Szao kultúra
A szao kultúra (más néven Szo) Közép-Afrikában virágzott kb. az i. e. negyedik vagy hatodik századtól egészen az időszámításunk szerinti tizenhatodik századig.[1] A szaók a Csari folyó medencéjénél éltek, azon a területen, amely később Kamerun és Csád része lett. Ők a legkorábbi civilizáció, amely egyértelmű nyomokat hagyott jelenlétéről a mai Kamerun területén.[2] Valamikor a 16. század környékén az iszlámra való áttérés megváltoztatta az egykori szao kultúra jellegét. Ma Észak-Kamerun és Dél-Csád több etnikai csoportja, de különösen a szarák, és a kotokó nép vallják magukat a szao kultúra leszármazottainak.
Eredet
[szerkesztés]A szao civilizáció már az i. e. 6. vagy 4. században elkezdődött, és az i. e. első évezred végére a Csád-tó körül és a Csari folyó közelében már jelen volt.[3] A szao városállamok valamikor az i. sz. 9. és 15. század között érték el fejlődésük csúcspontját.
Bár egyes tudósok becslése szerint a Csád-tótól délre fekvő szao civilizáció a 14. vagy a 15. századig tartott, a többségi vélemény szerint valamikor a 16. században, a Bornu Birodalom terjeszkedését követően megszűnt önálló kultúraként létezni.[4] A szao kultúra örököse a mai Észak-Kamerun és Nigéria, valamint Csád délnyugati részén elterülő Kotokó királyság volt.[4]
Kultúra
[szerkesztés]Felmerült, hogy a szaók az ókori Egyiptomot meghódító hükszoszok leszármazottai voltak, a Nílus völgyéből délre, Közép-Afrikába költöztek, vagy a Csád-tótól északra fekvő Bilma-oázisból származtak.[5] A szélesebb körben elfogadott elmélet szerint azonban a szaók egyszerűen a Csád-tó medencéjének őslakói voltak, és őshazájuk a tótól délre található.[5] A legújabb régészeti kutatások pedig arra utalnak, hogy a szao civilizáció a térség korábbi kultúráiból (például a Gajiganna-kultúrából, amely i. e. 1800 körül kezdődött, és i. e. 800 körül kezdett erődített városokat építeni), fokozatosan egyre összetettebbé vált.[6][7][8][9] Az olyan lelőhelyek, mint a Csád-medencei Zilum, példák erre.[8] A leletek azt mutatják, hogy a szao kultúra a bronz, réz és vas feldolgozási ismereteivel rendelkező, kifinomult civilizáció volt. A leletek között találhatók bronz és terrakotta szobrok emberi és állati alakokról, érmék, temetkezési urnák, háztartási eszközök, ékszerek, gazdagon díszített kerámiák és lándzsák. A legtöbb szao kultúrához köthető lelet a Csád-tótól délre került elő.
G.T. Stride ezeket a fontos tényeket közli a szao civilizációról:
„A szaó nép jelentős politikailag és művészileg fejlett volt. Bár soha nem egyesültek hatékonyan egy államba, városállamokat alakítottak ki, amelyek az erős helyi védekezés központjai voltak ... Minden várost erős védőfal vett körül, és uralta a környező vidék életét, amelyet egyszerre védett és irányított. A kormányzás egy bonyolult rendszer alapján történt, amelynek élén egy isteni uralkodó állt ... Az uralkodók az ünnepélyes alkalmakat leszámítva ritkán jelentek meg nyilvánosan, és még ilyenkor is paravánnal voltak elrejtve a közvélemény elől. A nők köztiszteletben álló helyet foglaltak el a társadalomban, és az anyakirálynő és az uralkodó idősebb testvére jelentős politikai befolyást gyakorolt az államok kormányzására. A nép főként letelepedett földművesekből állt, de voltak közöttük jelentős ipari és művészi érdemeket szerzett kézművesek is. Képesek voltak mind az agyag, mind a fém megmunkálására, hogy háztartási eszközöket, szerszámokat és vallási célú műalkotásokat készítsenek. A régészek által talált lenyűgöző tárgyak közé tartoznak a temetkezési urnák, állat- és emberfigurák mind agyagból, mind bronzból. Mindezt körülbelül Kr. u. 700 előtt érték el... A kormányzat és a civilizáció erejét legjobban a kanem és a bornu birodalmakkal szembeni hosszú ellenállásuk bizonyítja, valamint az a tény, hogy a kanurik számos kulturális jellemzőjüket [később] a szaó kultúrából vették át.”
