyese volt. 4 Apósomnak pedig ezt mondtam: - kikérem atyám tanácsát, és majd úgy veszem el a lányodat. Ám ő nem hajlott erre, hanem lánya miatt megmutatott nekem egy hatalmas tárház aranyat; mivelhogy király volt ő. 5 És felékesítette a lányát arannyal meg gyöngyökkel és meghagyta neki, hogy felszolgáljon nekünk asszonyi szépségében, amint lakomázunk. 6 Akkor a bor elfordította a szemeimet, szívemet meg elhomályosította a gyönyörűség. 7 Vágy fogott el engem utána, megszerettem és lefeküdtem vele, és ezzel megszegtem az Úr törvényét és atyáim törvényét, és feleségül vettem őt. Szívemnek gondolataiért azzal fizetett nekem vissza az Úr, hogy nem lelhettem örömet a gyermekeiben. XIV. 1 Ezért gyermekeim, ne részegedjetek le a bortól, mert a bor elfordítja értelmünket az igazságtól, belopja a vágyak indulatát, és tévelygésbe viszi szemeinket. 2 A paráznaság lelke a bort szolgaként használja fel, értelmünket a gyönyörök keresésén járatja, és ez a kettő elveszi az ember erejét. 3 Ha pedig valaki a lerészegedésig issza a bort, bemocskolt gondolatai közepette összezavarja az értelmét a paráznaság végett, és feltüzeli testünket az együtthálásra, és ha vágyaink tárgya jelen van, elköveti a bűnt, de szégyent nem érez miatta. 4 Ilyen a bor gyermekeim, a részeg embert pedig senki sem dicséri. 5 Látjátok, engemet is megtévesztett, és nem szégyenkeztem ott a városban a nagy sokaság előtt, hanem mindenki szeme láttára odahajoltam Támárhoz, így elkövettem azt a nagy bűnt, és a fiaim szégyenének lepleit felfedtem. 6 Bort ittam, és nem szégyenkeztem az Úr parancsolata miatt, hogy kánaánita asszonyt vegyek magamhoz. 7 A borivónak mértékletességre van szüksége, a mértékletességre, s ez a mértékletesség: a borivó annyit igyon, ameddig megtartja az illendőséget. 8 Mert ha eljut odáig, hogy az eszét elveszti, a tévelygés szelleme megtámadja elméjét, hogy részegségében szégyenletes dolgokat műveljen, a törvényt megszegje a szégyen érzete nélkül, sőt, bűnével még inkább tűzbe jön, és azt tartja, hogy helyesen cselekedett. XV. 1 Az, aki paráználkodott és felfedte szemérmét, az a paráznaság rabja lesz, nem fogja fel, hogy amiatt éri kár, s nem szégyenkezik, amikor megbecstelenül. 2 Lehet az ember király, ám amikor paráználkodik, elveszti királyságát és a paráznaság szolgájává válik, ahogyan én is szégyenbe estem. 3 Mert átadtam érte pálcámat, amely a nemzetségem kormány-pálcája, az övemet, amely az erősségem, hasonlóan a diadémomat is, ami a királyságom dicsősége. 4 Én pedig megbántam mindezeket, bort és húst egészen öregségem idejéig nem vettem magamhoz, és semmiféle gyönyörkeltőre rá nem tekintettem. És az Isten angyala megmutatta nekem, hogy az asszonyok mindenkor uralkodnak királyon és kolduson egyaránt, a királytól elragadják a dicsőségét, a hőstől az erejét, a koldustól pedig még azt a keveset is, amije van. XVI. 1 Vigyázzatok hát, gyermekeim, a bor határára, mivel négy gonosz szellem lakozik benne: a heves vágyódásé, a a haragé, a tékozlásé és a piszkos nyereségvágyé. 2 De ha mértékletesen, az Úr félelmében, a tisztességnek megfelelően isszátok, élni fogtok, ha pedig nem a tisztességnek megfelelően isszátok azt, és ha elvetitek magatoktól az Úr félelmét, akor majd lerészegedtek, ezáltal szégyenletes dolgokba fogtok keveredni. 3 Így hát ne igyatok mértéktelenül, nehogy a gőg, a veszekedés, a rágalom és az Úr parancsai megszegésének szavai legyenek az ajkaitokon, mer így még idő előtt elpusztultok. 4 A bor képes arra, hogy az Isten titkait másoknak is feltárja, ahogyan ezt én is tettem az Úr parancsaival, amelyeket Jákobnak, az atyámnak titkaival együtt felfedtem a kánaánita Bathsuának, pedig az Úr meghagyta mindannyiunknak, hogy nem szabad feltárni nekik ezeket. XVII. 1 Megparancsolom nektek gyermekeim, hogy ne ragaszkodjatok az ezüstpénzhez, és ne tekintsetek az asszony szépségére; mert az ezüst szeretete és a szépsége miatt estem hibába Bathsuával, a kánaánitával. 