Szabó József (orvos, 1882–1929)
| Szabó József | |
| Született | 1882. március 10. Kolozsvár |
| Elhunyt | 1929. július 5. (47 évesen) Szeged |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | orvos, ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár |
| Sírhelye | Szeged Belvárosi temető (X/ díszsírhely 55)[1] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szabó József (Kolozsvár, 1882. március 10. – Szeged, 1929. július 5.) magyar orvos, ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár.
Életpályája
[szerkesztés]Kolozsváron végezte az egyetemet, ahol 1906-ban szerezte diplomáját. Doktorrá avatása után a Kolozsvári Tudományegyetem Idegkórtani Klinikáján tanársegédként dolgozott Lechner Károly tanítványaként. 1910-ben magántanári képesítést nyert, ezután tanulmányútra ment Bécsbe és Hamburgba. A szegedi egyetem megnyitásakor az Elme- és Ideggyógyászati Klinika adjunktusa, 1922-ben egyetemi nyilvános rendes tanár lett.
Tudományos munkásságába beletartoztak az elmekórtan különböző területei, de foglalkozott az agy-gerincvelői folyadék különböző vegyi reakcióival is a tabes dorsalis és paralisis progressiva eseteiben.
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar Nemzeti Névtér
.svg){kind=small}
