Ugrás a tartalomhoz

Agathius

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szent Achatius szócikkből átirányítva)
Agathius
Szent Ákos mártíriuma, Prado, Madrid, Spanyolország
Szent Ákos mártíriuma, Prado, Madrid, Spanyolország
Született3. század
Kappadókia
Elhunyt303. május 8.
Byzantium
Állampolgárságarómai
Foglalkozásakatonatiszt
Halál okalefejezés
A Wikimédia Commons tartalmaz Agathius témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Agathius vagy magyarul Szent Ákos (Achatius, Acacius) (Kappadókia ? – Bizánci Birodalom, 303) ókeresztény vértanú. A tizennégy segítőszent egyike.

A legenda szerint Agathiust és katonatársait Hadrianus császár vezényelte az Eufrátesz vidékére a lázadó népek megfékezésére. Vezérüknek, Agathiusnak megjelent egy angyal, és kilátástalan helyzetükben győzelmet ígért, ha Krisztushoz imádkozik. A győzelem után valamennyien megkeresztelkedtek. Mikor ezt a császár megtudta, az Ararát hegye alatt valamennyit tövissel megkoronázták, hegyes náddal átszúrták és keresztre feszítették.[1] Keresztre feszítésük idején a nap hatodik órájában nagy földrengés támadt, ők azonban félelem helyett azoknak testi-lelki egészségéért, boldogulásáért imádkoztak, akik majd a későbbiekben böjttel és hallgatással hozzájuk könyörögnek. A kilencedik órában kiadták lelküket. A legenda beszámol arról, hogy fogvatartásuk alatt az angyalok óvták és vigasztalták őket, testüket egy újabb földrengés tépte le a keresztről. Angyalok földelték el őket. Agathius tiszteletére I. Constantinus római császár templomot emelt, melyet később I. Justinianus bizánci császár renováltatott.

Ezt a napot a Tízezer Vértanú ünnepe gyanánt is számon tartották. Achatius et Socii ünnepe Magyarországon először a 14. századbeli pozsonyi misekönyvben bukkan föl.[2] A keresztesháborúk idején ereklyéit Itáliába vitték és Squillace-ban őrzik.[3] Az egyik katona fejereklyéjét az egri székesegyház őrizte. Szent Ákos ikonográfiai attribútuma a tövises ág, ritkábban töviskorona, kereszt, pálma, kötél, lándzsa vagy csatabárd.

Emléknapja: június 22.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

Ajánlott források

[szerkesztés]