2 Tudom, hogy e két dolog miatt esik gonoszságba a nemzetségem, 3 meg azt is, hogy a fiaimtól származó megfontolt embereket is tönkreteszi, és olyanokat művelnek, amelyek Judah királyságát kisebbítik, azt, amit az Úr megadott nekem az atyám iránti engedelmességemre való tekintettel. 4 Mert sohasem szomorítottam meg atyámat, Jákobot, hanem mindent, amit csak meghagyott nekem, megtettem. 5 Ugyanúgy Ábrahám, atyámnak atyja is megáldott engemet, hogy uralkodjam majd Izrael felett; hozzá hasonlóan Izsák is áldást mondott reám. 6 Így tudom én azt, hogy belőlem fog felkélni a királyság. XVIII. 1 Mert tudom azt, Énoknak, az igaznak a könyvéből, hogy mi minden gonoszságot fogtok majd véghezvinni a végső napokban. 2 Őrizkedjetek tehát gyermekeim a paráznaságtól meg a pénzsóvárságtól, hallgassatok Judahra, az atyátokra! 3 Mert ezek fordítanak el benneteket az Isten törvényétől, elhomályosítják a lélek gondolatait, nagyzolásra tanítanak, és nem teszik lehetővé azt sem, hogy az ember irgalmasságot gyakoroljon embertársaival. 4 Minden jóságtól kifosztja a lelket, fáradtság és levertség a következménye, az álmot elveszi, a testet tönkreteszi, 5 az Istennek bemutatott áldozatot eltapossa, az áldásra nem emlékezik, a próféta szavára nem hallgat, és az isteni szóra felingerül. 6 Nem az Isten parancsaival, hanem kétféle szenvedéllyel szolgálja az Istent, és így voltaképpen nem is tud hallgatni az Istenre, mert a lelke elvakulttá válik, ezért nappal is úgy jár, mint a sötétben. XIX. 1 Gyermekeim, a pénzsóvárság bálványimádásba visz benneteket, mert akit a pénz megtéveszt, istennek mondja azokat, amik valójában nem istenek, és azt, akinek van belőle, az őrületbe kergeti. 2 A pénz miatt vesztettem el a gyermekeimet, és ha a lelkem nem alázkodik meg, és ha Jákobnak, az atyánknak, nem lettek volna a könyörgései, most gyermektelenül halhatnék meg. 3 De atyáimnak Istene, aki oly könyörületes és irgalmas, tudta jól, hogy ezeket csak tudatlanságom miatt követtem el. 4 Elvakulttá tett engem ugyanis a megtévesztés fejedelme és kormányzója, mint minden embert és minden testet; a bűnben megrontott, így ismertem meg saját gyengeségemet, bár legyőzhetetlennek tudtam magamat azelőtt. XX. 1 Tudjátok meg, gyermekeim, hogy az emberben két szellem tevékenykedik, az igazságé és a megtévesztésé. 2 És ezek között áll az értelmünk gondolkodása, és ezen áll, hogy melyik felé fog hajolni. 3 Ennek megfelelően lesz feljegyezve az ember, hogy bensőjében az igazsághoz vagy tévelygéshez tartozik-e, és mindkettőt ismeri az Úr. 4 Nincs olyan idő, amelyben rejtve maradhat az emberek cselekedete, mivel az a bensőben felíratik az Úr színe előtt. 5 Ám az igazság szelleme mindenről tanúságot tesz, és mindent megítél; és a bűnös saját szívének ismertetése szerint ég el, és bírájára nem emelheti arcát. XXI. 1 Gyermekeim, szeressétek Lévit, hogy életben maradjatok, ne magasztaljátok magatokat nálánál nagyobbra, nehogy a teljes pusztulásra jussatok. 2 Mert az Úr nékem a királyságot adta, de neki a papsági tisztet, és a királyságot a papságnak rendelte alá. 3 Nekem adta mindazt, ami itt a földön van, de neki meg azokat, ami odafönn az egekben. 4 Ahogyan az ég felette van a földnek, úgy van felette az Istentől rendelt papság is a földön lévő királyságnak. 5 Mert az Úr angyala mondta meg énnekem: őt választotta ki az Úr, inkább mint tégedet, hogy közeledjen hozzá, és az ő asztaláról étkezzék, és fölajánlja neki Izrael fiainak elsőzsengéjét, 6 te pedig olyan legyél, mint a tenger. Ahogyan a tengeren igazak és gonoszak egyaránt hányatnak a vihartól, egyesek majd fogságba jutnak, míg mások meggazdagodnak, úgy lesz majd benned is az emberiség minden nemzetsége, egyesek a hánykolódás közepette fogságra jutnak, míg mások zsákmányt szerezve meggazdagodnak. 7 Mert a királyok olyanok lesznek, mint a tengeri szörnyek, az embereket úgy nyelik el, akár a halakat, szabadon született lányokat és ifjakat fogságra vetnek, házakat, földeket, nyájakat, meg vagyontárgyakat rabolnak el, 8 sokaknak testét igazságtalanul hollókkal és ibiszekkel etetik meg, sőt a gonoszságaikat még kapzsisággal is tetézik. 