Szergej Mihajlovics Eisenstein

Szergej Mihajlovics Eisenstein
Született	Szergej Mihajlovics Eisenstein 1898. január 23. Riga, Orosz Birodalom
Elhunyt	1948. február 11. (50 évesen) Moszkva, Oroszországi SZSZSZK, Szovjetunió
Állampolgársága	orosz szovjet
Házastársa	Pera Ataseva (1934–1948)
Szülei	Mikhail Eisenstein
Foglalkozása	filmrendező, teoretikus
Iskolái	Szentpétervári Állami Építészeti és Építőmérnöki Egyetem (–1915)
Kitüntetései	Méltóság Érdemrendje emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic Moszkva 800. évfordulója emlékérem Lenin-rend (1939) Sztálin-díj (1941, 1946)
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Novogyevicsi temető
Szergej Mihajlovics Eisenstein aláírása
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Mihajlovics Eisenstein témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Eisenstein szüleivel

Szergej Mihajlovics Eisenstein (a magyar szakirodalomban gyakran Ejzenstein, oroszul: Сергей Михайлович Эйзенштейн, lettül: Sergejs Eizenšteins) (Riga, 1898. január 23. – Moszkva, Oroszországi SZSZSZK,1948. február 11.) szovjet filmrendező, forgatókönyvíró, szerkesztő és teoretikus, az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. Munkásságával nagy mértékben hozzájárult a film máig jellemző formanyelvének kialakításához.

Élete, munkássága

Petrográdban tanult, festőnek és közben mérnöknek is készült, de végül nem szerzett diplomát. 1918-ban a Vörös Hadseregben önkéntesként agitációs plakátokat készített. 1920-tól egy moszkvai avantgárd színház díszlettervezője, majd rendezője volt. A hagyományos művészi formákat radikálisan elutasító áramlatok híveként tanulmányozta többek között a japán kabuki színház formavilágát is. Új utakat keresve alakította ki első, ún. attrakciós montázs elméletét, amely végül logikusan vezette el a filmhez.

Első, némafilmes korszakának mind a négy játékfilmje (lásd lejjebb a filmográfiát) jelentős alkotás, bennük sikerrel alkalmazta és közben állandóan tovább is fejlesztette elméletét. Nem egyéni hősöket, hanem típusokat ábrázol, csak egy igazi hőse van: a tömeg. Filmjeit patetikus, néha szatirikus hangvétel, forradalmi hevület jellemzi, de ezt a hatást gondosan megkonstruált jelenetekkel, pontosan kiszámított képi kifejezőeszközökkel érte el. Ebben méltó alkotótársa volt állandó operatőre, Eduard Tissze.

Eisenstein a montázst, a képek egymás mellé állításának módját tekintette a film lényegének. Felfogását az 1+1=3 képlettel szokták jellemezni: két egymást követő kép összhatásából olyan új jelentés születhet, amely jelentést önmagában egyik kép sem tartalmazza. A képeknek és a jeleneteknek ez az ütköztetése, ellenpontja sajátos dinamikát teremt: nem csupán a ritmus, hanem a keltett asszociációk, gondolatok dinamikáját is. Az ún. intellektuális filmet a fogalmak közvetlen képi megjelenítésére is alkalmasnak tartotta. A ma már klasszikusnak számító Patyomkin páncélos (más fordításban: Patyomkin cirkáló) hozta meg számára a világhírt. Ennek egyes képsorait, például az odesszai lépcsőjeleneteit, az Eisensteinről szóló csaknem minden írás idézi. A Patyomkin páncélost 1958-ban a világ tizenkét legjobb filmje közé választották.

1929-ben Eisenstein alkotótársaival Nyugat-Európába, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol forgatási szerződést kaptak, de a terv végül meghiúsult. Ezután Mexikóban az országról szóló Que viva Mexico! című tervezett filmjükhöz készítettek felvételeket, ám a filmet nem fejezhették be, és a hatalmas mennyiségű filmanyagot sem vihették magukkal. Abból később mások, több különböző filmet állítottak össze. A forgatást szponzorként Upton Sinclair támogatta, majd a túlköltekezést megelégelve végül a támogatást is ő vonta meg.

