Szent István Lovagrend (stefaniták)

Szent István Lovagrend
A rend lobogója
Elnevezések	stefaniták
Megalakulás dátuma	1155. körül 1993. augusztus 20.
Felbomlás dátuma	1439.
Típus	vallási rend
Patrónus	I. (Szent) István
Alapító	II. Géza Paskai László
Helyek
Központ	Esztergom
Helyek
Egykor	Szentkirály, Jeruzsálem

A Szent István Lovagrend (eredeti nevén: Szent István Király Keresztesei, latinul: Cruciferi Sancti Stephani Regis), másként stefanita rend vagy stefaniták, teljes nevén Esztergomi és Jeruzsálemi Szent István (Keresztes) Lovagrend magyar alapítású egyházi lovagrend.

Története

Szent István király 1018 körül zarándokházakat alapított, hogy ily módon segítse az Esztergomból Rómába vagy Jeruzsálembe induló zarándokokat. A zarándokházaknak feladata a zarándokok ellátása, gyógyítása és védelme volt. 1150 és 1160 között a zarándokokat segítő, magyar alapítású közösségek tagjaiból II. Géza király megalapította a Szent István Király Keresztesei lovagrendet, melynek anyaháza a Szent István király által alapított jeruzsálemi zarándokház volt. A jeruzsálemi anyaházhoz tartozott a Boldogasszony-templom és a Szent István Király-templom is. A rend szabályait Manfréd bíboros, pápai követ közreműködésével III. Sándor pápa fogadta el. A Cruciferi Sancti Stephani Regis magyarországi központja az Esztergom melletti Szentkirály, a stefaniták egykori faluja és ispotálya volt. 1187-ben Jeruzsálem végleges elestével és III. Orbán pápának a rendet elismerő új bullája kiadásával - bár a Lovagrend Jeruzsálemben is élt és működött tovább - a Stefaniták anyaháza az esztergomi központi ház lett, és tevékenységét Magyarországra koncentrálta. 1217-ben részt vettek II. András magyar király keresztes hadjáratában. A rend tagjai 1241-ben részt vettek a muhi csatában, nagy veszteségeket szenvedve. A tatárjárás is súlyos veszteségeket okozott a Stefanita Rendnek, a török hódítással pedig a Rend működése megszakadt. 1439-ben szerepel utoljára oklevélen.

A XVIII. században a szerzetesrendek gondoltak arra, hogy a „stephanita” rendet újraindítják, Mária Terézia királynő azonban megakadályozta ezt. Megszületett viszont a Magyar Királyi Szent István-rend, amely 1946-ig létezett.

A rendszerváltozáskor hosszú előkészítő munka után 1993. augusztus 20-ával Paskai László bíboros, esztergomi érsek engedélyezte újra a Cruciferi Sancti Stephani Regis működését egyházi magántársulati formában az Esztergom-budapesti Főegyházmegyében. Ő lett a rend fővédnöke, egyben egyházi elöljárója is.

Tevékenysége

Alapvető feladatuk az egyház védelme, a kereszténység megsegítése, Isten dicsőségének szolgálata. Szent István király Intelmeinek elvei, illetve az alapokmányba foglalt 13 lovagi erény szerint következetesen igyekszenek élni, Hippói Szent Ágoston regulájához igazodva. Az életviteli előírások a napi imákból és a lovagi erények gyakorlásából állnak. A legnagyobb lovagi erény a szeretet. A rend tagjai évente lelkigyakorlaton és zarándoklatokon vesznek részt. Címtemplomuk a Szent István-bazilika, ezért a bazilika életében szervesen részt vesznek, minden nagyobb ünnepen intézményesen is megjelennek. Fő ünnepük augusztus 20., Szent István király napja. Jelvényük a csúcsaiban kettényíló apostoli kettős kereszt.

Tagság

Tagjai nemcsak Magyarországról, hanem Európa számos országából valók. Papok és házasok egyaránt a rend tagjai lehetnek. Alapvető követelmény a feddhetetlen élet. A rend nagymestere csak katolikus lehet, de sajátosságuk, hogy reformátusok vagy evangélikusok is a protestáns osztály tagjai lehetnek, ha elfogadják a rend alapelveit. A rendi jelöltség két fokozata: a várományos és a tag. Aki ezeken a fokozatokon megfelelt, az lovag lehet, és a lovagok közül mesterré válhat. A nagymestert a rend bízza meg.

Források

• Szinte Gábor: Szabad szemmel /37. Falképek Saint Simonba: Ők szállították a képeket. 2006. Kairosz ISBN 963 9642 20 7
• Szent István Lovagrend
• Új Ember: Az egyház védelme, a rászorulók megsegítése, Isten dicsőségének szolgálata
• Magyar katolikus lexikon (Szent István Király Keresztesei)
• Magyar katolikus lexikon (Szentkirály)