9 Olyanok lesznek, mint a másokat lerohanó hamis próféták, és minden igazat üldözni fognak. XXII. 1 És az Úr megoszlást hoz rájuk, így fogja megbüntetni őket, és állandó háborúskodás lesz Izraelben; 2 idegen nemzetségből való emberek között teljesedik be a királyságom, egészen addig, amíg el nem jő Izrael üdvössége, az Isten igazságának megjelenése, ő fog majd nyugalmat szerezni Jákobnak, meg az összes pogány népnek. 3 Ő lesz az, aki megőrzi országom erejét egészen az idők végezetéig, mert esküvel esküdött meg nékem az Úr, hogy nem fogja elhagyni királyságomat és magvamat egyetlen napra sem, egészen az idők végeztéig. XIII. 1 Nagy szomorúságomra vannak, gyermekeim, a ti kicsapongásaitok, varázslataitok, meg bálványimádásaitok, amelyeket majd az országlás ellen műveltek, követvén azokat, akikben a varázslás szelleme van, meg ezeknek sugallatait. 2 Leányaitokat a megtévesztés démonainak az énekeslányaivá, meg szajháivá teszitek, és belekeveritek magatokat a pogányok mocskaiba; 3 amelyekért éhínséget meg dögvészt bocsát rátok az Úr, halálra és kardélre ítél benneteket, mint a kutyákat szétkergetnek benneteket, szemetek begyullad és kialszik, csecsemőiteket elszakítják tőletek, elragadják tőletek az életetek társát, vagyonaitoktól megfosztanak titeket, az Úr templomát felégetik, földetek pusztasággá válik, ti meg a pogányok szolgáivá lesztek. 4 Asszonyaik számára közületek fogják csonkítani eunukhjaikat; 5 mígnem visszatértek az Úrhoz jószándékú szívvel, és megtérve az Isten törvényeiben fogtok járni; akkor könyörülettel tekint rátok az Úr, és kiszabadít benneteket a pogányok fogságából. XXIV. 1 Mindezek megtörténtével fölkél nektek a csillag Jákobból békességben, fölkél egy ember az én magvamból, mint az igazság Napja, egyszerűségben és igazságosságban jár az emberek között, és semmiféle bűnt nem találnak őbenne. 2 Az ég megnyílik felette, hogy a Szent Atya szellemének áldása kiáradjon rá, és kiárassza rátok a kegyelem szellemét. 3 Akkor az igazságban fiaivá lesztek, és elsőtől az utolsóig, minden parancsolatát megtartjátok. 4 A magasságbeli Isten hajtása ő, minden test életének forrása. 5 Ő fogja fénylővé tenni királyságom jogarát, és a ti gyökereitekből sarjad majd ki a hajtás; 6 és benne fog felkélni az igazságosság pálcája a pogányok számára is, megítél és megszabadít mindenkit, aki csak segítségül hívja az Úr nevét. XXV. 1 Ezek után az életre támad fel Ábrahám, Izsák és Jákob, én meg testvéreimmel együtt vezérek leszünk, olyanok, akik kormányozzák Izraelt. Lévi elsőként, én a második, József a harmadik, Benjamin negyedik, Simeon ötödik, Isszakár hatodik, s így rend szerint. 2 Az Úr megáldja Lévit, a jelenlét angyala pedig engemet, a dicsőség erősségei Simeont, az ég Rubent, a föld Isszakárt, a tenger Zebulont, a hegyek Józsefet, a sátor Benjamint, a csillagok Dánt, a föld bősége Naftalit, a Nap Gádot, az olajfa pedig Ásert. 3 Mindnyájan egyetlen néppé leszünk az Úr előtt, egy nyelvvé, és Beliár megtévesztő szelleme nem lesz már többé, mert tűzbe lesz vetve mindörökké. 4 Akkor majd mindazok, akik szomorúság közepette haltak meg, örömben támadnak fel; akik pedig szegénységben éltek az Úrért, gazdagokká lesznek. Az éhezőket jóllakatja, az erőtleneket megerősíti, és azok, akik az Úrért haltak meg, életre kelnek.A szarvasok örvendezésükben együtt futnak Jákobbal, az Izraelben élő sasok örvendezve szárnyalnak. Ám az istentelenekre szomorúság vár, a bűnösök akkor majd siránkoznak, és minden nép dicsérni fogja az Urat az idők végezetéig. XXVI. 1 Tartsátok meg hát, gyermekeim, az Úr összes törvényét, mert ebben van minden olyan ember reménysége, aki csak az ő útján halad. 2 Majd így szólt hozzájuk: Íme, ma itt a szemetek láttára meghalok, száztizenkilenc esztendős koromban. 3 Ne előkelő öltözetben temessetek el, a benső részemet ne vegyétek ki, mert ilyet csak az uralkodók tesznek, hanem majd vigyetek engem magatokkal Hebronba. 4 Amint elmondta ezeket, elszenderült Judah, fiai pedig mindent úgy tettek, ahogyan ő azt meghagyta nekik; Hebronban atyái mellé temették el.

