Parker napszonda
 |
Ez a szócikk vagy bekezdés egy jelenleg zajló űrexpedícióról szól. Az adatok még jelentősen módosulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2023. december 19. |
 |
| Parker Solar Probe | |
 | |
| A Solar Probe + | |
| Ország |  Egyesült Államok |
| Űrügynökség |  NASA |
| Gyártó | Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory |
| Küldetés típusa | napszonda |
| Küldetés | |
| Célégitest | Nap |
| Indítás dátuma | 2018. augusztus 12. |
| Indítás helye | Cape Canaveral Space Launch Complex 37B |
| Hordozórakéta | Delta IV Heavy |
| Küldetés vége | 2022 (tervezett) |
| Hivatalos weboldal | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Parker Solar Probe témájú médiaállományokat. | |
A Parker Solar Probe, rövidítve PSP (magyarul: Parker napszonda), korábban Solar Probe+ vagy Solar Probe Plus amerikai űrszonda, melyet 2018. augusztus 12-én indított a NASA a Nap légkörének tanulmányozására.
A NASA első űreszköze, amelyet élő személyről, Eugene Parker asztrofizikusról neveztek el.
Az űrszondát a Nap közelébe a Vénusz segítségével, hintamanőverekkel juttatják el, hét megközelítés során egyre közelebb kerülve az égitesthez. A program megvalósítása 2008-ban „A” előkészítő fázisban volt.
A legnagyobb megközelítés alkalmával mintegy 6 millió km-re lesz a Nap felszínétől (ez a Nap sugarának kb. 4-szerese). A szonda 11 cm vastag és 2,4 m átmérőjű szén-kompozit hővédő pajzsának ki kell bírnia az 1400 °C fokos hőmérsékletet és a Nap közelségéből adódó rendkívül erős sugárzást. A szondát érő sugárzás itt kb. 500-szor erősebb, mint ami a Föld körül keringő szondákat éri.
A szonda tömege 612 kg.
A szonda energiaellátását folyadékhűtésű napelemmel oldják meg, amit a hővédő pajzs mögé lehet mozgatni, ha a sugárzás túl erős lenne. A perihéliumban a Nap átmérője 23-szorosa a Földről látszónak.
A kutatókat hosszú ideje foglalkoztatja két kérdés a Nappal kapcsolatban, amikre eddig nem találtak választ: a napkorona túl magas hőmérséklete és a napszél felgyorsulása.
Feladatok
[szerkesztés]Rejtély 1.: a napkorona hőmérséklete
[szerkesztés]A Nap felszínén a hőmérséklet körülbelül 6000 °C fok. Azt lehetne várni, hogy a Naptól távolodva a hőmérséklet csökken, a valóságban azonban emelkedik. A Nap külső légkörének, a napkoronának nagyjából 1 millió C fok a hőmérséklete. Erre a magas hőmérsékletre a tudósok 60 éve keresik a magyarázatot, azóta, hogy első alkalommal azt sikerült megmérni.
Rejtély 2.: a napszél sebessége
[szerkesztés]A Nap millió km/h sebességgel lök ki magából elektromosan töltött részecskéket, ez a napszél, ami a bolygókra, aszteroidákra és üstökösökre az egész Naprendszerben hatást gyakorol. Érdekes azonban, hogy a Nap közelében nem lehet érzékelni a napszél keletkezését, holott a bolygók között már viharos sebességgel áramlik. A forrás és a megfigyelt helyek között valahol valami felgyorsítja a napszelet, amitől az óriási sebességét nyeri. A kérdés az, hogy mi ez a hatás, ami a napszél sebességét adja?
Műszerek
[szerkesztés]A rakomány nagyrészt műszerekből fog állni: magnetométer, plazmahullám-érzékelő, por-érzékelő, elektron- és ion-analizátorok.
A szonda egyedi műszere a „Hemispheric Imager”, ami lényegében egy olyan távcső, amivel 3D-s, vagyis térbeli képeket lehet készíteni a napkoronáról. Ezt a technikát napkorona-tomográfiának nevezik, és az a különlegesség teszi lehetővé az alkalmazását, hogy a szonda részben magában a napkoronában fog haladni és mozgása közben képeket tud készíteni a napkoronában lévő kitörésekről és áramló felhőkről.
Napciklus, napvihar
[szerkesztés]2018-as felbocsátása után a szonda a fő küldetését a 25. napciklus elején kezdi meg és az előrejelzett 2022-es maximuma körül fejezi be. Ez lehetővé teszi a szonda számára, hogy a napkoronából és a napszélből a napciklus különböző fázisaiban vegyen mintát. Ugyancsak várható, hogy a küldetés vége felé számos napvihart fog megtapasztalni. Bár ez igencsak veszélyes, előre tervezett veszélyről van szó: a tudósok azt szeretnék kideríteni, hogy a legveszélyesebb részecskék hogyan jönnek létre a napkoronában; a szonda épp ezek miatt lesz ott.
Jó esetben a Solar Probe Plus képes lesz megfigyelni a keletkezés folyamatát, aminek ismeretében pontosabban előre jelezhetők lesznek a pusztító napviharok, amik elsősorban az űrhajósok egészségét és a műholdak épségét rongálják, de a Földön lévő energiaellátási- és kommunikációs vonalakat is tönkretehetik.
A Vénusz szerepe
[szerkesztés]A napkorona többszöri megközelítését a Vénusz mellett végrehajtott hintamanőverek teszik lehetővé, amik segítségével módosítják a szonda pályáját, egyre közelebb vezérelve a Naphoz, illetve magához a koronához. A szonda hat év alatt hét alkalommal fog elrepülni a Vénusz közelében.
Járulékos haszonként a műszerekkel jól felszerelt szonda az elhaladások során ismereteket fog gyűjteni a Vénuszról is.
Rekordok
[szerkesztés]2023. szeptember 27-én a szonda 7,26 millió kilométerre közelítette meg a Nap felszínét, egyúttal 635 266 km/h-s sebességet ért el.[1][2]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A PSP program a John Hopkins Egyetem Alkalmauzott Fizikai Intézetének honlapján (angolul)
- Solar Probe Plus Archiválva 2016. november 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Solar Probe Plus a NASA honlapján
- Mód, Melinda: Űrszondát küldenek a Nap légkörébe. Hírek.csillagászat.hu, 2008. július 2. [2008. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 2.)
- Solar Probe+ to Plunge Directly into Sun's Atmosphere (2010-09-02) Archiválva 2010. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (2010-09-03)