Hazatérése után Eisenstein a moszkvai Filmművészeti Főiskolán filmrendezést tanított és elméleti munkáin dolgozott. A hangosfilm elterjedése új kihívást jelentett: az intellektuális filmről korábban vallott nézeteit részben módosította, a fogalmak közvetlen megjelenítése helyett a belső monológ kérdése, a filmhang, a szöveg, sőt a színek dramaturgiai szerepe kezdte foglalkoztatni. Állandó konfliktusban állt a filmipar nagyhatalmú vezetőjével. Végül csak 1936-ban kapott forgatási lehetőséget, ám Bezsin rétje című filmjét a hivatalos vélemény mint formalista alkotást bemutatásra alkalmatlannak találta. Eisenstein nyilvánosan önkritikát gyakorolt.

Történelmi tárgyú – immár hangos – filmjeiben (melyek zenéit Szergej Prokofjev szerezte, aki máig ható módon határozta meg a filmzene fogalmát) előtérbe került az egyéni hős, a történelmi személyiség monumentálissá növesztett alakja. Ezt a látásmódot a közeledő, illetve már az országban dúló háború is indokolta. A háborús években kezdte el a három részesre tervezett Rettegett Iván forgatását. Az első részt sikerrel be is mutatták, de a másodikat elhibázottnak ítélték, Eisenstein pedig ismét önkritikát gyakorolt, nekilátott filmje kijavításához, de nem volt ideje befejezni, mert 50 éves korában szívroham következtében meghalt.

Filmjei

• 1923: Glumov naplója (rövidfilm, az Eisenstein által rendezett Karrier c. színházi darab része)
• 1924-25: Sztrájk (Стачка)
• 1925-26: Patyomkin páncélos (Броненосец „Потёмкин“) (az úgynevezett brüsszeli tizenkettő (1958) első helyezett filmje)
• 1927-28: Október (Октябрь)
• 1926-29: Régi és új (Старое и новое)
• 1930-32: ¡Que viva Mexico! (Да здравствует Мексика!) (befejezetlen, 1979-ben restaurálták)
• 1935–37: Bezsin rétje (Бежин луг) (befejezetlen, a forgatást kétszer is megszakíttatták, a film anyagát tulajdonképpen megsemmisítették – Szergej Jutkevics restaurálta állóképekben Eisenstein halálának huszadik évfordulójára, 1968-ban)
• 1938: A jégmezők lovagja (Александр Невский)
• 1941-45: Rettegett Iván I–II. (Иван Грозный) (a II. részt betiltották, első bemutatása 1958-ban volt, ez a film részben színes. A III. rész csak terv maradt.)

Magyarul megjelent írásai

• A filmrendezés művészete. Válogatott tanulmányok; ford. Donáth Ferencné et al., szerk., bev. Nemeskürty István; Gondolat, Bp., 1963
• Forma és tartalom. Válogatott tanulmányok, 1-2.; vál., ford. Óváry-Óss József; Közdok, Bp., 1964 (Filmművészeti könyvtár)
• Premier plánban. Önéletrajzi feljegyzések; ford. Simándi Júlia; Európa, Bp., 1979 (Emlékezések)
• Válogatott tanulmányok; vál., szerk., előszó, jegyz. Bárdos Judit, ford. Berkes Ildikó, Szilágyi Zsuzsa; Áron, Bp., 1998
• Szergej Eisenstein, a rajzoló rendező; összeáll. Geréb Anna; Kossuth, Bp., 2007

Források

• U.Gregor – E.Patalas A film világtörténete (1966)
• Guido Aristarco A filmelméletek története I. kötet. Magyar Filmtudományi Intézet, kézirat(1962)
• Geréb Anna tanulmánya (Filmkultúra) (magyarul)
• IMDb (angolul)

További információk

• Részletes életrajz (angolul)
• Pásztory Ádám: A végidők poézise (Filmkultúra) (magyarul)
• A Metropolis 1998. őszi Eisenstein különszáma (magyarul)
• Dan Shaw tanulmánya (angolul)
• Que Viva Mexico, a teljes film