Isszakhár: --

Zebulon: --

Dán: I. 1 Dán szavainak hiteles másolata ez, amelyeket utolsó napjaiban mondott el fiainak. Életének százhuszonötödik esztendejében összehívta egész nemzetségét, 2 és így szólott hozzájuk: - Hallgassátok meg beszédemet, Dán fiai, fogadjátok meg atyátok szájából ezeket a szavakat. 3 Szívemben és egész életemen át megtapasztaltam, hogy az igazság a jótettekkel együtt kedves és helyeselt az Isten előtt, meg azt is, hogy gonosz dolog az indulatosság és a hazugság, mivel ezek tanítják meg az embert az összes gonoszkodásra. 4 A mai napon már megvallom néktek gyermekeim, hogy a szívemben örvendtem József halálának, az igaz és jóságos ember halálának; 5 azért örültem annak, ami akkor Józseffel történt, mivel atyánk jobban szerette őt, mint minket. 6 Az irigység és a nagyravágyás lelke azt mondotta nékem: - Hiszen te is az ő fia vagy. 7 Beliár szellemei közül egy felszított engem, és azt mondotta: - Fogd ezt a tőrt, pusztítsd el vele Józsefet, atyád tégedet fog szeretni, ha ő halott lesz. 8 Az indulatosság lelke hatalmába kerített, és ahogyan egy párduc elkapja a kecskegidát, úgy csaptam volna le én is Józsefre. 9 De atyánknak, Jákobnak az Istene nem adta őt kezeim közé, nem engedte, hogy egyedül találjam, semmit sem hagyott elkövetni ebből a gazságból, mivel két kormánypálca adatott Izraelben. II. 1 Gyermekeim, én mostan meghalok, hitelt érdemlő szavakkal mondom néktek; ha nem tartjátok távol magatokat a hazugság és az indulatosság szellemétől, és ha nem szeretitek az igazságot meg a türelmet, akkor elvesztek. 2 Elvakultság van ugyanis az indulatosságban, mert nincsen olyan indulatos ember, gyermekeim, aki az igazságban látná meg a másikat. 3 Legyen az ilyen akár az apa, akár az anya, úgy bánnak egymással, mintha ellenségek lennének, ha pedig testvér lenne, nem ismeri meg a másikat, ha meg az Úr prófétája az ilyen, nyomban elhallgat, ha igaz, nem lát, a barátot nem ismeri az ilyen. 4 A megtévesztés lelke ugyanis a hálójával körülveszi az ilyen embert, elvakulttá teszi természetes látásában, hazugságok által elhomályosítja értelmét, és így a saját képmását kapja meg az ilyen az emberben. 5 Mi áll az ilyen ember szeme előtt? A szív gyűlöletét állítja eléje, és a maga szívét adja oda, hogy az ilyen testvére ellen legyen és megölje azt. III. 1 Gonosz dolog az indulatosság, gyermekeim, az ember lelke helyében az lesz a lélek, 2 de még az  indulatos ember testét is kisajátítja, felette zsarnokoskodik, saját erejét adja oda az ilyen testnek, hogy mindenféle törvényszegést véghezvigyen, 3 és amikor egy lélek így cselekszik, őt igazolja, mivelhogy nem is látja, hogy mit művel valóban. 4 Ezért az indulatos ember még ha oly erős is lenne, az indulatosságában háromféle erőt kap meg: egyet a körülötte levő dolgok lehetőséget felkínáló erejétől; a másodikat az igazságtalanság művelőitől és győztesek gazdagságától, harmadikat a test természetében kapja meg, így saját indítására is megteszi a rosszat. 5 Ha pedig gyenge ember ő és így indulatos, a természetében kétféle erő segíti abban, hogy a törvényeket kikerülje. 6 Ez a lélek, az indulatosságé, a hazugságéval egyetemben a sátán jobbján jár, hozzá hasonlóan hazuggá válik mindenki, aki őt követve cselekedik. IV. 1 Most pedig értsétek meg, hogy az indulatosság ereje hiábavalóság! 2 Legelőször lázító beszédekben, majd tettekben izgatja fel az embert, azután elkeseredett romlásban zavarja össze a gondolkodásunkat, ilyenképpen emelkedik fel a lelke a nagy indulatosságban. 3 Ha pedig valaki ellenetek mondana valamit, ne hajoljatok indulatosságba, és ha valaki dicsér benneteket, nem változtok meg, nem jöttök ki a sodrotokból, sem a gyönyörökben, sem a képzelődésben. 4 Legelőször is a füleket gyönyörködteti ő, és így sarkallja az értelmet, hogy az ingerlő dolgokra gondoljon, és amikor már indulatba jött, világos, hogy haragszik is. 5 Akár szükségbe, akár tobzódásba jutna közületek valaki is, gyermekeim, ne zúgolódjatok, mert ez a szellem kíván tobzódóvá tenni, azzal, hogy a kívánságok folytán indulatba jön. 6 Akár szegénységbe, akár gazdagságba juttok gyermekeim, ne legyetek szomorkodókká, mert a szomorúságból lép elő az indulatosság együtt a hazugsággal. 