– G.T. Stride, Nyugat-Afrika népei és birodalmai (Peoples and Empires of West Africa) [10]
A Csád-tó medencéjében élő népek, mint például a buduma, gamergu, kanembu, kotokó és musgum, hiszik, hogy a szao kultúrából származnak. Lebeuf támogatja ezt a kapcsolatot, és a logone-birni nép guti és tukuri alcsoportjainak alkotásaiban a szao művészet nyomait fedezte fel. A szóbeli történetek további részletekkel szolgálnak a népről: A szaók több, apai ágon öröklődő nemzetségből álltak, amelyek egyetlen nyelvvel, néppel és vallással rendelkező államalakulatba tömörültek. Ezekben az elbeszélésekben a szaók óriásokként és hatalmas harcosokként jelennek meg, akik meghódították szomszédjaikat.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Walker 2011
- ↑ Hudgens,Trillo 1999
- ↑ DeLancey2000
- ↑ a b Lebeuf1969 53-120 o.
- ↑ a b c Fanso1989 15-19. o.
- ↑ (2006. július 1.) „Pathways to Complexity: The Rise and Demise of a Chadic Polity”. Gefame: Journal of African Studies 3 (1).
- ↑ (2008. június 1.) „Early sculptural traditions in West Africa: New evidence from the Chad Basin of north-eastern Nigeria”. Antiquity 82 (316), 423–437. o. DOI:10.1017/S0003598X00096915.
- ↑ (1996. június 1.) „New Research on the Holocene Settlement and Environment of the Chad Basin in Nigeria”. African Archaeological Review 13 (2), 111–145. o. DOI:10.1007/BF01956304.
- ↑ Stride & Ifeka (1971), pp. 113–115.
Források
[szerkesztés]- ↑ DeLancey2000: DeLancey, Mark W.. Historical Dictionary of the Republic of Cameroon, 3rd, Scarecrow Press (2000). ISBN 978-0-8108-3775-1 – Fifth edition (2019) a Google Könyvekben
- ↑ Fanso1989: Fanso, Verkijika G.. Cameroon History for Secondary Schools and Colleges. Macmillan (1989). ISBN 978-0-333-47121-0
- ↑ Hudgens,Trillo 1999: Hudgens, Jim. The Rough Guide to West Africa, 3rd, Rough Guides (1999. december 8.) – Fifth edition (2008) a Google Könyvekben
- Insoll, Timothy. The Archaeology of Islam in Sub-Saharan Africa, Cambridge World Archaeology. Cambridge University Press (2003). ISBN 978-0-521-65702-0
- ↑ Lebeuf1969: Lebeuf, Annie M. D.. Les principautés kotoko: essai sur le caractère sacré de lʼautorité (francia nyelven). Éditions du Centre national de la recherche scientifique (1969)
- Lebeuf, Jean-Paul. La civilisation du Tchad suivi d'une étude sur les bronzes Sao (francia nyelven). Paris: Payot (1950)
- Levtzion, Nehemia. Corpus of Early African Sources for West African History. Cambridge University Press (1981). ISBN 978-0-521-22422-2
- Palmer, Herbert Richmond. Sudanese Memoirs. Being mainly translations of a number of Arabic Manuscripts relating to the Central and Western Sudan. Taylor & Francis. DOI: 10.4324/9780429057847 [1928] (1967. december 8.). ISBN 978-0-4290-5784-7
- Stride, G.T.. Peoples and Empires of West Africa: West Africa in History, 1000-1800. Nelson (1971). ISBN 978-0-17-511448-1
- ↑ Walker 2011: Walker, Robin. When We Ruled: The Ancient and Mediæval History of Black Civilisations. Black Classic Press (2011). ISBN 978-1-58073-045-7
- West, Ben. Cameroon, 3rd, Bradt Travel Guides (2011). ISBN 978-1-84162-353-5
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Sao civilisation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.