Kis ürge
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Spermophilus pygmaeus (Pallas, 1778) | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kis ürge témájú kategóriát. |
A kis ürge (Spermophilus pygmaeus) a mókusfélék családjába tartozó, Ukrajnától Közép-Ázsiáig elterjedt növényevő emlősfaj.[1]
Megjelenése
[szerkesztés]A kis ürge testhossza 17-26 cm, ehhez járul még 2,5-5 cm-es farka; ezzel nemének legkisebb faja. Testalka zömök, lábai rövidek, farka bozontos.[2] Bundája barnásszürke színű, amelybe okkerszínű és sárgás szőrszálak vegyülnek. A fejtető sötétebb, intenzívebb okkeres árnyalattal, farka változatos, lehet fehér, homokszínű, barna vagy akár fekete is.[3]
Fogképlete:
Alfajai:[4]
- S. pygmaeus pygmaeus
- S. pygmaeus brauneri
- S. pygmaeus herbicolus
- S. pygmaeus mugosaricus
Kaukázusi alfaját Spermophilus musicus néven ma már különálló fajnak tekintik.[5]
Elterjedése
[szerkesztés]Kelet-Európában és Közép Ázsiában él, a Dnyesztertől Ukrajnán és Dél-Oroszországon át Kazahsztánig, az Aral-tavon is túl. A hegy- és dombvidékeken 500 méteres magasságig merészkedik. Az utóbbi húsz évben elterjedése visszaszorult, feltehetően a számára kedvező száraz sztyeppek zsugorodása miatt, amit az éghajlat nedvesebbé válása és a legeltető állattartás csökkenése okozott.[1]
Életmódja
[szerkesztés]Nappal aktív. A száraz gyepeket, legelőket, sztyeppet, félsivatagokat kedveli; a hosszú füvű réteket kerüli. Kisebb kolóniákban él, ahol a nőstények területei egymás mellett helyezkednek el, míg a hímek területe néhány nőstény areájára terjed ki. Állandó üregeikben nevelik kölykeiket és alusznak téli álmot, de ideiglenes kotorékokat is ásnak a gyors meneküléshez.[1] Telelés előtt üregrendszerük minden kijáratát gondosan földdel tömik be. Március-áprilisban újra megnyitják a kijáratokat, az üregeket kitakarítják és szükség szerint kibővítik.[3] Június végén, júliusban a nagy nyári hőség idején nyári álmot alszanak, amely néha, nagy aszályok esetén téli álommá hosszabbodik.[1] AZ ilyen években csak 80-100 napig aktív. A sokéves üregrendszerek bejáratánál felhalmozódik a kikotort föld, 60 cm magas és akár 8 méter átmérőjű dombot alkotva. Erről a szuszlikovináról (az ürge orosz neve szuszlik) figyelik a ragadozókat (elsősorban a ragadozó madarakat és rókákat). Veszély esetén éleset füttyentenek és üregük védelmébe bújnak. [3]
A kis ürge zöld növények leveleivel, rügyeivel, magvakkal, gyökerekkel táplálkozik. Mezőgazdasági vidékeken gabonát és egyéb terményeket is eszik. Aszály idején jobb táplálékellátottságú vidékekre vándorolhat. Általában évente egyszer párzanak, de a nőstények az előző évi táplálékhiány vagy a rossz tavaszi időjárás esetén kihagyhatnak egy évet. A nőstények 3-10 kölyköt hoznak világra.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Spermophilus pygmaeus IUCN Red List
- ↑ ARKive. [2010. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 26.)
- ↑ a b c AgroAtlas: Pests
- ↑ szerk.: Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder: Spermophilus pygmaeus, Mammal Species of the World, 3. kiadás, Baltimore: Johns Hopkins University (2005). ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494
- ↑ (2006) „МОЛЕКУЛЯРНО-ГЕНЕТИЧЕСКИЕ И ПАЛЕОЭКОЛОГИЧЕСКИЕ АРГУМЕНТЫ В ПОЛЬЗУ КОНСПЕЦИФИЧНОСТИ МАЛОГО (SPERMOPHILUS PYGMAEUS) И ГОРНОГО (S. MUSICUS) СУСЛИКОВ” (orosz nyelven). Zoologicheskii Zhurnal 85 (12), 1474–1483. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Little ground squirrel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