7 A gonosz indulatosság a hazugsággal egyetemben kettős arculatú, egymást uszítják abban, hogy hogyan zavarják össze a gondolkodásunkat, a szívben mindig zavart keltenek; és ha a szív folyton e zavarban van, az Úr otthagyja az ilyent, és így Beliár fog uralkodni felette. V. 1 Őrizzétek meg tehát gyermekeim az Úr parancsolatait, törvényeit pedig tartsátok meg, álljatok el minden indulatosságtól, a hazugságot gyűlöljétek, hogy köztetek lakhasson az Úr, Beliár pedig eltakarodjon tőletek! 2 Mindegyiktek az igazságot mondja felebarátjának, ne kerüljetek bele az élvezetvágyakba meg a zagyvaságokba, inkább legyetek békességesek, az Isten békéje lakozzon nálatok, nehogy erőt vegyen rajtatok a háborúskodás. 3 Egész életeteken át szeressétek az Urat, de egymást is igaz szívvel. 4 Bár tudatában vagyok annak, hogy a végső napokban ti is elpártoltok az Úrtól, ellenszegültök Lévinek, Judának is ellene mondotok, de semmiképpen sem tudjátok legyőzni őket. Az Úr angyala fogja vezérelni ezeket, mert őbennük áll fenn Izrael. 5 Amint elhagyjátok az Urat, mindenféle gonoszság útjain jártok, a pogányok utálatosságait művelitek, törvénytelen asszonyoktól származtok, mindenféle gonoszságok közepette munkára kelnek bennetek a gonoszság szellemei is. 6 Énoknak, az igaznak könyvéből tudom, hogy vezéretek majdnem a sátán lesz, és minden Lévi ellen fölfuvalkodott lélekre hallgattok majd, csak ne Lévinek szolgáljatok, és így azok ne is tudják bűntelenné tenni őket az Úr színe előtt. 7 Azok a fiaim, akik mégis közelednek Lévihez, velük együtt fognak vétkezni, Juda fiai pedig kapzsiak lesznek, elrabolják a másét, miként az oroszlánok teszik. 8 Ezért majd velük együtt fogságra hurcolnak titeket is, és ott ugyanúgy megkapjátok ti is az egyiptomi csapásokat, meg a pogányok minden gonoszkodását. 9 Ezek után visszatértek az Úrhoz, és irgalmat fogtok nyerni nála, bevezet benneteket a megszentelődésbe, és a békességet kiáltja köztetek. 10 Fölkél majd akkor miattatok Juda és Lévi nemzetségéből az Úr szabadítása, meg fog küzdeni Beliárral, és örök bosszút áll ellenségeinken.  11 A Beliár által fogságban tartott szentek lelkeit kiragadja, szíveteket pedig visszafordítja az Úrhoz, azoknak pedig, akik segítségül hívják őt, mindörökre békességet adományoz. 12 Akkor a szentek az édenkertben nyugalomra találnak, az új Jeruzsálem felett pedig örvendezni fognak az igazak, és itten felragyog majd az Úr dicsősége az idők végezetéig. 13 Jeruzsálem többé nem válik pusztasággá, Izraelt sem fogják fogságra hurcolni, mivel az Úr közöttük lesz, és ott az emberekkel érintkezik. Izrael szentje uralkodik felettük szegénységben és alázatosságban, mindenki, aki csak hisz benne, igazságban fog uralkodni az egekben. VI. 1 És most féljétek az Urat, gyermekeim, óvakodjatok a sátántól, meg ennek szellemeitől! 2 Járuljatok az Istenhez, meg az ő angyalához, aki a ti közbenjárótok, mert ő a közbenjáró angyal Isten és az emberek között Izrael békéjéért, ő áll fel az ellenség uralmával szemben. 3 Az ellenségetek mindezek miatt azon lesz majd, hogy tönkretegyen mindenkit, akik csak lehívják az Úr nevét. 4 Mert tudja, hogy azon a napon, amikor Izrael megtér, az ellenség uralma véget fog érni. 5 Maga a békesség angyala erősíti meg Izraelt, és elhárítja tőlük az összes gonoszságot mindörökre. 6 Izrael törvényszegéseinek napjaiban nem hagyja el őket az Úr, hanem olyan nemzetté teszi őket, amely az akarata szerint cselekszik, mert az angyalok közül egy sem mérhető hozzá. 7 Neve ott lesz majd Izrael minden vidékén, és a pogányok között mint Megváltó. 8 Óvjátok tehát gyermekeim magatokat mindenféle gonosz cselekedettől, vessétek ki magatokból az indulatosságot és az összes hazugságot, szeressétek az igazságot meg a türelmet, 9 és mindazt, amit hallottatok atyáitoktól, adjátok tovább gyermekeiteknek, hogy ezáltal titeket is elfogadjon a nemzetek Megváltója, aki igazságos, türelmes, egyszerű és alázatos tetteivel tanítja az Úr törvényét. 10 Mindenféle igazságtalanságtól álljatok el, és ragaszkodjatok az Úr törvényének igazságosságához; és megtartattok mindörökké, 11 engemet pedig atyáim közelébe temessetek! VII. 1 Amint elmondotta ezeket, megcsókolta őket, és igen idős kort megélve hajtotta álomra a fejét. 2 Fiai eltemették őt, majd pedig fölvitték csontjait Ábrahám, Izsák és Jákob közelébe. 3 Mindaz, amit csak megjövendölt nekik Dán - hogy az Isten törvényéről megfeledkeznek, örökrészüket pedig megváltoztatják, Izraelhez tartozó nemzetségüket és hazájukat egyaránt -, beteljesedett.

