Budavirág
Budavirág | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Sziki budavirág
(Spergularia salina) | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Budavirág témájú médiaállományokat és Budavirág témájú kategóriát. |
A budavirág (Spergularia) a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó növénynemzetség. A génusz nevének elvetett szinonimái: Tissa Adans., nom. rej., Buda Adans nom. rej.[1]
Mintegy 25 fajából 17 Európában is előfordul.[2] Egyes fajaik tengerparti, illetve szikes-sós területeken élnek.
Egyéves, vagy évelő növények tartoznak ide. A levelek a családra jellemzően átellenes állásúak. A virágokat rovarok porozzák vagy önporzóak (autogámia). A termés háromrekeszű toktermés. A magok kétfélék lehetnek, szél terjesztette szárnyas, vagy tüskés-ragadós felszínűek, ekkor állatok terjeszthetik.
Fajok
[szerkesztés]Nem teljes fajlista. A vastagított fajnevek előfordulnak Közép-Európában.
- Spergularia bocconi (Scheele) Graebn. – Boccone-budavirág
- Spergularia catalaunica Monnier
- Spergularia diandra (Guss.) Boiss.
- Spergularia echinosperma[2][3] (Celak.) Asch. & Graebn.
- Spergularia heldreichii Foucaud
- Spergularia macrorrhiza (Loisel.) Heynh.
- Spergularia maritima[2][3] (All.) Chiov. – szárnyasmagvú budavirág
- Spergularia nicaeensis Sarato ex Burnat
- Spergularia rubra[2][3] (L.) J.Presl & C.Presl – piros budavirág
- Spergularia rupicola Lebel ex Le Jol.
- Spergularia salina[2][3] J.Presl & C.Presl – sziki budavirág
- Spergularia segetalis[3] (L.) G.Don
- Spergularia tangerina P.Monnier
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Germplasm Resources Information Network: Spergularia. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 21.)
- ↑ a b c d e M.A. Fischer, W. Adler, K. Oswald: Exkursionsflora für Österreich, Liechtenstein und Südtirol. Zweite Auflage, Land Oberösterreich, Biologiezentrum der OÖ Landesmuseen, Linz 2005, ISBN 3-85474-140-5
- ↑ a b c d e Schmeil-Fitschen 2001/2002