Ugrás a tartalomhoz

Rövidszárnyú sztyepprétisáska

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Stenobothrus crassipes szócikkből átirányítva)
Rövidszárnyú sztyepprétisáska
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Nem: Stenobothrus
Tudományos név
Stenobothrus crassipes
(Charpentier, 1825)
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rövidszárnyú sztyepprétisáska témájú kategóriát.

A rövidszárnyú sztyepprétisáska (Stenobothrus crassipes) a sáskafélék családjába tartozó, Közép- és Kelet-Európában honos sáskafaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A rövidszárnyú sztyepprétisáska testhossza a hím esetében 10-12 mm, a nőstény 13-16 mm. Közép-Európa legkisebb sáskafaja. Alapszíne barna, olajbarna vagy zöld, a test felső része többnyire barna. A torpajzs oldalélei enyhén befelé ívelnek, néha sötét sávval szegélyezettek. Szárnyai igen rövidek, a hímnél kb. a potroh feléig érnek, a nőstény esetében csak olyan hosszúak mint a torpajzs, de a mediális mező széles és kereszterezett. A hátsó szárnyak mindkét nemnél fele olyan hosszúak, mint az elülső szárnyak. Ritkán röpképes, hosszú szárnyú egyedek is előfordulhatnak.

Éneke halk, csak néhány méterre hallatszik. Egy strófa 1,5-3 másodpercig tart, a hangerő közben fokozatosan erősödik majdnem a strófa végéig. Két strófa között hosszú szüneteket tart.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Kis termete és rövid szárnyai miatt más fajok (pl. közönséges rétisáska) lárvájára hasonlít, de a valódi lárvák szárnya mindig párhuzamos erezetű.

Elterjedése

[szerkesztés]

Európában honos a Kárpát-medencében (Magyarország, Kelet-Ausztria, Észak-Szerbia) és attól keletre (Románia, Bulgária) az európai sztyeppvidéken. Közép-Németországban is ismert egy izolált állománya a Kyffhäuser-hegységben. Magyarországon sokfelé megtalálható, de nem gyakori faj.

Életmódja

[szerkesztés]

Száraz és félszáraz gyepek, legelők, erdőszegélyek, lejtősztyepek lakója.

Kifejlett egyedeivel júliustól októberig találkozhatunk. A nőstények a talajba rakják max. 20 petéjüket, ahol azok áttelelnek.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]