Neftalim: --

Gád: --

Ászer: --

József: --

Benjamin: A tiszta gondolkodásról I. 1 Benjámin utolsó szavainak leírása, amelyekkel fiait utasította, miután százhuszonöt évet megélt. 2 És megcsókolta őket, és így szólt: Amint Izsák Ábrahámnak öregsége korában született meg, úgy én is Jákobnak. 3 És mivel Rákhel, a szülőanyám meghalt, ezért Bilha, az ő szolgálólánya szoptatott engem. 4 Mert Rákhel meddő maradt tizenkét évig, miután megszülte Józsefet; és böjtölve imádkozott az Úrhoz tizenkét napon át, és így fogantam én meg, s jöttem a világra. 5 Mert atyám nagyon szerette Rákhelt, és imádkozott azért, hogy legalább két fia születhessen tőle. 6 Ezért lettem Benjáminnak nevezve, mert a vágyakozás napjainak eredménye vagyok. 7 És amikor Józsefhez Egyiptomba mentem, és a bátyám felismert engem, így szólt hozzám: Mit mondtak [testvéreim] az atyámnak, miután eladtak engem? 8 Én pedig megmondtam neki, hogy kabátját vérbe mártották, és azt küldték el, kérdezvén: Felismered-e, hogy ez a fiad kabátja? 9 És ő azt mondta nekem: Bizony, testvérem, miután levették rólam a kabátomat, eladtak az Ishmaelitáknak, azok egy ágyékkötőt adtak rám, megkorbácsoltak, és futnom kellett mellettük. 10 De egyikük, az, aki vesszővel vert engem, miközben ruháimat el akarta rejteni, egy oroszlánnal találkozott, ami elpusztította őt. 11 És emiatt a társait félelem fogta el miattam, ezért eladtak engem utitársaiknak. 12 Gyermekeim, szeressétek ezért ti is a mennynek és a földnek az Úr Istenét, és tartsátok meg az ő parancsolatait, és kövessétek József példáját, a jó és szent emberét. 13 Elmétekben mindig a jót fontolgassátok, amiként engem láttok tenni, mert azok, akiknek a jóra fog az elméje, azok mindent helyesen látnak. 14 Féljétek az Urat, és szeressétek az embertársaitokat; és bár Beliál szellemei vágynak utánatok, hogy mindenféle gonoszságokkal sújtsanak titeket, mégsem fognak uralkodni rajtatok, mint ahogyan nem uralhatták Józsefet, a testvéremet sem. 15 Mennyi ember tört az életére, és Isten megóvta őt! 16 Mert aki Istent féli és szereti embertársát, azon nem fognak Beliál szellemeinek csapásai, mivel megóvja őt az Isten félelme. 17 Sem ember, sem állat ravaszsága nem árthat neki, mert az Úr szeretete megsegíti őt, amelyet embertársai felé érez. 18 József még atyánkat, Jákobot is kérlelte, hogy imádkozzon testvéreiért, nehogy az Úr bűnüknek tulajdonítsa mindazokat a gonosz dolgokat, amelyeket vele tettek. 19 Jákob pedig elsírván magát, így szólt: Jó gyermekem, te felülkerekedtél atyád ágyékának gyümölcsei fölött. 20 És két órán át ölelte, csókolta őt, ezeket mondván: 21 Benned fog beteljesedni a mennyei prófécia, az Isten Bárányát és a világ Megváltóját illetően, és az a hibátlan a törvénytelen emberek kezére lesz adva, s a bűntelen meghal majd az istentelenekért a szövetség vérében, hogy üdvösséget nyerhessenek a pogányok és Izrael is, és hogy elpusztítsa Béliált és az ő szolgáit. 22 Látjátok hát gyermekeim, mi lesz a vége a jó ember sorsának? 23 Kövessétek tehát az ő példáját, jó szándékokkal, hogy ti is megkaphassátok majd a dicsőség koronáit. 24 Mert a jó embernek nincs sötétség a tekintetében; kegyesen viselkedik minden emberrel, még akkor is, ha azok bűnösök. 25 És bár gonosz tervek áldozatává válhat, mégis, a jókat cselekedve felülkerekedik a gonoszságokon, mert Isten oltalmazza őt; és mert szereti az igazakat, úgy, mint önmagát. 26 Ha valaki dicsőségben részesül, azt nem kívánja el tőle; ha valaki gazdagságra jut, nem irigyli azt; ha valaki bátor, azt dicsőíti; az erélyes embert megdicséri; a szegényeken megkönyörül; a gyengéket megsegíti; Istenhez pedig dicshimnuszokat zeng. 27 És mindazokat, akik a jó szellem kegyelmében részesülnek, szereti azokat, úgy, mint saját lelkét. 28 Ha tehát ti is a jó elme szerint jártok, akkor még a gonosz emberek is békében lesznek veletek, az erkölcstelenek tisztelni fognak, és a helyes út felé fordulnak; a másokéra kívánkozók pedig nemcsak, hogy elhagyják helytelen vágyaikat, hanem a rászorulókkal megosztják mindazon dolgokat, amelyekre azelőtt kívánkoztak. 29 Ha megfelelően cselekedtek, akkor még a tisztátalan szellemek is elmenekülnek előletek; és a vadállatok rettegni fognak benneteket. 30 Mert ott, ahol tisztelet van a jó tettek iránt, és világosság az elmében, onnan a sötétség gyorsan eltávozik. 31 És ha valaki erőszakot követ el a szent ember ellen, az megbánja tettét; mert a szent megbocsátja az elszenvedett gyalázatot, és megtartja béketűrését. 32 És ha bárki elárulja az igaz embert, az igaz ember imádkozni fog érte; mert ha egy ideig meg is aláztatik, de nem sok idő múltán megnyilvánul majd dicsősége, még annál is hatalmasabban, mint bátyámé, Józsefé. 33 A jó ember nem hajlik meg Beliál megtévesztő szellemének ereje alatt, mert a békesség angyala vezeti lelkét. 34 És nem nézi szenvedélyes vággyal a romlandó dolgokat, nem gyűjt magának gazdagságot arra, hogy azáltal az élvezeteknek éljen. 35 Nem leli örömét az élvezetekben, nem sérti meg szomszédját, nem veszi magát körül kényelemmel, nem vétkezik még szemeivel sem, mert az Úr az ő része. 36 A jó hajlamú ember nem fogad el sem dicsőséget, sem becstelenséget embertől, nem ismeri a fortélyt, sem hazugságot, vagy erőszakot és gyalázkodást; mert az Úr lakozik benne, aki világosságot ad szellemében, és mindenkor örömmel van mások iránt. 37 A jó elmében nincs kettős nyelvűség, nem átkoz, gyaláz, majd dicséretet mond, nem bánatos és örömteli is, nem nyugodt és zűrzavaros is, nem álszent és igaz is, nem szegény és gazdag is; hanem egy állapotban van, amely romlatlan és tiszta minden ember iránt. 38 Nincs kettős tekintete, kettős hallása; hanem mindent, amit tesz, vagy mond, vagy lát, azt úgy teszi, mint aki tudja, hogy az Úr a szellemébe lát. 39 És megtisztítja elméjét, nehogy elítélje őt sem ember, sem Isten. 40 Viszont Beliál munkái azok kettősek, nem található bennük állhatatosság. 41 Ezért hát, azt mondom nektek, gyermekeimnek, mentsétek magatokat meg Beliál gonoszságaitól; mert ő kardot ad azok kezébe, akik követik őt. 42 És az a kard hét gonoszság anyja. Először az elme az, amely befogadja Beliált, és elsőként vele a vérontás; másodjára a rombolás; harmadjára a nyomorúság; negyedikként a rabság, ötödikként a rettegés, hatodikként a pánik, hetedikként pedig a romlás. 43 Eképp volt Káin is átadva Isten által a hét bosszúnak, mert minden száz esztendőben az Úr egy átkot hozott rá. 44 És amikor kétszáz esztendős volt, elkezdte szenvedéseit, és kilencszázadik évében lett elpusztítva. 45 Mert megítéltetett testvére, Ábel ellen elkövetett gonoszságai miatt, és Lámek pedig hetvenszer hétszeresen. 46 Mert úgy lett meghatározva örökké, hogy akik Káin módjára irigylik és gyűlölik testvéreiket, ezen ítéletek által szenvedjenek. II. 1 Ezért hát, gyermekeim, fussatok el a gonosz cselekedetek elől, az irigykedés és testvérgyűlölet elől, és ragaszkodjatok a jóhoz és a szeretethez. 2 Aki szeretetben, tiszta elme szerint jár, nem fog asszony után nézni perverz vágyakkal; mert szívében nincs jelen a romlottság, hiszen Isten Szelleme nyugszik benne. 3 Mert ahogyan a nap sem válik tisztátalanná azáltal, hogy a trágyára és ganéra süt, hanem kiszárítja azt, elűzve annak rossz szagát; aképpen a tiszta elme sem romlik meg ennek a világnak az őt körülvevő utálatosságaitól, inkább tisztulást hoz rá, úgy, hogy maga nem válik romlottá. 4 És Énoknak, az igaznak a szavaiból tudom azt, hogy köztetek is felüti majd fejét a gonoszság: hogy paráználkodni fogtok a szodomaiak paráznaságai szerint, és néhány kivétellel mind elpusztultok majd, és buja cselekedetekbe fogtok keveredni asszonyokkal, és az Úr országlása el fog tűnni közületek, mert az Úr megtagadja és elveszi azt tőletek. 5 Mindazonáltal, az Úr temploma a ti örökrészetekben fog megépülni, és a végső templom dicsőségesebb lesz majd az elsőnél. 6 És a tizenkét törzs oda lesz egybegyűjtve, és mind a pogányok is, addig, amíg a Fölséges elküldi az üdvösségét az egyetlenszülött próféta látogatásakor. 7 Ő be fog térni az első templomba, ahol megbotránkoznak majd az Úr miatt, és fára emelik őt. 8 És a templom függönye ketté fog szakadni akkor, és az Isten szelleme rászáll a pogányokra, mint a kiáramló tűz. 9 És Ő, feltámadva Hádeszból, a földről a mennybe megy. 10 Tudom azt is, hogy amennyire megalázott lesz a földön, olyan dicsőséges lesz a mennyben. 11 És akkor, amikor József még Egyiptomban volt, és én annyira vágytam rá, hogy láthassam ábrázatát; atyámnak, Jákobnak imái által ébren, nappali látomásban láttam őt, egész testét, pontosan aképp, amilyen volt. 12 Miután mindezeket elmondta, még tovább beszélt hozzájuk: Gyermekeim, tudjátok meg, hogy halálomon vagyok. 13 Cselekedjetek az igazság szerint embertársaitokkal, és tartsátok meg az Úr törvényét és parancsolatait. 14 Mert örökség helyett ezt hagyom rátok. 15 És adjátok ezt tovább gyermekeiteknek ti is, örökreszóló hagyatékként, miképpen tette ezt Ábrahám és Izsák és Jákob. 16 Mert mindezeket örökségül hagyták nekünk, mondván: Tartsátok meg az Isten parancsolatait, amíg az Úr megnyilvánítja üdvösségét minden nemzetnek. 17 Akkor fogjátok majd látni Énokot, Noét, Sémet, és Ábrahámot, és Izsákot és Jákobot, a jobbkéz felől, örömben feltámadva. 18 Akkor mi is felkelünk, mindegyikünk saját törzsünk fölött, imádattal a mennyek Királya felé, aki emberformában, alázatosan jelent meg az emberek között. 19 És mindazok, akik hittek benne a földön, vele együtt örvendeznek. 20 Aztán minden ember fel fog kelni, némelyek dicsőségre, némelyek pedig szégyenre. 21 És akkor az Úr Izraelt ítéli meg elsőként, az igazságtalanságaik miatt; mert amikor megjelent, emberi testben eljött Istenként, hogy szabadulást hozzon, nem hittek neki. 22 Azután megítéli mind a nemzeteket, mindannyiukat, akik nem hittek benne, amikor megjelent a földön. 23 És Izraelt meggyőzi a pogányok választottai által, mint ahogyan Ézsaút a midianiták által dorgálta meg, akik megtévesztették testvéreiket, hogy azok paráznaságba és bálványimádatba essenek; és ezáltal elidegenüljenek Istentől, azok gyermekeivé válva, akik rettegik az Urat. 24 Gyermekeim, ha ti az Úr parancsolatainak szentsége szerint jártok, akkor újra biztonságban lakhattok velem, és egész Izrael egybe lesz gyűjtve az Úrhoz. 25 És nem neveznek engem többé ragadozó farkasnak marakodásaitok miatt, hanem az Úr munkásának, aki ételt oszt majd azok számára, akik a jót cselekszik. 26 Feltámad hát majd a későbbi napokban egy az Úr által szeretett, Júda és Lévi törzséből, aki az Úr öröme szerint cselekszik és beszél, új ismerettel világosítva meg a pogányokat, de mint a farkas, elragadja azt Izraeltől. 27 És a kor beteljesedéséig a pogányok zsinagógáiban marad, és vezetőik között, hogy mint a zene dallama, úgy hangozzon minden szájból. 28 És ő is a Szentiratokba kerül, úgy szavai, mint cselekedetei, és ő az Úr választotta marad mindörökké. 29 És általa teljesedik be az, ami atyámnak, Jákobnak mondása: Ő kiegészíti Izrael törzseit. 30 És miután elmondta mindezt, kinyújtotta lábait. 31 És mélyen elaludva, szép halállal halt meg. 32 A fiai pedig azt tették, amit rájuk bízott, és testét felvitték Hebronba, eltemetni atyái mellé. 33 És életének teljes napjai százhuszonöt esztendő volt.